A háztartási szürreál legújabb fejezete Helga Stentzeltől.
Az Oroszországban született, de Londonban élő vizuális művész, Helga Stentzel állatokat bemutató, ruhaszárítókötélre kiaggatott, ruhadarabokból állatokat formáló „háztartási szürreál” sorozatának első két darabját már bemutattuk, ezekhez készült el legújabb, jegesmedvét formáló kreáció. Az új két részes installáció, miközben ugyanannyira játékos, mint a korábbiak, már erősebb üzenettel bír: célja az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság növelése, közben minden megvásárolt kép árából egy faültetési kezdeményezést is támogat.
  |
Stentzel, aki eredetileg grafikusként a reklámiparban kezdett dolgozni, ahol kitanulta a branding, a marketing és a stratégiai gondolkodás alapjait, majd saját Insta- és weboldalt indított, ahol képei megvásárolhatók. Mint a Designboomnak elmondta legújabb képét egy közelmúltbeli oroszországi látogatása inspirálta:
„Februárban Oroszországban jártunk meglátogatni a családot, ahol 1971 óta nem volt olyan hideg, mint idén. Éjszaka gyakran -30 fokra is leesett a hőmérséklet, és rengeteget havazott. Úgy gondoltam, jó lenne egy újabb fotót lőni a ruhaszárító köteles sorozathoz, amivel dokumentálhatom az évszak szépségét, a jegesmedve pedig remek ötletnek tűnt. Az utóbbi időben láttunk néhány dokumentumfilmet jegesmedvékről és arról, hogyan alkalmazkodnak az éghajlatváltozáshoz. Lenyűgöző történet, és ha munkám másokat is arra ösztökél, hogy jobban megismerkedjenek ezekkel a csodálatos emlősökkel, az nagyon boldoggá tesz” – mondta el Stentzel.
Helga Stentzel sorozatainak középpontjában mindenhol a humor áll, amivel a mindennapos teendőkhöz vagy hétköznapi tárgyakhoz vagy akár ételekhez viszonyul. Weboldalán így ír erről: „Számomra a háztartási szürrealizmus arról szól, hogy varázslatos dolgokat találjunk a hétköznapokban, hogy meglássuk a szépséget a tökéletlenségekben, és újfajta módon kapcsolódjunk a valóságunkhoz. Szeretem észrevenni a játékos hasonlóságokat - legyen az egy szárítókötélen lógó pulóver, amely hasonlít egy lóra, vagy egy szelet kenyér, amely, mintha egy kutya feje lenne. Mindig ez a kiindulópont, majd ettől a pillanattól kezdve a történetek és a látvány elkezdenek zümmögni kezd: Hogy fog kinézni ez a ló? Mi lesz a neve és milyen a karaktere? Szeret más lovakkal versenyezni? És így tovább... Remélem, hogy művészetem hozzájárul ahhoz, hogy az emberek újra felfedezzék magukban belső gyermeki énjükkel, és az otthonunkon belüli és kívüli, apró vizuális játékok adta örömöt.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
