A siófoki Horváth ház ellene megy a trendeknek, remek példát mutatva arra, hogy e kifordított életet élő város állandó lakói hogyan képesek identitásukat kifejezni. Erről szóló cikkünket a 161-es, 2020/5-ös lapszámból közöljük.
(a helyszín) Siófok. Több mint száz éve épülő, bővülő fürdőváros a Balaton partján. Nehéz műfaj, hisz nincs olyan évtizede a változékony 20. és immár 21. századnak, amely ne vezetett volna be új, hivatalos „irányelveket” és fel-felkapott magándivatokat e köztes létet élő település építészeti, urbanisztikai fejlesztésébe. Köztes léte szezonális kötődéséből fakad: nyáron zsibongó, élénk nyaralóhely, télen álmos, csendes vidéki város, amely nyárra, kiépült infrastruktúrájának köszönhetően, elfoglalhatja regionális központ szerepét.
A klasszikus villákkal, szállodákkal keverednek a szocializmus időszakának kaláka-nyaralói, hogy kiegészüljenek a fogyasztói szokásokat követő bevásárlóközpontok dobozépületeivel, és a vízpart mellől elhúzódó (elmenekülő) helyi lakosok új lakóövezeteivel. A siófoki Horváth ház ellene megy a trendeknek, remek példát mutatva arra, hogy e kifordított életet élő város állandó lakói hogyan képesek identitásukat kifejezni, megőrizni a város központjában a kaotikus épített környezet ellenében is.
(a telek) A telek a Balaton parttól gyalogosan öt percre, egy csendes utcában található. Közel az 20. század elejei városközpontot uraló vasútállomáshoz, a '60-as évek parcellázásaira emlékeztetnek a hatalmasra nőtt, betelepített, szálegyenes fenyők, jótékony árnyuk mára értékesebb, mint a Balaton-parti szállodasor dézsás pálmáié. E tradicionális környezetben keresett és nagy szerencsével talált még beépítetlen területet a ház tulajdonosa, hogy ehhez a meghitt környezethez kérje fel a neves építészt, Vincze Lászlót családi háza terveinek elkészítésére.
A hivalkodó szálloda- és lakópark-sor közelében, a patinás üdülők és megújuló „weekend”-házak kavalkádjában nehéz feladatba kezdett az építész, amikor egy intim, befelé forduló, elvonulásra alkalmas épületet álmodott. A bensőségesség megteremtéséhez és megőrzéséhez nagyban hozzájárul a telek adottságainak teljes mértékű figyelembe vétele a ház tájolásával, elhelyezésével: a „szociális távolságtartás” fogalmának előzetes bevezetése tökéletesen érvényesül a környező épületekhez mért távolság kialakításában, a ház alapterületének visszafogott léptékében, és házat övező kertrészletek eltakaró-feltáró dinamikus elrendezésében.
(a ház) A családi ház földszintes, beépítetlen tetőterű, szabadon álló beépítésű, alacsony hajlásszögű tetővel fedett épület. Az épület monolitikus megjelenését az egyszerű, 15°-os tetőformát elmetsző sokszögű alaprajzi kontúr szolgáltatja. A minden oldalról eltérő, változó formájú, szürke színű háztömb keleti és déli irányban megnyílik, felhasad a fenyőktől tűzdelt kert felé. A garázs az épület északnyugati, előrehúzott tömegébe került. A ház északi oldalán a hálók helyezkednek el és kisebb terasszal nyílnak a hátsó kertre, igazi meghitt, csendes elvonulásra, pihenésre alkalmas szituációt teremtve a ház–kert-együttes összesimuló, egymást kiegészítő és erősítő terében. A mozgalmasabb konyha-étkező-nappali csoport a déli oldalon kapott helyet, nagy terasszal kapcsolódva a kerthez.
A teraszt a tömegszerűen túlvezetett tető fedi, árnyékolja. A fürdő- és tároló-helyiségek a ház centrális, körüljárható tömbjében kaptak helyet, könnyen elérhető, kényelmes távolságban a használóktól. A világos, átlátható, az építtető igényeit, életvitelét, szokásait teljességgel figyelembe vevő elrendezés remek példa arra a kölcsönös kommunikációra, amely egy kényelmes, otthonos lakás megteremtését segítette. Az igényes, visszafogott kialakítás nemcsak az épület tömegét és alaprajzi elrendezését jellemzi, hanem érvényesül a belső terek designjában is. A kevés, egyedi tervezésű és gondosan összeválogatott bútor erősíti a kényelemre törekvést, a gazdaságos tér- és energiakihasználást.
Az egyedi, de visszafogott megjelenés, az igényes anyagok és színek használata egyedülálló a túlzásoktól terhelt siófoki környezetben. Olyan kivételes, ám követendő példát teremtett a megrendelő–építész-páros (Horváth–Vincze), amely megnyugtató megoldás lehet az egymással konkuráló, küzdő és küszködő (helyiek, nyaralók) lakosok településfejlesztési elképzeléseire.
Tervezés/megvalósítás éve: 2014/2016
Nettó terület: 169 m2
Vezető tervező, belsőépítészet: Vincze László DLA (Vincze és László Építésziroda Kft.)
Építész tervező, belsőépítészet: Szántay Zsófia (Vincze és László Építésziroda Kft.)
Kert- és tájépítészet: Bán Karolin
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
