Az emlékhely a második világháború alatt a lengyel falvakban lezajlott úgynevezett pacifikációs akciókat jeleníti meg szimbolikusan.
Északi és déli irányból nézve a lengyel falvak mártírjainak mauzóleuma Michniówban egymás mögé rendezett, fából készült vidéki házak sorára emlékeztet. Azonban a szimbolikus kunyhók egymásutánjában törések jelennek meg, egyes részek összeomlanak és szétesnek. A Nizio Design International által tervezett mauzóleum egy építészeti emlékhely, ami az 1943-ban Michniówban és a második világháború alatt más lengyel falvakban lezajlott úgynevezett pacifikációs műveleteket vagy békítő akciókat – melyek célja valójában a falvak lakosságának terrorizálása volt – jeleníti meg. Az emlékmű közel 13 év után valósult meg, és hivatalosan július 12-én, a lengyel falvak vértanúságának napján nyitották meg.
A lengyel falvak vértanúságának mauzóleuma Michniówban a megemlékezés építészeti formája, ami a pusztulás, a megsemmisülés folyamatát ábrázolja. Megalkotója Mirosław Nizio, a Nizio Design International vezető tervezője volt.
Az épülettel szemben állva az első, ép rész egy vidéki házhoz hasonlít, majd az ezt követő szakaszok annak a folyamatnak a dramaturgiáját közvetítik, amely felforgat egy bizonyos világrendet: a szilárd anyag lebomlik, megsemmisül. A betonszerkezetet törések, vágások, „könnyek" tagolják, melyek érzelmeket ébresztenek és feszültséget keltenek a látogatóban.
A mauzóleum építészetét, belső tereit, valamint az állandó kiállítását történelmi események, a békítések drámai hatásai inspirálták. Az épületrészek a lengyel falvakat sújtó elnyomást szimbolizálják a második világháború idején a náci, majd a szovjet megszállás alatt.
  |
A michniów-i falvak vértanúinak mauzóleuma projekt 2009-ben indult, ebben az évben nyerte el a Mirosław Nizio vezette csapat az első díjat a befektető által kiírt versenyen. „A háború előtti Michniów fényképeit nézegetve, annak nyaralóival, lakóival, a mindennapi élet jeleneteivel úgy éreztük, hogy az élet természetes ritmusa elevenedett meg előttük. Viszont amikor az 1943-as pacifikációról készült fotókat nézegettük, emberi drámákat, halált, égő házakat látva, átéltük azokat a borzalmakat, melyek az élet természetes menetének erőszakos megtörését jelentik. Éreztük ezt a mindent átható és egyre növekvő pusztítást, és ezek a benyomások mind inspirációul szolgáltak az épület és az állandó kiállítás megtervezéséhez” — idézte fel Mirosław Nizio.
A múzeum összterülete meghaladja 16 000 m2-t, az épület formáját szobrászati inspiráció, valamint annak funkciója és a történelmi narratíva közötti összefüggés határozta meg. Az épület monolit tömege 11 részből áll össze, a látogatók először az öt zárt térbe érkeznek. A feldarabolt, „pusztuló” részek nyitottak, folyamatosan változnak a természet, az ég és a táj által, időnként – az időjárás változásával – akár hirtelen is. Az üvegfelületeken és a szerkezet bemetszésein keresztül láthatók az épületet körülvevő fakeresztek is. Alakjuk és szimbolikájuk inspirálta a bevágások formáit.
A kifejező építészet és a szilárd anyag szándékos, fokozatos lerombolása egyedülálló hangulatot kölcsönöz a helynek. A fény a részek közötti repedéseken keresztül jut az épület belsejébe, a napszak és az évszak függvényében alakítva az állandó kiállítás területét, amely az épület zárt és nyitott részén kapott helyet. Az építészeti és a színpadias részleteket az érzékszervi élmény fokozására tervezték. A betonon hűvös anyagában megjelennek az egykori kunyhók famintázatának szimbolikus lenyomatai, a fal- és tetőszerkezeten, valamint az acélelemeken víz, por és talaj nyomai láthatók. Ezáltal a szilárd anyag még jobban integrálódik a környezetébe, és gyökeret ereszt a hely összefüggéseiben.
  |
A mauzóleum állandó kiállítása megközelítőleg 1700 m2-en látható, benne a pacifikáció következményeiről mesélnek az áldozatok és a parancsokat kiosztó felelősök. Ahogy a látogatók áthaladnak az épület egymást követő részein, elszenesedett romokkal kell szembenézniük. A belső terek domináns anyagai a beton, a régi kunyhókból és istállókból származó fa, amelyet a környező falvakból szállítottak ide, valamint a fekete acél médiumként szolgálnak a kiállítási elbeszéléshez. A kiállításon fotók és kordokumentumok, multimédiás eszközök mutatják be a lengyel falvakban végzett pusztítást. Ugyancsak a tárlat elemeiként jelennek meg a kunyhók romjaira emlékeztető szabálytalan alakú, nagyméretű szobrok. Néhányukat fekete acéllemezek borították, a pacifikáló akciók brutalitását bemutató nyomatokkal.
Az épület és az állandó kiállítás koherenciája annak köszönhető, hogy mindkettő tervezője a Nizio Design International volt. Bár a lengyel falvak mártírjainak mauzóleumát csak néhány hete adták át, a koncepció és az épület már számos elismerést kapott: 2011-ben a stúdiót European Property Awarddal tüntették ki, 2016-ban a Dezeen.com a mauzóleumot a 12 legfontosabb olyan épület közé sorolta, amelyek megvalósulása abban az évben volt várható. Idén júniusban pedig Mirosław Nizio megkapta az internetes szavazás díját a POLITYKA Építészeti Díj verseny jubileumi, 10. kiadásán.
A Mirosław Nizio által vezetett csapat az épület és a belső terek tervezéséért, valamint a területfejlesztésért volt felelős - a koncepció, az építkezés és a megvalósítás szakaszában. Emellett az iroda a kezdetektől a projekt befejezésig felügyelte munkálatokat, mivel a stúdió a projekt generálkivitelezője is volt, Mirosław Nizio pedig az állandó kiállítás és grafikai tervezéssel kapcsolatos tevékenységeket felügyelte.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
