Családi ház a Rómain, ahol a Bauhausból is inspirálódott a tervező

A ház formája itt tényleg igazmondón és kendőzetlenül, belülről kifelé haladva követi az alaprajzot. Erről szóló írásunkat a 105-ös, 2013/3-as lapszámból közöljük.

• Szöveg: Torma Tamás
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

A Rómain vagyunk. Azért érdemes rögtön az elején leszögezni, mert ez a lapos öntésvidék (árvíz után vagyunk) egyszerre képes felidézni valamit a harmincas évek – nálunk annyira ritka – bizsergetően polgári nosztalgiából és a családi házas negyedek szinte városként ismétlődő kertvárosi egyencsendjéből. A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem családi háza itt szól csendben újra nagyot.

A környezet leírásához hozzátartozik még a derékszögben kimért utcák tervezett nyugalma, a méretes vadgesztenyesor, ami éppen házunknál vált alacsonyabbra. És persze a múlt az egykor daliás evezősélettel és azzal a félig mondén, félig fürdővárosi stílussal, aminek nyomai ma is felfedezhetők. (Lassan már 200 éve, hogy angol mintára gróf Széchenyi és báró Wesselényi meghonosította itt az evezősportot, az első hazai evezőversenyt éppen Clark Ádám nyerte meg. Száz évvel ezelőtt szabadstrandok, csárdák, polgári vendéglők és 25 csónakház működött a Rómain.) A csónakházak faragott oromdíszei továbböröklődtek nyaralóépületekre, a kisebb nyaralókból idővel lakóházak lettek, aztán a város végleg elérte és felszaporítva a saját formáit, végleg családi házassá formálta át az egykori nyaralótelepet.

Ebben a környezetben áll a legújabb Zsuffa és Kalmár Építész Műterem által tervetett ház, erős Bauhaus nosztalgiákkal. Illetve rögtön pontosítanom kell, mert minden ez, csak nem nosztalgia: erősen ösztönözött a Bauhaust kedvelő tulajdonos is, a tervező pedig az eredeti szikársághoz nyúlt vissza, amikor radikálisan visszavágta azt a mára formalizálódva megmerevedett valamit, amit jobb híján trendi új-Bauhausnak hívnak.

A forma itt tényleg igazmondón és kendőzetlenül, belülről kifelé haladva követi az alaprajzot. A ház központi tere az az egy légterű nappali, amihez alul félig nyitott átmenetekben kapcsolódik az előtér, konyha-ebédlő, alsó terasz, felül pedig a lakószobák. (A szülői háló és a dolgozó mellett fürdőszoba, két kisebb terasz, valamint a három gyerekszoba található az emeleten.)

Reprezentatívan hatalmas termek helyett inkább valami józan funkcionalizmus érezhető és praktikus átfolyás a köztes terekben: éppen ekkorára van szükségünk, azt viszont változatosan akarjuk használni. Ezek után persze már nehéz visszatérni az utcára, az első külső pillantáshoz. Mert Bauhaus ide vagy oda, a messziről jött recenzens azért főleg a külső formától és ettől az első pillantástól hagyja magát leginkább befolyásolni.

(A legtöbb cikk is mintha ezt a „távolról-közelebbről-utoljára bemegyek” fordított logikát követné. Ráadásul egy magánháznál ez a megközelítés még problémásabb.) A belső előolvasása nélkül ez a lecsupaszított fekvő dobozforma is sokkal inkább merész formai kísérletnek tűnik, pedig nem az. Az őszinte (de azért festve némiképp domesztikált) látszóbeton fölött elsőre látványos a perforált lemezből készült felső szint, pedig a tervező csak az árnyékoló spalettákat szervezte így folyamatos sorba. (Azért az több mint kicsiny elegancia, finom feszültség, ahogy a betonzsaluk horizontális nyugalmat sugárzó sorai fölé ez az alapvetően függőlegesnek ható sáv került – és akkor a teraszok bevágásait vagy az árnyékolók nyitott állapotát, illetve kívülről és belülről is mintázatát nem is említettem.)

Eddig persze tudatosan tettem úgy, mintha mai világunkat valamely emelkedett ráció határozná meg, ami egy ilyen észszerű tervben is megnyilvánul. Közben a környéken szinte minden más épület hagyományos, sátortetős, úgynevezett családi ház – ha ezt kimondjuk, nagyjából mindenki érzi, mit is értünk ezen. Szebbek, borzasztóbbak, mindenesetre mindegyik az utánzás valamilyen díszesebb vagy pőrébb formájában követ egy mintát.

Talán nem meglepő, hogy a helyi építési szabályok sem engedik a lapos tetőt. Miért? A magyarázat szintén nem észszerű – csak. Én sem nem önmagában tekintem a laposat jobbnak, ez esetben több hasznos négyzetmétert tud magába foglalni és ez formailag sem marad indokolatlan. A szabályoknál egyébként a valóság mindig változatosabb: Zsuffa Zsolték háza mellett egy másik lapos tetős áll a megtagadott hatvanas évekből, amikor még szabad volt.

További képek a cikk végén található galériában!