Óvodák Japánból.
A két naposra bővült jubileumi 20. Nemzetközi Építészkongresszuson japán építészetből nem volt hiány. Kaptunk részletes összefoglalót a magyar származású Bognár Botondtól, a Tokiói- és Illinois Egyetem előadójától, aki évtizedek óta kíséri figyelemmel a japán építészet alakulását, Olyan híresség, mint Kengo Kuma is megtisztelte a rendezvényt, mi most mégis egy másik kiváló japán építésziroda, a Tezuka Architects munkáit emeljük ki a színvonalas programból.
Tezukáék, Takaharu (a férj, kékben) és Yui (a feleség, pirosban) rendkívül rokonszenves japán házaspár, akik rendelkeznek valamivel, amiben a japán kultúra egyébként nem erős: van humoruk. Talán nem bántódik meg e csodálnivaló művészi hagyatékkal rendelkező nép, ha azzal hízelgünk az építészpárosnak: japánnak nagyon lazák. Előadásuk is sziporkázott, és nem csak a házak, a mögöttük álló szellemiség is meghódította a közönséget.
Takaharu Tezuka 1990-94 között Richard Rogersnél dolgozott, utána alapította meg saját irodáját feleségével, Yuival. Két gyermekük van, és a család, a közösség, az emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak számukra, ezt tekintik az emberi boldogság forrásának. Ugyanakkor mélységesen tisztelik az individuumot, még ha alig pár éves is – bemutatott bölcsőde, illetve óvoda épületeik (Japánban vélhetően más a rendszer és az életkori határok) ennek építészeti kivetülései. Családon belül is megkülönböztetik magukat, méghozzá színekkel: Apuka mindig kékben, anyuka pirosban, a lányuk sárgában, fiuk zöldben feszít, legalábbis közönség előtt. Nem nehéz ebben felfedezni a stilizáltan elvont japán gondolkodást: ahogy az alapszínekben ott van a teljes univerzum, úgy a család négy tagja is egyfajta univerzális egységet képvisel.
Nem véletlen, hogy kicsinyeknek szánt oktatási épületeik elsőrendű szimbóluma a kör, a körbejárhatóság. A szimbólum mélyére most nem pillantunk, megírtuk már korábban, tessék utánanézni. Minden esetre bemutatott házaik mintha az OCTOGON márciusi témájának az építészeti geometriának a térbeli illusztrációi lennének. Alább bemutatunk néhányat, a képek önmagukért beszélnek.
A kör a gyerekeket végtelen futkározásra csábítja, és ahogy Takaharu mondta, egy kör alaprajzú oktatási épület azért is kedvező, mert nem kell a csoportszobákat egymástól falakkal lehatárolni. A gyerekek szabadon elmászkálhatnak, bekukkanthatnak a többi foglalkozásba, ha kitartóan haladnak előre, előbb-utóbb úgyis visszaérnek a kiindulópontra. A zaj sem probléma – Takaharu elmagyarázta, hogy a csend evolúciósan a félelemmel kapcsolatos. A természetben állandóan van valamilyen alapzaj, csak akkor némul el, ha közelít a ragadozó. Így a teljes csend nem hat jótékonyan a figyelemre és a koncentrációra.
Ugyanilyen lazán, viszonyulnak minden egyébhez, ami itt, a szigorú nevelési elvekkel és szülői kézikönyvekkel megterhelt Európában szülőnek és pedagógusnak korántsem természetes. Itt van például a korlát: elképesztő szigorú szabványok vonatkoznak magasságra és oszloptávolságra egyaránt. Takaharu és Yui pedig olyan korlátot tervezett 2007-ben a Fuji óvoda gyűrű alakú tetőteraszára, amely direkt arra szolgál, hogy a gyerekek a rudak közé csüccsenjenek, lábukat lelógassák, és az oszlopok között kidugják a fejüket, onnan bámulva, mi történik alant, a kör közepén az udvarban.
De ez még semmi, a megbízó eleve korlátot sem akart, beérte volna egy hálóval, de ezt már a tervezők is túlzásnak tartották. Megvalósították viszont a födémet áttörő fa körül, aminek a gyökerét mellesleg 3D-ben feltérképezték előzetesen, hogy biztosan ne sérüljön. A fa körüli lyukat viszont nem veszi körbe korlát, csak egy háló, ahol a gyerekek nagy örömmel és nagy rakásban időznek. Ember és fa viszonya a japán kultúrában igen ősi, a civilizált apróságok ebből kaphatnak testközelből ízelítőt.
  |
A tetőfétis, amely az említett Fuji óvodában a később más munkákban is visszatérő, jól bevált szabályos kör alaprajzon kívül a létesítmény lelke, egy korábbi megbízás származéka. A Tezuka Architects világsajtót bejárt munkája a Kanagawában megépült Tetőház a megbízók kérésére nyerte el sajátos kiképzését, akik a tetőn szerették volna élni az életüket. Ennek nyomán készült járható, sőt futkározható tetővel Japán legnagyobb, ovális alaprajzú óvodája, a közepén udvarral.
A kör és a tető mellett visszatérő elem a víz, pontosabban a fröcskölés szerepe, amiről szintén unortodox nézeteket vallanak a tervezők a gyermekek vonatkozásában. Nevezetesen arra az egyszerű megoldásra hagyatkozva telepítik tele kutakkal, pancsolókkal az ovikat, hogy ha a gyerek vizes lesz, majd átöltözik. Illetve vallják – bízva a veleszületett tehetségben – hogy harminc centis vízben még nem fulladt meg senki. Mindez persze – a sok laza korlát, átvitt és konkrét értelemben – olyan pedagógiai odafigyelést feltételez, ami a japán óvodákban és saját tapasztalatom szerint a japán szülőknél is alapkészség – a magyarországi helyzet a telót nyomkodó játszótéri anyukákkal és agyonterhelt pedagógusokkal gyökeresen más. Talán ezért volt üdítő látni a felszabadult térhasználatot, amit az épített tér maximálisan támogat.
  |
A térszervezésben is a gyerekek természetes mozgásigényéhez és kíváncsiságához idomuló megoldásokat alkalmaznak. Amellett, hogy az átláthatóság – épp a pedagógus vigyázó munkáját megkönnyítendő – elsődleges szempont, a terek tele vannak izgalmas és mozgalmas geometrikus helyzetekkel, melyek birtokba vételre csábítanak.
A Fuji óvoda melletti kiegészítő épületben, mely az angol nyelvű csoportok számára készült, például öt méteres belmagasságon belül hét különböző szint jelenik meg, bujkálni és kúszni kell, meg felkapaszkodni, ami néha nem megy segítség nélkül. Így a gyerekek azt is megtanulják, hogy egyedül nem megy. Sőt, megtanulják egymás visszatartani is, (olykor erőből) ami szintén nem haszontalan képesség az életben. A létesítményt a házaspár saját gyerekein tesztelte, és jólesően nyugtázták, hogy kicsit odakoccant néha a fejük, de túlélték. Tezukáék vallják, hogy a gyerekeknek elkényelmesedett civilizációnkban szükségük van némi veszélyre.
  |
A többszörös díjnyertes, az OECD és az UNESCO által a világ legjobbjának választott Fuji óvoda tanulságai nyomán még számos intézményt terveztek kicsiknek, ahol az íves forma, a fedett körbefutó terasz, a fa szerkezetek használata, az átláthatóság mind jelen van. A figyelmes néző még egy furcsa, visszatérő motívumot észrevehet: villanykörték világítanak. Nem esztétikai okból, hanem hogy a távirányításhoz szokott kis japánok megtanulják a villanykapcsoló, és egyáltalán, az áram mibenlétét.
  |
A kör alaprajz nem kényszeres, az Asahi óvodában például a hagyományos shinto szentély nyomán négyzetes kubus készült, hatalmas fatörzsekből. Az óvoda elődjét elpusztította a cunami, az új létesítményt magasabbra emelték, lépcsős podesztre állították, és építéséhez azoknak a fáknak a törzsét használták, melyeket a sós árvíz elpusztított. A méretes gerendákat hagyományos fakötésekkel ácsolták össze.
A Muku óvoda előképei a kinyitott napernyők voltak, itt értelemszerűen a kör forma tér vissza. A klaszteres szerkezetű óvodában az egyes egységek közötti szabad tér teljes átláthatóságot biztosít, és nem utolsósorban rálátást a Fuji szent hegyére. A körbejárható forma kiszolgálja a gyerekek végtelen mozgásigényét.
  |
Különleges a Chigasaki Zion protestáns templom és a vele egyben épült Mihato Kindargarten. Az együttes magja a toronyként kiemelkedő ovális templomtér, melyet körülvesz az óvoda gyűrűje – különlegesen szép metaforájaként a közösség működésének. Az épületet 20 000 darab, japán cédrusból hasított fazsindely burkolja.
  |
A nyújtott ellipszis forma gyakran visszatér, mindig a rendelkezésre álló területhez idomulva. A távlati képeken jól látszik, hogy a cseppet sem vonzó, agyonépített, közlekedéssel terhelt városi szövetekben ezek az organikus formájú óvodák úgy festenek, mintha valaki kavicsokat dobott volna a vízbe, amely a középpontból terjedő hullámokat generál. A Tezuka Architect épületei építészeti és szellemi minőségükkel valóban olyan kisugárzással rendelkeznek, amely a tervezők reményei szerint a sivár környezetben távolra is eljutó hullámokat vet.
Az iroda legújabb munkája a Jhamtse Gatsal árvaház bővítése, amely a fenti sort folytatja.
Az épület a buddhizmus egyik legfontosabb filozófiai gondolatát reprezentálja, a “Śūnyatā“ -t, amely többek között az űrt, az ürességet jelenti. Megfeletethető a nullának is, amely a matematika alapja. A nullából bármi lehet... - mondják a tervezők
  |
A Himalája közepén épülő árvaház építését adományokból is finanszírozzák, amelyhez a tervezők az Építészkongresszus hallgatóinak segítségét is kérték. A szimpatikus kezdeményezésről ezen a linken lehet bővebben olvasni, ugyanitt lehet a munkát támogatni.
Tezuka architects | Web | Facebook | Instagram
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
