Egyszintes léptékű, barátságos családi ház épült Pilisborosjenőn, a Nagy-Kevély oldalában. Erről szóló írásunkat a 112-es, 2014/4-es lapszámból közöljük.
„Miképen boltíves, / pókhálós vén terem / zugában álmodó / középkori barát, / ki lemosdotta rég / a földi vágy sarát / s már félig fent lebeg / a tiszta étheren, - / ül roppant asztalánál, / mely könyvekkel teli / s a nagybetük közébe / kis képecskéket ékel, / Madonnát fest örökké / arannyal s égi kékkel, […]” – írja Dzsida Jenő Arany és kék szavakkal című versében a letűnt világról, mikor még az olvasás kevesek ismerete, az írás még kevesebbek szervilis művészete volt. Évszázadokkal később a kastélyépítészet egyik legaprólékosabban kidolgozott feladatául a könyvtárszoba kialakítása és a gyűjtemény felbecsülhetetlen értékű köteteinek beszerzése szolgált. És ezeknek a könyvtáraknak elengedhetetlen elemeként a Madonnás iniciálékat rejtő szent szöveg is szerepelt.
A 21. századra a világ népeinek 70%-a demokratikus rendszerben él, a glóbusz lakosságának valamivel több mint 80%-a képes írni és olvasni, a világ országainak 64%-a nevezhető fejlettnek (az oktatás, a kereset és az átlagos életidő alapján, ld. Human Development Index). Persze nem mindenki tekintett a könyvekbe zárt tudásra, mint megkérdőjelezhetetlenül szükségesre. „…Ment-e / A könyvek által a világ elébb?” – jegyzi meg Vörösmarty vitriolosan, vagy gondoljunk csak az ókortól a 21. századig zajlott könyvégetésekre, akár a Fahrenheit 451-re, amelynek tétje a könyvekbe rejtett, elgondolkodtató tartalom, az emberi léthez nélkülözhetetlen fennmaradása. És épp ez az, ami a pilisborosjenői családi ház kapcsán melengeti a szívet, a nyilvánvaló építészeti minőségen túl.
Az 534 méteres Nagy-Kevély oldalában fekszik a lejtős telek, amelynek természeti adottságaiba szerettek bele a tulajdonosok. A meredeken emelkedő utcák láncán a telek felső végéhez érkezünk, ahol nyersbeton oszlopokkal határolt, szerény autóbeálló köszönt, és zöld lombok, amerre a szem ellát. A süllyedő telek alsó végén húzódik a ház, a maga rejtőzködő, „halk szavú” módján. Teljesen zárt, nyeregtetős homlokzat fogad, amit egyrészt a burjánzó zöld és az ezzel rokonságban álló tégla felület tesz barátságossá, valamint az emberarcú, egyszintes lépték.
Ezen az északkeleti fronton látható egy keskeny lépcsősor, ami az alagsori raktárhoz és szaunához vezet – örömteli felfedezés, hogy a téglaburkolat nem csak a falakon, de járófelületként is megjelenik a teljes alagsori szinten. A keleti oldalon vezet a járda a bejárathoz, amelyen belépve azonnal feltárul a ház legjellegzetesebb belsőépítészeti eleme, a 17 méter hosszú, padlótól a mennyezetig nyújtózó könyvespolc, élettel és hozzáadott funkcióval megtöltve a közlekedő teret.
Funkcióval, mivel nem csak hagyományos polcok összességéről van szó, de a modul rendszer számos játékra ad lehetőséget: néhol ajtóval elzár titkos rekeszeket, néhol több modul egybekapcsolásával épp akkora nyílást ad, ahová passzentosan ablak került és az 50 cm-es falvastagságnak köszönhetően hívogató, párnás pihenőhellyé avanzsálja az ablakpárkányt, majd a kandalló is e könyvespolcrendszer elemeként jelenik meg. A telek lejtését követve, a bejárattól a nappali felé haladva egyre tágasabb a tér: a konyha-étkezőbe érve kiszélesedik, majd a nappali padlószintje három lépcsőfokkal lejjebb fekszik, vertikálisan tárul fel. Ennek a folyamatnak a betetőzése a nagy belmagasságú, fedett panoráma terasz.
A munka címén „Hosszú ház”-ként becézett családi lak egyszerre hordozza az északias higgadtság, a demokratikus építészet, 100 méter könyv és a természet tiszteletének gondolatát. „Csak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk. […] Minden remekmű, mellyel eddig találkoztam, szerény is volt, látszatra majdnem igénytelen, kifejezésében pedig könnyed. Ezt a művészet erkölcsének nevezték. Én a kócos fontoskodással szemben a művészet illemtanának nevezem.” – írja Kosztolányi Szép című cikkében (Pesti Hírlap, 1932. október 23), ami mélyen tükrözi mindazt, ami a pilisi házat a legszínvonalasabb kortárs építészeti kánonba sorolja.
Tervezés: 2013
Átadás: 2014
Bruttó összterület: 137,8 m2
Generáltervező: Földes és Társai Építésziroda Kft.
Építészet: Földes László, Sónicz Péter
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
