Edzőközpont a Douro-folyó völgyében. Zavarba ejtő épület és a zavarodottság valójában már a funkció megértéséből fakad. 

 

Szöveg: Martinkó József
Építész: Álvaro Fernandes Andrade
Fotó: João Morgado

Európa túlsó peremén billeg egy széljárta ország. Nem túl nagy méretű, hasonló mint a miénk, lakóinak száma sem különb. Az utóbbi évtizedben Portugália kortárs építészete lenyűgöző épületekkel gazdagította a világ épített kultúráját.  

Vila Nova de Foz Coa közelében fekvõ Pocinho település nagyjából hetven kilométerre található Portótól, keletre. Ez a vidék, pontosabban fogalmazva a Douro-folyó felsõ szakaszának völgye az egyik leghíresebb bortermelõ vidék a világon. Jellegzetes teraszos művelésű dűlők alapvetõen határozzák meg a táj látványát. Nem véletlen, hogy 2001-ben a borvidék felkerült az UNESCO védendő kulturális világörökségét összegyűjtő listára. 

fotó © João Morgado

Ezt a jellegzetes topográfiai karaktert használta ki az 1971-ben született, a portói egyetem építész fakultására járó Álvaro Fernandes Andrade speciális rendeltetésű épületének megtervezése során. Zavarba ejtõ épület és az zavarodottság valójában már a funkció megértésébõl fakad. Ugyanis a mesterséges, rakott palával burkolt teraszok „lépcsõfokai” alá szervezett szobákból, illetve az ezeket átfogó látványos struktúrából szerkesztett épületegyüttes az olimpiai szintet elérõ evezõsök felkészítésére szolgál. Ráadásul egy olyan struktúrát hozott létre a tervezõ, ami nem csak a táj integritását õrzi meg, hanem belsõ téri differenciáltsága, valamint épületklimatikai szempontból is igen elõnyös rendszernek bizonyult.

fotó © João Morgado

A leglátványosabb, szinte minden szögből megunhatatlanul más és más képet mutató, akár egy hegyvonulatként is értelmezhető, foldingolt (hajtogatott) épületrészei lírai látványt nyújtanak. Ezek a közlekedő, illetve szociális, valamint edzőtermi funkciókat is magába foglaló idomok ugyanannak a szerkesztési elvnek a két oldalát tárják fel: a dekonstrukciós logika eredménye ugyanis a földfelszínbe rejtett épületrészek és a szintvonalakat átmetsző, szabadon lefutó struktúra közötti párbeszéd. Olyan közös szólam ez, ami minden szegletében az épített és a természeti környezett közötti egyensúlyról szól.



Összalapterület: 8000 m2ķ
Kapacitás: 84 szoba, 130 lakó
Tervezés éve: 2008
Építés éve: 2014

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2014/3-as lapszámában.

Ez a cikk nyomtatásban is megjelent az Octogon magazin 111 - 2014/03. lapszámában

A lapszám tartalmából:

 

\r\n\r\n

Az Octogon magazin 2014/3-as számában gazdag külföldi válogatást közlünk Portugáliától Hollandián át Ausztriáig. De új irodai, és budapesti vendéglátó-ipari terek is reflektorfénybe kerülnek.


Megnézem Előfizetek



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

BEST OF OCTOGON online 2023 | Hungarian Objects

BEST OF OCTOGON online 2023 | Hungarian Objects

Ha szereted a régi lakberendezési magazinokat, ezt az Insta-oldalt imádni fogod!

Juha Leiviskä, legendás finn építészre emlékezünk

Juha Leiviskä, legendás finn építészre emlékezünk

„A fény, elsősorban a nappali világosság, a legfontosabb anyaga az építészetnek.”

Lakáskultúra egy történész-lakberendező szemével | Hungarian Objects 1. rész – Vörös Kati

Lakáskultúra egy történész-lakberendező szemével | Hungarian Objects 1. rész – Vörös Kati

Mi történik, ha egy építész személyes magazin-gyűjteménye egy történész-lakberendező kezébe kerül? Avagy: ne csak nézegessük, de lássunk és értsünk is meg, s fedezzük fel közösen a szocializmus tér- és tárgykultúráját!

Hirdetés