2017 április 20.
 

A MINDENNAPISÁG FORMÁI

Ahogy Roch Sulima antropológus egyszer fogalmazott: a mindennapi élet olyan megkerülhetetlen, mint az időjárás: meghatározásokat nélkülöző rutin. Másfelől, talán posztmodern korunkban megpróbálhatnánk újradefiniálni a mindennapiság fogalmát. Ezt a kérdést teszi fel négy fiatal krakkói művész. Olyan korban élve, amikor a hiperrealitás vonzóbb, mint a minket körülvevő világ, arra invitálnak minket, hogy a mindennapiság lényegére reflektáljunk. Visszamennek a dolgok gyökereihez. Fő érdeklődésük a tárgyak materiális világa, ami manapság fontosabbnak tűnik bármi másnál, de amiben a dolgok, ahelyett, hogy tartósak lennének, szemétdombra vannak ítélve, és gyorsan lecserélhetők valami másra. A művészeket az ilyen tárgyakban rejlő potenciál érdekli, valamiféle másmilyenség után kutatnak a legközelebbi és egyben legnyilvánvalóbb tárgyakban.

A mindennapiság banalitása váratlanul, olykor a humor oldaláról mutatkozik meg munkáikban. Michalina Bigaj egy fotósorozatában a természet képeit keresi a mindennapi környezetben. Lenyűgözi a műnövények világa és a fotótapéta, ami a valódi környezettel való kapcsolat helyetteséül szolgál. Bartłomiej Węgrzyn az anyagok új felhasználási módjára talál rá „az ipar szellemében”, posztminimalista objekteket hoz létre belőlük, és ezzel rámutat a design és a szobrászat diszciplínái közötti feszültségre. Adrian Kolerski túllép a festmény médiumának korlátain festmény-objektjein, amelyeken szándékosan repedt és öregedő felületeket hoz létre, ezzel bátorítva a nézőt, hogy olyan témákra reflektáljon, mint a megsemmisítés és múlandóság. Kolerski munkái további asszociációkat vetnek fel – kapcsolatba hozhatjuk hangszerekkel és talán szerszámokkal, vagy ősi gépekkel. Michał Sroka figyelme forma-modulok felé fordul, (kedvenc formája a téglalap), amelyek örökké jelen vannak a vizuális kultúrában. Meglátja ezt festményben, szoborban és építészetben, de éppúgy a mindennapi tárgyak világában is.

Ezek a krakkói művészek változatos formanyelvet használnak, érdeklik őket a DIY esztétikák és hajtja őket a vágy, hogy felfrissítsék a modernizmus tradícióit, különösen annak minimalista változatait. Forgó Árpád fali objektjeiben egymással összehangolva jelennek meg a festészet elemei és az építőipari burkolóanyagok, mint például az észak-amerikai cédrusból készült zsindely. A festék lágysága és a nyers fa porózussága, mint kontrasztba állított minőségek képezik a feszültséget ezekben az érzéki munkákban. Baráth Áron viszont sűrűn dolgozik a műtermében talált tárgyakból (fa, karton, maradék, hulladék), mindenapjait meghatározó folyamattá válik az, ahogy ezeket beépíti újabb munkáiba. Balázs Máté fotósorozatát pedig a vizuális észlelés és a tapasztalat iránt mutatott folyamatos érdeklődés és  kísérletezés jellemzi. A legfontosabb, hogy mind a magyar, mind a lengyel művészek megpróbálnak egy nem nyilvánvaló, valamelyest ironikus metaforát létrehozni a mindennapiság fogalmára.

Megnyitó április 26-án 19.00 órakor

Művészek:

PL  Michalina Bigaj, Adrian Kolerski, Michał Sroka, Bartłomiej Węgrzyn

HU Balázs Máté, Baráth Áron, Forgó Árpád

Kurátorok: Agnieszka Jankowska - Marzec, Tomasz Piars

Megtekinthető május 25-ig.

LATARKA Galéria, Andrássy út 32.
http://polinst.hu/node/11126
FACEBOOK ESEMÉNY: https://www.facebook.com/events/643293105863887/

forrás: sajtóközlemény

MAGAZIN

építészet

design

tér

SZERKESZTŐI AJÁNLAT

2016 január 19.

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Az ikerség inkább erős kapcsolatot feltételez, mintsem egyformaságot, ha létezik egyáltalán az építészetben vagy az életben egyformaság. 

Telepi srác - Családi ház Kelenvölgyben

Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült családi házaitól merőben eltért.

2015 december 02.