2017 október 15.
 

POKOLI ARANYKOR

„A holnap nagy művésze föld alá bújik majd” – mondta a modern művészet nagy pionírja, Marcel Duchamp 1961-ben, megjósolva, hogy az avantgárd diadalmenete ellenére se lesz könnyű a jövő kreatív elméinek a sora. „A nagyranőtt lelkek a pincékbe bújnak” – énekelte Menyhárt Jenő az Európa Kiadó élén úgy húsz évvel később, jelezve, hogy a duchamp-i próféciát meghallotta a ’80-as évek underground zenei világa is, az a különös színtér, amely föld alá bújva, a Kádár-rendszer csendes ellenszenvétől kísérve, művelődési házakban és egyetemi klubokban virágzott, másolt kazettákon terjesztve kézről kézre a new wave zenei energiáit. Ennek a láthatatlan, földalatti zenei színtérnek volt fő vizuális csatornája az aluljárókban burjánzó koncertplakát. Lemezborítójuk alig lehetett, a hivatalos média elhallgatta őket, nem volt még se internet, se Facebook, legfontosabb kapcsolatuk a városlakókkal a plakát volt, mint a bronxi gettóból Manhattanbe bejáró metró az ős-graffitisek számára. A new wave zenekarok láthatóvá akartak válni, de nem akarták, hogy mindenki megértse őket: plakátjuk „antiplakát” volt: tolvajnyelven beszélő, csak a beavatottak számára érthető, a kései Kádár-kor esztétikai világától élesen elütő vizuális jelenség. Megfejtésük jelenti a kulcsot az utolsó magyar undergroundhoz. 

ALULJÁRÓBÓL A GALÉRIÁBA

Ezek a „papírfecnik” annak idején csak egy órát voltak fent egy rosszul megvilágított aluljáró falán, mert letépték őket vagy jött a konkurens, és ráragasztotta a sajátját. Mégis működtek: vonzották a trendszetter közönséget a koncertekre. Ma ugyanezek a papírfecnik a Kieselbach Galéria falán láthatók, együtt, jól megvilágítva, ahogy soha korábban. Hosszúra nyúlt hallgatás után végre eljött a ’80-as évek újrafelfedezésének ideje! A Kieselbach Galéria élen jár ebben: megjelenteti a 380 oldalas, Pokoli aranykor. New wave koncertplakátok a ’80-as évekből Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás gyűjteményeiből című albumot. A galéria a nagy szabású kötetet egy vibráló, múltidéző kiállításon keresztül mutatja be. „Fiatal magyarok rázzák az utcát, / Budapest remeg, és maguk se tudják, / Hogy ezt a rezgést melyikük hozta, / A külvárosból a belvárosba” – szólt az Európa Kiadó dala. A budapesti undergroundot egykor átjáró láthatatlan rezgés ma újra átélhető. A földalatti zenei színtér felszínre tör, meghódítva a Nagykörutat. A Kieselbach Galéria október 13–21. között „művelődési házzá” változik, otthont adva egy sosemvolt ’80-as évekbeli new wave eseménynek. Feltekert hangerő és a ma reneszánszát élő korabeli divat. A falakon pedig azok a plakátok, amelyek örökre eltűntek volna a süllyesztőben, ha két megszállott, előre gondolkodó gyűjtő meg nem menti őket, megőrözve egy évtized underground életének egyedüli hiteles vizuális lenyomatát. 

A NYOLCVANAS ÉVEK KÖNYVE

Gigantikus teljesítmény: több mint 2 év munka, több mint 600 plakát, többi mint 30 szerző, több mint 15 fotós, több mint 30 együttes. A Kieselbach Galéria új kötete a ’80-as évek magyar undergroundjának – újrafelfedezésre megérett – világát dolgozza fel, két hihetetlenül gazdag, párhuzamos plakátgyűjtemény forrásanyagán keresztül. Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás enciklopédikus teljességű kollekciói megőrizték a new wave zenei színtér minden regiszterének vizuális lenyomatát, a legendás kultzenekarok (Európa Kiadó, Bizottság, VHK stb.) plakátjaitól a mára szinte teljesen elfeledett bandákig. Cikázó new wave villámok, éles színkontrasztok, kiégett fotók, pszichedelikus lüktetés, enervált intellektus, pusztító szóviccek, szürreális humor, punk slendriánság, hétköznapi rendszertagadás, gótikus cizelláltság és vonalzóval kiszerkesztett indusztriális élek. „Ez már nem rock-and-roll – pokoli aranykor” – hadarta a mikrofonba Müller Péter megállíthatatlan lendülettel. A több mint félezer plakátot bemutató albumot tanulmányok, fényképek, visszaemlékezések, egy CD-válogatás és a magyarázó sorok teszik átélhetővé, az utolsó magyar underground, a pokoli aranykor hiánypótló feldolgozásává.

forrás: sajtóközlemény

MAGAZIN

építészet

design

tér

SZERKESZTŐI AJÁNLAT

2016 január 19.

Ikrek hegye - Családi házak Budapest szélén

Az ikerség inkább erős kapcsolatot feltételez, mintsem egyformaságot, ha létezik egyáltalán az építészetben vagy az életben egyformaság. 

Telepi srác - Családi ház Kelenvölgyben

Szokott sétám közben szemet szúrt egy különös, érdekes épület: a környék szorosan egymás mellé épült családi házaitól merőben eltért.

2015 december 02.