Az Arkan Zeytinoglu Architects tervezése.
Hagyományunkhoz híven, visszatekintve az elmúlt évre Szász Kati, az OCTOGON Deco magazin főszerkesztője kiemelt 10 számára meghatározó projektet a 2022-ben megjelent lapszámokból. Ezúttal íme a Bécsi kiruccanás az OCTOGON Deco 2022/1-es lapszámából.
A Mariahilfer strasse egyik fontos csomópontjában álló, 2021 októberében átadott négycsillagos Hotel Motto története évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Bár akkor még egy önálló település része volt – Mariahilf négy másik településsel együtt 1850-ben vált Bécs 5., később 6. kerületévé –, az osztrák főváros híres bevásárlóutcájának elődje már a középkorban fontos útvonalnak számított, amin az 1660-as években három fogadó is épült. Ezek egyike volt a Hotel Motto helyén 1665-ben megnyílt Hotel Zum Goldenen Kreuz. Az épületet az idők során többször átépítették: jelentősebb átalakítása volt az 1872-es, ami után Hotel Kummerként nyitott meg újra, és ezen a néven működött egészen a jelenlegi átalakításáig.
Az épület karakteres díszítőelemeit, túlméretezett oszlopait és az utcai homlokzaton (Mariahilfer Strasse) megjelenő négy nagyméretű szobrot 1904-es felújítása idején adták hozzá. A reneszánsz és barokk elemeket gótikus és bizánci stílusjegyekkel ötvöző épület tetejét tornyok és kupolák díszítik, homlokzatának eredeti ornamentikáját a bécsi kézműves mozgalom legkiválóbb alkotói jegyzik, ezek megőrzése kulcsszerepet játszott az ingatlan felújítása során.
A genius loci, azaz a hely szelleme inspirálta Arkan Zeytinoglu osztrák építészt, amikor megálmodta a bécsi Mariahilfer Strasse, Schadekgasse és Kollergerngasse háromszög által kijelölt, historizáló épület butikhotellé alakítását. A mostani átalakítására kiírt pályázatot az Arkan Zeytinoglu Architects építésziroda nyerte meg 2014-ben. A három évig tartó tervezési folyamat után 2017-ben kezdtek neki az építkezésnek, ami során az épület egy plusz alagsori szintet és egy kétemeletes ráépítést kapott, melyet a sétálóutcáról is jól látható kupola koronáz meg. A hozzáadott két szinten egy emeletnyi új szoba kapott helyett, illetve a kupola terében az étterem, tetején pedig a kapcsolódó tetőtéri terasz. Az építészek komoly figyelmet fordítottak arra, hogy a tető új építménye illeszkedjen a kereszteződésben álló másik saroképület tetőkialakításához, illetve, hogy kövesse a keskeny homlokzati sík geometriáját, valamint a homlokzatok díszítéseit. Az épület tetejének meglévő balusztrádjai miatt az új tetőtéri, hatalmas üvegfalas szobák egy részénél formabontó megoldáshoz kellett folyamodniuk, itt a díszkorlátok mögötti sávban egy rengeteg növénnyel zöldített, tükrös falú miniteraszt alakítottak ki.
A ráépítés, a legfelső szintre felvitt étterem és bár szükségessé tették a szálloda belső struktúrájának, közlekedőrendszerének újragondolását is, ami révén egy teljesen új lépcsőház született meg, a főbejárat pedig átkerült a Schadekgasséra. Ennek részben az volt az oka, hogy a Mariahilfer Strassén megszűnt autós forgalom miatt a gépkocsival, busszal érkezők így kényelmesebben tudják megközelíteni a szállodát, másrészt a tetőn található étterem a liftek révén ebből az irányból egyszerűbben elérhető az utcáról érkező vendégek számára is. Az átalakításnak köszönhetően a két bejárat között egy kellemes passzázs és a lépcsőházat is magába foglaló központi mag alakult ki, utóbbit felülről egy kisebb átrium zárja le. Mivel a Mariahilfer Strasse és a Schadekgasse szintje eltérő, az épület két szárnya szinteltolással kapcsolódik egymáshoz. Az emeleteknél is megjelenő néhány lépcsőfokos szintkülönbséget a szobák tematikája is leköveti.
|
Az átalakítás során a belső homlokzatok, illetve a Schadekgasséra nyíló összes ablaksor esetében a korábbi ablakokat franciaerkélyekre cserélték, melyek míves korlátjai a szálloda logójának betűtípusára emlékeztetnek, az erkélyeken pedig feltűnnek a színes csempék, melyek mintáit a Wiener Werkstätte art deco mintái inspiráltak. A bécsi mesterek és az art deco-elemek mellett a szálloda megannyi korábbi korból és stílusból – főleg az 1920-as évek Párizsából – merít és gyúrja ezeket össze egy kellemesen kortárs egésszé.
Az egyedi hangulat már a szálloda boltíves lobbyjában tetten érhető, aminek falát Andrea Ferolla táncosokkal és táncoló londinerekkel díszített sziluettjei teszik egyedivé és mozgalmassá, és már itt ízelítőt kaphatunk a számos egyedi tervezésű csempe és textil mintáiból, visszatérő motívumaiból, a bronzos csillogású bútorokból, csillárokból és kiegészítőkből. A bútorok és kiegészítők jelentős része egyedi tervezésű – a szobaszám-tábláktól egészen a szobák kilincseiig és tükreiig –, másik részét pedig a párizsi Hotel Ritztől vették meg és alakították át, például a folyosók csillárjainak kristálydarabkái is így nyertek új életet.
A lobbyból íves üvegajtókon keresztül jutunk a lift előterébe és a lépcsőházba, ahol szintén visszaköszön a névjegynek is tekinthető csempeburkolat. A hat szinten összesen 83 szobát és nyolc lakosztályt alakítottak ki (Petit, Chic, Deluxe, Junior Suite kategóriákban), és bár mindegyik hangulata egységes, mégis mindegyik más egy kicsit. A szobák egyik leglátványosabb eleme a romantikus virág- és madárkamintás textilekkel borított falszakaszok, ajtók, szekrényajtók, ezt egészítik ki a már említett Wiener Werkstätte inspirálta egyedi mintás gyapjúszőnyegek és csempék.
Mindegyik szobában halszálkamintában lerakott tömör tölgyfa parkettát találunk, a bútorszövetekben ugyanaz a púderrózsaszín és türkízkék jelenik meg mindenütt, kiegészítve az azonos színkombinációjú és hangulatú lámpaburával. A tévét szekrényekbe rejtették el a szobákban, a fürdőszoba pedig mindenhol osztott üvegfallal kapcsolódik az enteriőrhöz. A fürdőszobákban is minden egyedileg készült. Izgalmas részlet a patikaszekrény hangulatú fiókos szekrény, a sárgaréz fogantyúk, tükrök, ipari hangulatú függeszték lámpák, vintage csaptelepek, valamint a szoborszerű, szabadon álló kádak. A domináns elemek mellett szinte észrevétlenül teszik a dolgukat az olyan kiegészítők, mint a semleges színű black-out függönyök.
|
  |
A szállodában ugyancsak kialakítottak egy ezer négyzetméteres, több részre osztható Wiener Salon nevű rendezvénytermet, ami sötétkék falpaneljeivel, elegáns csillárjaival és századfordulós bútoraival leginkább egy régi francia villa hatalmas nappalijára emlékezetet. Ugyancsak az otthonosságra játszik, és igazi meglepetést tartogat a szálloda mini wellness-fitnesz részlege, ahol a halszálkamintás parkettára korhűvé varázsolt, faborítású kardiógépek kerültek.
Az épület tetejét díszítő kupola különleges „keresztboltozatos” szerkezetében kapott helyet a Chez Bernard nevű francia konyhát vivő étterem, a kávézó és a bár, aminek üvegrombuszai megszűrik ugyan a túlzott napfényt, ugyanakkor izgalmas fényjátékot biztosítanak. A halszálkamintás parketta, a kényelmes zöld bőrkanapék, a kopottas szőnyegek, a Thonet székek, a rengeteg zöld növény az elegancia mellett itt is otthonos, nappali hangulatot teremt. Az épület tetején, a jelenleg még készülő tetőterasz bárból pedig valóban pazar kilátás nyílik Bécsre, de ellátni egészen a közeli szőlőültetvényekre is – és összeáll a kép és érthetővé válik, mit is jelenthetett az építész számára a hely szelleme.
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
