Dékány Annamária terve a Deco 2017/1-es lapszámából.
Egy átlagos belvárosi lakás, 60 négyzetméter körüli tér, szűkre szabdalt, kényszerekhez igazodó helyiségbeosztással, melynek egyetlen ékessége a nappali fölé boruló, gipszstukkóval gazdagon tagolt mennyezet. Ez volt a kiindulópont Dékány Annamária számára, ebből hozott létre kevés elemmel egy tágas, napfényes, elegánsan egyszerű, ugyanakkor jól használható és időtlenségében is történelmi stílusokat megidéző, a jelenre, sőt egy kicsit talán a jövőre tervezett otthont. Götz Eszter írása a Deco 2017/1-es lapszámából – amelyet teljes egészében is letölthetsz itt.
A kedvezőtlen alaprajz átrajzolásához elég volt két válaszfalat kibontani, és egy harmadikat arrébb tolni. De alapvetően nem a terek mérete és kapcsolata változott meg, hanem a térhatás egésze: a különálló, funkciójuk és karakterük szerint önálló helyiségek sorát felváltotta egy összefüggő, koherens, geometriájában egységes térfolyam, amely ugyanakkor, ahol kell, az intimitásra is lehetőséget kínál.
  |
A hosszú, keskeny, csőszerű konyha szellős átjáróvá változott. Fent és lent vízszintesen végigfutó fehér felületek tükrök, üveglapok, dobozszerűen egymáshoz illeszkedő, a teret finoman tagoló beépített bútorrészletek uralják a látványt. A síkból kimozgatott, keretekbe fogott doboz-szerkezetet fölerősíti a hálószoba, a bejárati tér és a fürdő válaszfalainak felső sávjába épített tükörfelületek hatása, amelyben elmosódnak a határok, szinte eltűnik, feloldódik a finom osztóbordákkal tagolt, önmagukban is izgalmas, térbe lépő falak elválasztó szerepe.
Légies könnyedség uralkodik, nincsenek határok, feloldódik az anyagszerűség, megsokszorozódnak a felületek. Optikai játék tanúi vagyunk, szinte barokkos látványosságként tárul elénk maga a fénnyel és levegővel átjárt tér.
Ugyanakkor szigorú és eszköztelen is; a monokróm fehérséget alig töri meg a fürdő márvány mintázatú, nagyméretű lapokból álló csempeburkolata, a háló puritán, csupán a legszükségesebb tárgyakra szorítkozó berendezése, vagy a konyhabútor fém fogantyúi. Mindezt az álmennyezetbe süllyesztett, vagy a konyhabútor hófehér síkjai alá rejtett fényforrások teszik sejtelmessé, miközben a síkok geometriája következetesen végigvonul mindenütt – egészen a nappalira nyíló ajtónyílásig, amely széles fekete keretbe foglalja a hirtelen kitáguló tér látványát.
  |
A nappaliba lépve erős kontraszt állítja meg az ide vezető terek sodró lendületét: az áramlást fekete falsík zárja le. Innen egy másik, nyugodtabb, kontúrokkal jobban kirajzolt térben vagyunk. Ez a lakás magja; egyszerre elegáns és játékos, puritán és vibráló. A mennyezetet borító stukkó és alatta a párkányvonalat kirajzoló konzolsor egy klasszicista palotabelső szépségével ajándékozza meg a szobát, magától értetődően uralkodik a nappali karakterén. Ehhez Dékány remek arányérzéke csak néhány szolid vonalú berendezési tárgyat és némi játékosságot tett hozzá, hogy a „palotából” otthon legyen.
A nyírfa hatású laminált padló a falba süllyesztett kandallóval együtt befogadó, biztonságos, meleg karakterrel ellenpontozza a díszes mennyezetet. A könyvespolcot imitáló, falnyi fekete-fehér tapéta kedves fricska a Gutenberg-galaxis utolsó nemzedékeinek lakás-ideálja felé (a könyvespolc kiemelt helyét a kandalló impozáns fahasáb-tárolója foglalja el); a vérpiros belsejét kitáró fotel egy kis flört a kényelem hagyományos fogalmával. Finom stiláris utalások, de a nappali karaktere egészében nem ezeket a hagyományos értékeket hordozza, hanem egy sokkal egyszerűbb, kevés tárgyhoz kötődő, rugalmas életforma lehetőségeit.
Csak felvillantja az anyagszerűséget – az asztal légies üveglapját robusztus, faborítású tömbök tartják –, de jobban kedveli a tér szabadságát. Ez a szabadság az otthona, ebben tud kiteljesedni.
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
