Ebben a lakásban úgy működik a praktikum és szépség, szerkesztettség és kreativitás együttese, mint egy yacht belső terében.
Mindig meglep ez a varázslat. Terézvárosi tucatbérház homlokzata, amely ugyan közel van az Operához és a Bazilikához, de semmiben nem tűnik ki a környék eklektikus, historizáló háztengeréből. Belépve a kapun azonban olyan lepusztultságában is megejtő, részleteiben meseszerű kapualj, lépcsőház fogad, amelytől eláll a lélegzet.
Kosz, szemétszag, hámló vakolat, hiányos ólomüveg, inkább sötét, mint félhomály, az udvari épületszárnyak eltűntek vagy tán soha nem is épültek meg, de ahogyan az ember az első lépcsőfokot megérzi a talpa alatt, olyan faragott, öntött, tapasztott korba lépked, amely kicsit Madrid, Bécs, Párizs és Buenos Aires.
Ebben a varázslatban alkotni kihívás. Nem imitációról, stíluskövetésről beszélek, hanem, hogy az építész, a belsőépítész, a kivitelező és a megrendelő megérzi-e, hogy ez a feladat rutinmegoldásoktól, alibitől mentes, valódi szellemi invesztíciót kíván meg, valódi szellemi hozzáadott értéket követel ki magának.
  |
Vesztergom Ádám és Farkas Anett építészekkel rendkívüli szerencséje volt a ház egyik lakásának átépítése kapcsán a megrendelőnek. Korosztályuk talán legtehetségesebb alkotói ők, legyen szó családi házról, lakásról, padlástérről, enteriőrről vagy irodaház épületről. A mindössze 80 nm alapterületű lakás minden négyzetcentimétere kitalált, végeredményben egy lenyűgözően okos rendszer állt össze tervük nyomán. Praktikum és szépség, ötlet és arányosság jellemez minden apró részletet, egyetlen elemén sem érezni kompromisszumot, kényszeredettséget. Olyan érzés itt járni, mintha egy lakás méretű designbútorban tennénk látogatást, legyen szó a gépészeti elemek rejtett elhelyezéséről, az egykori galériát, álmennyezetet átformáló ötletek soráról, az egyedi asztalosmunka nyomán beépített hatalmas tárolókapacitásról, a lépcsők szerkesztéséről.
A megrendelés két egyetemista fiatal közös otthonának megtervezésére irányult. Így a tartófalak két oldalán szinte két lakás jött létre, a tér tengelyében a közös étkező- konyha áll: elválaszt és összeköt. Ez a két lakrész tulajdonképpen két lépcső segítségével azonosítható. Az egyik a beépített szekrény-testű sárga lépcső, amely a közös tanuló- illetve dolgozószobából indul. A másik lakrészt fekete acéllépcső köti össze a nappalival. Ebből is kiderül, hogy az alsó szint a közös használatot segíti - ezek a lakrészhalmazok összemetsződései -, ám vizuális karakterében mégis érezni az alsó szint kettősségét.
A valódi szeparáció az egy szinttel feljebb, a lenyűgözően elegáns üvegfalakkal határolt, függönyös, külön-külön lépcsőkön megközelíthető alvófülkéket jellemzi. Szeparációt írtam, de pont az üveghatárolásnak köszönhetően megteremthető a vizuális kapcsolat a nappalival, ha széthúzzák a függönyöket.
Nincs bezártság. A galériahálók telitalálatnak tűnnek, nemcsak azért, mert merő praktikumból, a tér belső logikája nyomán kerültek oda, ahova, hanem azért is, mert így az étkező vagy a dolgozó felett is megmaradt a dupla belmagasság, tehát nem a nappali terét nyomják össze. Érzésem szerint úgy működik ebben a lakásban praktikum és szépség, szerkesztettség és kreativitás együttese, mint egy yacht belső terében. Maximálisan kihasználni egy korlátozott teret, csodálatos erény.
A cikk nyomtatásban az Octogon DECO 2016/4. lapszámában jelent meg.
-
Tervezők: ARCH-STUDIO - Vezető tervezők: Farkas Anett, Vesztergom Ádám
- Építész: Fekete Csilla
- Kivitelezés: PopArch
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
