A hegyoldalba belesüppedő, erdő határolta házban a fény befogása volt a legfőbb feladat, aminek köszönhetően a szalagszerűen körbefutó teraszok és a homlokzatot uraló üvegtáblák szerepe maximálisan felértékelődött.
Cikkünk az OCTOGON Deco 2022/2-es lapszámából.
Bármennyire közhelyesen is hangzik, egy jó ház megszületése a kapcsolatokon múlik: az építész és a megrendelő, a táj és az épület, az anyag és az ember kapcsolatán. A Rosta S. Csaba és Szabó Renáta tervezte budai családi ház kapcsolatrendszere is szép lassan épült fel, és érett olyan egységgé, amelyben a természet és a geometria összhatása jól érvényesül.
Noha a megrendelő évekig kereste a számára ideális telket, a megtalált terület összetett kihívás elé állította az építészeket. A meredek hegyoldalra felfutó, keskeny telek északi irányba néz, dél felől Natura 2000 besorolású erdőség határolja, ami erőteljesen korlátozza a természetes benapozást is. Az utca felől hosszú nyélen, egy szakaszon terepbevágással érkezünk fel a hegyoldalba részben besüllyesztett épülethez. Első nézetét alulról adja a sokáig rejtve maradó, majd hirtelen, impozánsan kitárulkozó ház, ezért is fontos a megfelelő alálátás, amelyet a különböző bemetszések, kivágások erősítenek meg.
A hegyoldalt szinte megtámasztó ház egyetlen erővonala a homlokzatból konzolosan kilépő medencét tartó vasbeton pillérpár
Intelligens világítás- és árnyékolástechnika szabályozza a bejövő természetes és belső mesterséges fényeket. A LED világítás részben rejtett, másutt egyedi lámpákkal válik láthatóvá. A szürke színhasználatot a természethez kapcsolódó zöld földszínek, rezes tónusú részletek és geometrikus minták egészítik ki.
A szoborszerű épület nyitottsága nem csak horizontálisan, de a hátsó határoló erdő felé vertikálisan is érvényesül, mindez pedig a belső terek elrendezésében is megjelenik. Az intenzív fényt és légiességet biztosító átrium köré szervezett terekben Istvándi Bea lakberendezőt az 1910-20-as évek art deco hatása vezérelte: a bézs és fekete színvilágot lekerekített formák erősítik. Belülről kitekintve minden irányba határozott vizuális kapcsolat létesül: a ház hátulról, de helyenként oldalról is befogadja a vad erdőséget, észak felé lebegve nyúlik a keleties hatású kert fölé, majd azon túl teljes örökpanorámát biztosít a völgy és a távolabbi hegyek irányába.
A falak mindenhol intelligens gépészetet, világítási és audió csúcstechnológiát rejtenek, melyeknél a megbízó egyedi ötletei és újításai is szerepet kaptak.
Összhatásában könnyed, légies, szerkezete szinte teljesen rejtve marad, filigrán fekete acéloszlopai szervesülnek a hatalmas üvegfelületekkel. A homlokzat markáns gesztusát a síkból kiúszó, a kert fölé kilépő medence és az azt visszatámasztó vasbeton tartópillér-pár adja. A dinamikus külső fehér vakolt felületekből és üvegekből összeálló forma nem titkoltan Fischer József, Kozma Lajos budai villáinak kortárs átirata.
  |
  |
Alapterület: 300 m2
Tervezők: Rosta S. Csaba, Szabó Renáta
Lapberendező: Istvándi Bea
További képek a galériában!
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
