Ha innen nézzük, vályogház, ha onnan, akkor Mies van der Rohe vagy Breuer Marcell munkáinak utánérzése. Kortárs, népi és modernista jegyek, gesztusok keverednek a LAB5 tiszafüredi éttermének épületében, a Mariskában.
Bár a Tisza-tó turisztikailag egyre jobban fejlődik, színvonalas vendéglátás még mindig viszonylag kevés van a térségben. Amikor a beruházó, egyben projektgazda pár, Magyar Judit és Barabás Csaba Heinz úgy döntött, hogy egy új, családi éttermet nyit a tó mellett, hamar kiderült, hogy a környék meglévő ingatlanállománya alkalmatlan erre, új épületben kell gondolkodniuk. Cikkünk az OCTOGON Deco 2021/6-os lapszámából.
A kerékpáros központ mellett megvásárolt nagy területű telken először egy 11 lakásos vízre néző társasházat építettek, majd ennek folytatásaként, a LAB5 tervei alapján megvalósult a Mariska Étterem is. A projektgazdákkal közösen gondolkodó tervezők alapvetően szabad kezet kaptak az épület megalkotásában. Mivel a terület nem kapcsolódik szervesen a településszerkezethez, ahol alapvetően is hiányzik a határozott építészeti stílus, épített örökség, ezért az újonnan létesített ház egyértelműen mai lett, és csupán egy-egy motívumával utal vissza a valaha volt mezővárosi gyökerekre vagy az Észak-Alföld vályogépítészetére.
A népi építészet hármas tagolását vette alapul az étterem struktúrája, a két szélső, zártabb egység közé a vendégtér látszóacél-szerkezetes, teljesen szellős üvegkubusa került, ahonnan minden irányba szabad kilátás nyílik. Teljes belső tere kerüli az öncélúságot, a funkcionálisan nem odaillő megoldásokat. Egyértelmű célkitűzés, hogy a betérő családok számára olyan kényelmes és kellemes környezetet nyújtson, ami nem vonja el a figyelmet az étkezés élményétől, ezért a berendezés alapvetően egyszerű, letisztult képet mutat.
A visszafogott belső teret csak egy-egy olyan geg, utalás, a hagyományos építészetre és lakberendezésre visszakacsintó megoldás dobja fel, mint az épület külső falának vályogházakra emlékeztető felülete, a homlokzatra visszahozott égetett-olajozott deszkaburkolat, a fogadótér falainak békebeli festékhengerrel húzott mintája, a methlachi lapokat idéző, terrazzo-jellegű padlóburkolat, vagy az asztalokon felbukkanó Miska kancsó virágvázaként.
Az éttermet és tágabb környezetét a tulajdonosok organikusan fejlesztik tovább, a kertben például a biciklisták és vízitúrázók számára egy laza, fröccsözésre alkalmas piknikkertet hoztak létre, míg a ház nagy fehér falfelületein vetítéseket tartanak majd a jövőben. A terv az, hogy a Mariska ne csak egy kiváló étterem legyen, hanem egy megérkezési és igazodási pont is a Tisza-tó körül.
  |
Belsőépítészet: Sarnyai Hella
Még több fotó a galériában!
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
