Cikkünket a DECO Bookazin 2024/1-es lapszámából közöljük.
Egy képzőművész szakképzett iparművész múlttal, aki elsősorban finom- és archaikus vakolatokkal dolgozik – monumentális léptékben –, és mindezt nagy, szabadon álló vásznakon és építészeti terek felületén valósítja meg. Lélegzetelállító, és akkor még tulajdonképpen nem mondtunk semmit. Beszélgetés Varga Péter építész-festőművésszel.
Kezdjük a szakmai háttered bemutatásával: iskolák, képzések, mesterek vagy olyan alkotók, akik hatottak rád.
Kezdem a financiális háttérrel, hamarosan kiderül, hogy miért. Jelenleg két vállalkozást vezetek az Egyesült Államokban, a Studio Peter Varga-t, amely a finomvakolatokkal való művészeti gyakorlatomra irányul, valamint a Fresco Revivalt, amely alapvetően minden olyan feladatot felölel, amely a nemesvakolat és a fal kapcsolatában felmerülhet. Tehát az építészeti, mészbázisú vakolattól – gondoljunk csak a velencei vakolatra vagy a tadelaktra, az ásványi eredetű, tradicionális marokkói vízálló vakolatra – az egyedileg megtervezett struktúrákig. Bármennyire van is átfedés a két tevékenység közt, azt tapasztaltam, hogy ahhoz, hogy művésznek tekintsenek, szét kell választanom ezt a két területet. Több mint 25 éve dolgozom finom- vagy nemesvakolatokkal. Valójában a japán mesterek elhivatottsága inspirál, hogy egy életen át tanuljanak és tökéletesítsék mesterségüket, és úgy érzem, ezt próbálom minden munkámban átitatni.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Építészeti tervezésből szereztem mesterdiplomát a Soproni Egyetemen 2009-ben, és ez nagy hatással volt arra a metodológiára, ahogyan ezeket az anyagokat használom. Úgyhogy nyugodtan mondhatom, az építészeti gondolkodásmód határozza meg minden alkotásomat. De azért soha nem képzeltem volna, hogy ebbe az irányba fog terelődni életem. Eredetileg famegmunkáló technikusnak tanultam egy szakközépiskolában, és úgy gondoltam, hogy a jövőben bútortervezéssel fogok foglalkozni. Akkor még nem mérlegeltem a továbbtanulás lehetőségét. Őszintén szólva sokkal tovább fejlődtem a karrierem során, mint azt valaha is elképzeltem. Mindez a freskófestés technikájának elsajátításával kezdődött, és ez véletlenül történt.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Középiskolai végzős éveim alatt volt szerencsém megismerkedni akkori mesteremmel, egy Olaszországban élő és dolgozó magyar freskófestő művésszel, Lencsés Zsolttal. A tanárom egyszer az órán rajtakapott, hogy rajzolok, ahelyett, hogy rá figyeltem volna. Kikísért az osztályból, és azt mondta: „Be szeretnélek mutatni valakinek." Ez az ismeretség később szakmailag odáig mélyült, hogy a mester meghívott magához Rómába egy nagyobb szabású munkára. Mivel a freskó köztudomásúlag friss vakolatra kerül, úgyhogy előbb meg kellett tanulnom vakolni. Természetesen a római utazás előtt is sokat dolgoztam mellette Magyarország-szerte templomokon, éttermeken és iskolákon. Munkáink során egyre alaposabban kezdtem tanulmányozni nem csupán a freskófestészetet, az egyházi és mitológiai történetek ábrázolásmódjait, de elkezdtem beleásni magam a figuratív festészetbe is. Ezzel egyidőben fogalmazódott meg bennem az igény a továbbtanulásra. Több próbálkozás után sikerült felvételt nyernem Sopronba, a formatervező szakra, azon belül is bútortervezésre. Két év után szakot váltottam, és 2009-ben diplomáztam építész tervező szakon. Szerettem a bútortervezést, de az összetettebb építészeti tervezés sokkal több lehetőséget nyitott meg előttem. Nagyobb léptékben gondolkodhattam. Az egyetem alatt és után freskófestőként is dolgoztam, ekkor kezdett egyre jobban érdekelni a vakolatok művészeti felhasználása, valamint a modern irányzatoknak megfelelő belsőépítészet és építészet.
Hogyan határolod el, illetve kötöd össze az építészeti, belsőépítészeti, illetve képzőművészeti területeket? Van-e olyan személyes ars poeticád, amivel jellemeznéd az alkotói területed?
Számomra mindegyik nagyon összefügg. Képzőművésznek tartom magam, szakképzett iparművész múlttal, aki elsősorban finom- és archaikus vakolatokkal dolgozik monumentális léptékben – mindezt nagy, szabadon álló vásznakon és építészeti terek felületén.
Szerintem az építészet a legmonumentálisabb művészeti forma, habár a korlátozott terek és szabályok miatt nem a vizuális művészeti ágak alá sorolják be. A fal mint térteremtő vagy térelválasztó elem, amely még mindig az építészet szerves részéhez tartozik, viszont ki tud szakadni ezen besorolás alól. Szakmai törekvésem fő iránya, hogy ezek a nagyméretű felületek úgy kommunikáljanak, hogy építészeti funkciójukat megőrizve a vizuális művészet területére emelkedjék.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Munkám célja kettős: a vakolat anyagi korlátainak kitágítása új, még nem alkalmazott módszerekkel, valamint ezen anyagok felhasználása egyedi érzelmi élmények előhívására a néző saját asszociációi és megélt élményei alapján. Az anyag sokféle textúráját, alkalmazását és bevonatát használom arra, hogy ezoterikus történeteket közvetítsek egy vizuális vászonra.
A belsőépítészeti munkák során hogyan teremtesz egyensúlyt a funkcionalitás és dekorativitás között?
Természetesen mindig a funkcionalitást szem előtt tartva készítek felületeket. A megfelelő anyagot nagyon meghatározott időkereten belül kell felhordani a megfelelő alapra. Az volt a célom, hogy a lehető legmélyebben megértsem az anyagot, és a kreatívabb alkalmazásokban a funkcionális korlátokig tudjam kitolni. De hétköznapibb körülmények között figyelembe kell vennem az olyan befolyásoló tényezőket, mint a nedvesség és a hőmérséklet, és olyan vakolatanyagot kell választanom, amely megfelel ezen kitételeknek. Természetesen használok natúr és szintetikus impregnáló anyagokat is felületvédelemre.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Ezen nemesvakolatok többsége természetes eredetű, például mész, agyag, márványpor, kvarc, amelyek tulajdonságaiknál fogva jól reagálnak a nedvességre és a hőre. Ezeket az anyagokat különböző arányban és rétegekben alkalmazom, hogy egy esztétikus falfelületet hozzanak létre, amely ugyanakkor funkcionálisan is használható – a mész megakadályozza a penészképződést stb. Ezek a régről ismert természetes anyagokból készült vakolatok megfelelnek a mai modern építészeti követelményeknek és belsőépítészeti szabványoknak. Az Egyesült Államokban a könnyűszerkezetes építészet a standard, és emiatt gyakran vakolok gipszkartonra, amivel elvész az anyag gyökereiben rejlő tulajdonsága, a falak lélegző-képességének biztosítása.
Tervezési szempontból nagyon szeretek kísérletezni az anyaggal. Számtalan egyedi eszközt fejlesztettem ki konkrét felületek és textúrák létrehozására. A magasfényű felületeket szemcsés vagy drámai textúrákkal kombinálom, hogy mélységet, kontrasztot teremtsek. Sokszor már előre bekevert anyaggal dolgozok ki egy-egy egyedi textúrát vagy mintát, máskor pedig a vakolat szerkezeti ismereteinek alapján magam keverem ki a nyersanyagot, hogy a műalkotás úgy jelenjen meg a falon, ahogy elképzeltem, megterveztem.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Amerikában, ráadásul, ha szabad így fogalmaznom, a „vidéki Amerikában” élsz. Milyen tervezői attitűdökkel ismerkedtél meg ebben a közegben? Kik a megrendelőid, vásárlóid?
Személy szerint jobban szeretek a természetben élni és ott lenni, bár utazás közben szívesen töltök időt a városban. Szükségem van a természet nyugalmára, hogy a munkámra tudjak koncentrálni, és új koncepciókat dolgozhassak ki. És egy jó kávézó nem lehet túl messze. Ohióban általában véve nagyon megfizethető az életszínvonal, így rugalmasságot biztosít a gyakori utazáshoz.
Bár egy „vidéki” amerikai városban élek, amely azonban az Egyesült Államok egyik leggazdagabb városával szomszédos. Van egy stúdióm az otthonomtól nem messze, Chagrin Fallsban. Ez egy bájos kisváros, ami Európára emlékeztet. Nagyon sok megrendelőm él ott. Amúgy Amerika-szerte vállalok különféle projekteket, amelyek a szabadon álló képzőművészeti alkotásoktól az egyedi fali installációkon keresztül a teljes textúrás vakolatig terjednek. Néha egy tadelakt-fürdőszoba kellemes pihenést jelent, hogy bonyolultabb projekteken töprengjek.
Fotó: Emily Metzger, Ethan Hickerson
Ügyfeleim között vannak műgyűjtők, belsőépítészek, építészek, beruházók, étteremláncok, profi sportolók és magánemberek egyaránt. Amikor közvetlenül egy magánügyféllel dolgozom, általában több lehetőséget is vázolok az aktuális belső tér vagy a megrendelő által keresett irány alapján. Néha a tervezők és a kivitelezők konkrét javaslatokkal érkeznek, de vannak olyan projektek is, ahol átbeszéljük a tér koncepcióját, majd a megrendelőim és a saját elképzeléseim alapján készítem el az egy egyedi alkotást közvetlenül a falra. Idén nyáron volt lehetőségem a Bager Nora interior alapítójával, Báger Nórával együtt dolgozni – a megbízás egy Telkiben lévő ház teljes belső terének átalakítását ölelte fel. Több szempontból is nagyon élvezetes volt ez a közös munka, ugyanis régóta nagy rajongással követjük egymás munkásságát és többször felmerült már egy esetleges közös munka igénye is. Nórát már az egyetemi éveink alatt kiemelkedő tehetségnek tartottam.
Az utóbbi időben egyre több projektet vállalok Ohión kívül. Az elmúlt hat hónapban tényleg a két ország között pendliztem ide-oda. Több nemzetközi ügyféllel dolgoztam együtt. Idén kétszer voltam Miamiban egy nagy éttermen dolgozni, de jártam Budapesten és New Yorkban is. A következő munkám Washingtonban vár rám, majd egy művészeti installáció és egy fal Denverben, Coloradóban.
Octogon Deco Magazinunk a készlet erejéig az alábbi árusítóhelyeken kapható.
