A Salisbury Kft. szakemberei korabeli fotók és tervtöredékek segítségével dolgoztak a Szent István-terem csillárain.
Elkészült a Budavári Palota déli összekötő szárnyának teljes rekonstrukciója, amelyben rövidesen a Szent István-terem is visszanyeri eredeti formáját. A Salisbury Kft. négy évvel ezelőtt kapcsolódott be a munkába, amelynek során újjászületik Hauszmann Alajos által, a 19. század végén tervezett impozáns terem csodája. Számos díszítő- és szerkezetei elem korabeli fotók és tervtöredékek segítségével készült el, többek között az egykor Kissling Rudolf és fia által gyártott csillárok hű mása is, melyek igazi ékei lesznek a rekonstruált Szent István-teremnek – közölte a vállalat.
A Budavári Palotaegyüttes és környezete is jelentős sérüléseket szenvedett a második világháborúban, és bár több épület megmenthető lett volna, ideológiai okokból ezeket elbontották, vagy jelentősen átalakították. Utóbbi történt a palotával is, a külső-belső kialakítása és térelrendezése egyaránt megváltozott, de a Nemzeti Hauszmann Program keretében most újraalkotják azt a palotaszárnyat – és benne a Szent István-termet – , amelyben a magyar iparművészet csúcsteljesítménye állt.
A Salisbury restaurátoraira hatalmas munka várt, hogy újraalkossák az eredetivel megegyező fémmunkákat. Mivel a különleges szobából a háborús pusztítás után kevés kézzel fogható elem maradt, ezért komoly kutatómunkára volt szükség ahhoz, hogy a berendezési tárgyak az eredeti minőségben készüljenek el. A rekonstrukción dolgozó szakembereket korabeli fotók, tervek és a terem néhány megmaradt darabja segítette abban, hogy a különleges szoba pontosan ugyanolyan legyen, mint a századelőn volt. A hiteles dokumentumok és fényképek alapján alkották újra a bronz díszeket, az aranyozott sárgarézből készült csillárokat, falikarokat, ajtóvereteket, kilincseket, szellőzőrácsokat, valamint a Zsolnay kandalló tűzibakját és kovácsoltvas szikrafogóját is.
  |
Az eredetileg Kissling Rudolf és fia által készített elképesztő méretű csillárok súlya jóval meghaladta az egy mázsát, korabeli feljegyzések szerint egyenként elérték a 150 kilogrammot. Vecsey Ádám restaurátor elárulta, hogy az archív fotók mellett a Szent István-terem mintájára kialakított Groedel-villa berendezései is jelentős segítséget nyújtottak a motívumok és a különböző elemek megalkotásakor. A korabeli tervrajzrészletek alapján a berendezés elemeit a megfelelő arányokban tudták rekonstruálni, és ezekre támaszkodva állították össze például az egyenként több mint száz különböző elemből álló csillárokat, vagy a közel harminc elemből álló falikarokat. A tárgyak elkészítése és a kutatómunka szinte párhuzamosan történt, így az elmúlt öt évben előfordult, hogy egy részletgazdagabb fotó felbukkanása miatt az adott darabokon változtatni kellett, így alkothattak tökéletesen hiteles másolatot.
Nagy kihívást jelentett a restaurátorok számára az öntvények méretpontossága, ugyanis ezek természetes zsugorodása nem azonos mértékben történik, így illesztési és szerelhetőségi gondokat kellett leküzdeni.
Komoly szakmai dilemmát vetett fel a kész elemek egymáshoz rögzítésének módja, ez ugyanis eredetileg keményforrasztással történt, de ma már a rézötvözetek hegesztése váltotta fel a korábbi technológiát. A nagyméretű, nem bontható elemek aranyozása jelentette a gyártási folyamat utolsó részét.
A most elkészült különleges szépségű csillárok és falikarok hamarosan újra beragyogják az újjászülető Szent István-termet, a Budavári Palota csodáját, amit a nagyközönség augusztus 20-tól tekinthet meg a Budavári Palota újjáépített déli összekötő szárnyban.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
