Négy évtized óta a legnagyobb Maurer Dóra alkotást mutatják be a győri Torula Művésztérben.
A kortárs képzőművészet nemzetközi viszonylatban is megkerülhetetlen alakja Maurer Dóra, akinek műveit London, Párizs és New York legjelentősebb múzeumaiban mutatták már be. A művész most négy évtizeddel ezelőtti, azóta már legendássá vált alkotását eleveníti fel a győri Torula Művésztérben. A Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. területén működő friss és progresszív szemléletű kiállítóhely nemcsak a nemzetközi művészeti szcéna legfontosabb szereplőivel működik együtt, de céljuk a régió legtehetségesebb fiatal alkotóinak támogatása is. Maurer Dóra 85. születésnapja alkalmából nyíló Térfestés című tárlat július 30-ig látható a győri Torulában.
A 136 éves győri szeszgyár képzőművészettel való kapcsolata nagy múltra tekint vissza: a gyár egykori tulajdonosa August Lederer osztrák iparmágnás igazi műpártoló volt, aki szoros kapcsolatot ápolt a bécsi szecesszió művészeivel, Gustav Klimttel és Egon Schiele-vel is. Utóbbi gyakori vendég volt a gyártulajdonos győri otthonában, de Lederer a szeszgyár egyik csarnokát is Schiele rendelkezésére bocsájtotta, ebben a műteremben készültek Lederer egyik fiát és a győri „Kecskelábú” hidat megörökítő képek.
A Schiele által használt műterem a második világháború alatt megsemmisült, de a gyár egyik, ipari termelésre nem használt csarnoka most is képzőművészeti alkotásoknak ad otthont. A hatvanas évek közepétől a kilencvenes évek elejéig itt működött az ország első ipari méretű torulaélesztő-gyára, innen kapta nevét az alapítványi fenntartásban működő művésztér is, mely a hazai kortárs művészeti intézményrendszer egyik legfrissebb, és egyben legprogresszívebb szereplője is. A Torula célkitűzése, hogy Bécs-Pozsony-Budapest kulturális háromszög meghatározó kortárs művészeti kiállítóterévé váljon. Nemcsak műtermet biztosítanak a régió pályakezdő alkotóinak, de bemutatkozási lehetőséget is, mindeközben a nemzetközi képzőművészeti szcéna legnagyobbjaival, köztük Maurer Dórával működnek együtt.
Maurer Dóra 1982-ben Dieter Bogner művészettörténésztől kapott megbízást az ausztriai Buchberg kastély toronyszobájának „kifestésére”. A konceptuális geometriával, színelmélettel foglalkozó művész matematikai alapokon nyugvó módszerével illuzionisztikus teret hozott létre a boltíves toronyszobában, ahol a hideg-meleg színek kereszteződése a padlótól a plafonig beterítette a falakat, de a racionális szerkesztési szabály ellenére egy különleges, szakrális tér született meg.
Ez a mű is hozzájárult Maurer Dóra nemzetközi ismertségéhez, de a Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas művész azóta a kortárs képzőművészet megkerülhetetlen alakjává vált. A világ egyik legfontosabb, kánonképző művészeti intézménye, a londoni Tate Modern, mely több alkotását is őrzi, 2019-ben önálló, retrospektív kiállítást szentelt Maurer öt évtizedes múltra visszatekintő életművének; magyar képzőművészek közül senki nem kapott még erre lehetőséget. A magyar-osztrák állampolgárságú festő sokáig második otthonának tekintette Bécset, ahol jelenleg az osztrák főváros egyik legmagasabb épületét, a Ringturmot is az ő alkotása, a négyezer négyzetméteres Együtt című munka borítja.
Maurer Dóra a buchbergi missziót legutóbb a Ludwig Múzeumban 2008-ban megrendezett Szűkített életmű című kiállításán idézte fel. Azóta nem készített helyspecifikus installációt, ilyen grandiózus alkotásra pedig az eredeti mű keletkezése óta nem vállalkozott, ezért is különösen figyelemreméltó a győri Torula Művésztérben június 11-én – a művész 85. születésnapján – nyílt Térfestés című kiállítás. A színek és azok egymásra hatása, a fényekkel és az eltolódásokkal való játék, a mozgalmasság jellemzi ezt a munkát is. Maurer Dóra az 1982-es buchbergi festés részleteit filmen dokumentálta, mely egy grafikai mappával együtt szintén látható a tárlaton.
Az egyedülálló installációra reflektálva a magyar divatmárka, a NUBU vezető tervezője limitált számú, 4 különböző termékből álló kollekciót tervezett. A kollekció darabjai printelt pólók és táskák, amelyek a kiállításon és a NUBU üzleteiben és webshopján is megvásárolhatóak a kiállítás ideje alatt.
„A gondolat, hogy egy egész teret, valamennyi határterületével együtt kvázi-képpé alakítsak, 1977 óta foglalkoztat. Az érdekel, hogy mechanikus-racionális úton abszurd téri helyzet jöjjön létre.” – fogalmazott Maurer Dóra 1982-ben, amikor lehetőséget kapott az ausztriai Buchberg-kastély toronyszobájának kifestésére. Maurer ezen Buchberg-projektjéhez kapcsolódik a Torulában most kiállított grafikai mappa (1982) és film (1983), valamint az erre az alkalomra létrehozott helyspecifikus falfestés is ennek a munkának a felelevenítése.
Az 1970-es években megkezdett Displacements és Quasi-képek sorozatok alkotóelvének folyamatos továbbgondolásával Maurer magyar és osztrák művészeti közeghez is szervesen kapcsolódó művészete az 1980-as évektől fogva egyre inkább a festészet felé tolódott el. A művész a Displacements-sorozat esetében nyolc alapszín felhasználásával geometrikus vonalhálókat festett meg és ezeket egymáshoz képest síkban eltolta, majd a raszterháló felnagyított részleteit később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet sorozat darabjain, illetve a rendszerábra hetvenedik lépését a buchbergi kastély toronyszobájában térbe is vetítette. A térben folyamatosan változó fényviszonyok hatására Maurer ekkortól kezdte figyelni munkáinak a megvilágítás függvényében bekövetkező színváltozásait, majd ezeket a megfigyeléseket újra és újra megfestve jutott el általa „Relatív Quasi-képeknek” nevezett munkáihoz.
„Egy tér határfelületeire festett, installált Quasi-kép a szemlélés, a nézés helyett inkább szinesztétikus élményre ad alkalmat. Nem is mint művel, hanem mint környezettel lépünk kapcsolatba vele, beszivárog a képkészítést indukáló mindennapos észrevételek, meggondolások világába. Az ilyen mű az „elidegenedés” állapota után új kiindulási anyaggá válik, nem is a formakonstruálás, hanem a festés számára.” – írta a művész ezen munkáiról, melyek elgondolása a Torulában most elkészített falfestésre is alkalmazható. Maurer egyszerre analitikus és érzéki művészete így a néző bevonásával és aktivizálásával egy új, fiziológiai alapokon nyugvó kommunikációs csatornát teremt meg, a színek és formák nyelvén az embert körülvevő környezet és a valóság érzékelésének képességét és folyamatát tematizálja. (Rátkai Zsófia)
Forrás: sajtóanyag
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
