A hagyományos irodalomszemlélet egyfajta fundamentalista revíziója
Próbálták már személyesen megszeretni Petőfit? Nem könnyű személyes viszonyt kialakítani egy olyan költővel, aki valóságos dór oszlopként tartja a nemzet timpanonos építményét, akit politikai kurzusok sora igyekezett különféle interpretációk szerint felöltöztetni, akinek pátosza és hősiessége avíttas díszlet az iskolai ünnepségeken. Cikkünk az OCTOGON magazin 188-as (2023/8-as) lapszámából.
Az utókor által összegyúrt Petőfi-kultusz a közhelyek egész sorát produkálta, melyek a mai közönség számára üresen konganak.
Gyakorlott versfogyasztó persze támaszkodhat Petőfi szövegeire és kialakíthatja a saját külön bejáratú Petőfi-képét, de látnunk kell, hogy efféléből egyre kevesebb van: pörgős, digitális-vizuális korunk nem kedvez a műfajnak. Petőfire viszont mégis szükségünk van. Pontosabban nekünk is szükségünk van a saját Petőfinkre – még, ha verseit egyre ritkábban olvassuk is –, hiszen Petőfi továbbra is megkerülhetetlen. A kiállítás létoka és legnagyobb teljesítménye, hogy ezeket a megfáradt kultuszképző közhelyeket magabiztosan kikerüli és egy olyan Petőfi-montázst produkál, ami szinte provokálja a látogatót, hogy a saját értelmezése mentén alkosson személyes és kortárs Petőfi-képet.
  |
Modern ízlésünkre hangolva igyekszik újraolvasni és újraprezentálni Petőfit a PIM januárban nyílt állandó kiállítása, a „Költő lenni vagy nem lenni”. Kalla Zsuzsa kurátori koncepciójának erénye, hogy nem próbál egy vadonatúj Petőfi-interpretációt erőltetni, helyette képes elfogadni a tényt, hogy Petőfi rövid és termékeny életét szinte lehetetlen egy mindent egyesítő képbe, személyiség- vagy életrajzba belesűríteni.
Petőfi kortárs bemutatásának kulcsszava a töredezettség, a sokféleség, az ellentmondások halmozása.
Így a kiállítás termei sorban egy-egy megfejtési irányt mutatnak be. Az első terem teljesíti az életrajz bemutatásának alapkövetelményeit, majd kitér a Petőfi-recepció történetére, különös tekintettel az őt ábrázoló műalkotásokra és az 1973-as avantgarde szellemű Petőfi-kiállításra. A második terem Petőfi emberi kapcsolatait mutatja be, a harmadik a hagyományos Petőfi-recepcióban is fontos szerepet kapó „Róna”, melyben a táj felől közelítjük meg az életművet, a negyedik címe „Rémek” és a költő sötét témák és túlvilági lények iránti morbid érdeklődését mutatja be, majd ennek szöges ellentéte következik. A szélviharos dark romantikából az édeskés, puha biedermeierbe lépünk át az „Otthon” szekcióban, majd az „Áldozat” tematika felől közelítünk a következő teremben és végül eljutunk az „Erő” kérdéséhez, ami igazából az erőszak kérdése körül forog – ma is igen kurrens téma, hogy miféle program, miféle társadalmi törekvés igazolhat bármiféle erőszakot.
A kurátori koncepció megvalósításának feladata a Noppa Designra hárult – Mag Ildikó és Alvégi Lóci vezették a tervezést. A designkoncepció központi eleme az eredeti elképzeléshez híven a töredezettség volt, és ehhez ők kapcsolták hozzá a fémet mint vezérlő alapanyagot, ami folyton elő is kerül a termek során a legkülönfélébb megközelítésekben – de egyértelmű, hogy csúcspontját az „Áldozat” teremben található interaktív játékasztalban éri el. Samu Bence installációja valamiféle művészi játék, melynek kattintható, csillogó fémfelületein a költő különféle portréi váltakoznak és kavarognak a játszó imputjai alapján.
A némileg sötét és zegzugos tárlatban járkálva nem egészen ok nélkül lehet olyan érzésünk, mintha egy költői tudatban barangolnánk, egy jól kompartmentalizált elmében, ahol külön fachokban gyülekeznek az emlékek és a szövegek az egyes témakörökben, de akárcsak a költői asszociációs háló: számos ponton átlátszik. A Noppa építészei úgy rakták össze ezeket a tereket, hogy egyszerre legyenek tartalmilag lehatároltak és asszociatívan egymásba hurkoltak.
  |
Az anyag amúgy hatalmas és nem volt könnyű dolga a tervezőknek, amikor az adott szűk térbe mindezt bele kellett komponálni. Egymás mellett fut egy irodalmi, egy művészettörténeti és egy kortörténeti tárlat, szinte külön-külön is végig lehetne rajtuk menni. Mégsem javasolnám: a kiállítás szinte falnivalóan sűrű és nehéz gazdagságát pont ez adja: a többféle médium egymásra vetítése. Az emészthetőséget viszont a témák leválasztása és egymásba fonódása szavatolja.
És mindezen médiumok mellett még maga a verstest, a szöveg, a szavak is újra előtérbe kerülnek a hagyományos irodalomszemlélet egyfajta fundamentalista revíziójaként.
Egészen eretnek gesztusnak tetszik, de hatásosan támogatja a kiállítás célját, hogy a falakon számos Petőfi-idézet olvasható, de nem teljes versek, csak strófák és sorok, ráadásul eredeti szövegkörnyezetüktől megfosztva, cím nélkül, évszám nélkül, csak a meztelen szavak – új kontextusba helyezve. Így a látogató, ha nem vigyáz, még azon kaphatja magát, hogy tényleg elkezdni újraolvasni Petőfit – nem a jelenséget, hanem magát a szövegeket!
Noppa design Web | Facebook | Instagram
Járd be a kiállítást galériánkban!
Megjelent az OCTOGON magazin legújabb, 188-as (2023/8-as) lapszáma, amelyben sok egyéb mellett a szegedi Cédrus Liget lakóparkról (B.A.D Architects and Design Studio Kft.), a Normafa Síház felújításáról és bővítéséről (Studio Konstella, Hetedik Műtere) és az Archikon legújabb óvodaépületéről is olvashattok.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
