A bútortervező, illusztrátor, építész, iparművész és mesemondó Kozma Lajos alkotásai titokzatos, bűvös képi világot tárnak fel.
Különös képciklus került elő a késő Kádár-korban az Iparművészeti Múzeum könyvtárának mélyéről: huszonhárom szuggesztív tusrajz és egy kapcsolódó pergamen borítólap A nagy szonáta címmel – írta hírében a múzeum. A szemet gyönyörködtető, szecessziós stílusban készült, szomorú hangulatú képek Ady-illusztrációkként váltak ismertté, ám a hozzájuk kapcsolódó versek azóta sem ismertek. A magát elsősorban illusztrátorként, építészként, iparművészként és mesemondóként definiáló Kozma Lajos alkotásai egy titokzatos, bűvös képi világot tárnak fel előttünk, amely magával ragadóan kapcsolódik Ady szimbólumokkal teli költészetéhez, mégsem tudjuk biztosan, milyen inspirációból születhettek.
Ady és Kozma az 1900-as évek elején találkozott Párizsban. A közel azonos világnézetük hamarosan közös munkát is eredményezett. De milyen inspirációból születhettek híres bútortervező keze nyomán A nagy szonáta-sorozat szemet gyönyörködtető, szomorú képei?
  |
Alkotójuk nem sok kétséget hagyott a sorozat rendeltetése vagy saját kiléte felől – írja az Iparművészeti Múzeum. Neve cirádás, szinte már vésett betűkkel olvasható a címlapon, névjegye – az egymásba fonódó „K” és „L” – pedig lappangó motívumként tér vissza a gerinctől a borítón át a vonalrajzos stílusban dekorált képekig. A kiadó nevének üresen hagyott helye a belső címlapon arra utal, illusztrációknak szánta szerzőjük a dekadens rajzokat, amelyekről egy későbbi cikke még azt is sejteti: Ady-versek hatására születtek.
Nincs itt semmi látnivaló, bibliofil csemegének gondolhatnánk a kiadványt – ha néhány fontos részletet nem cáfolt volna a sorozat újrafelfedezése óta a kutatás. Nyoma sincs például annak, hogy valaha is megjelent volna ilyen kötet, s az ihlető verseket is hiába keressük.
Ha léteznek is, biztosan nem Ady tollából születtek. Az életműbe így is, úgy is beleillik a könyv, hiszen a századelő művészeti áramlataihoz ezer szállal kötődő, bútortervezőként, építészként és könyvművészként is elhíresült Kozma Lajos egy korai munkája a sorozat. De vajon milyen céllal születhettek „A nagy szonáta” tusrajzai?
Talán mégis maradjunk a látnivalónál. Csupa antik arcélű, síkban ábrázolt alak tűnik fel a rajzokon lehajtott fejjel. Kopjafák burjánzó faragványai mindenütt. Néha élethű várossziluettek bukkannak fel, és persze a geometrizáló szecesszió jellegzetes díszítőelemei. Horváth Hilda művészettörténész szerint Kozma munkájának Aubrey Beardsley japán hatású grafikái lehettek az előképei, melyeket kevéssel a sorozat születése előtt állított ki az Iparművészeti Múzeum. De motívumaiban és díszítő stílusában érződik Gustav Klimt hatása és úgy általában a Wiener Werkstätte, vagyis az osztrák ipart a képzőművészet segítségével megújítani szándékozó mozgalom alkotóinak ismerete is.
  |
Figurái valószerűtlenül szomorúak: búcsúzók, gyászolók, áldozók, valahol már mind halottak – sok elrajzolt, a térben magányosan lebegő álomalak. A kompozíciók rétegei szellősen épülnek egymásra, jelképrendszerük, díszítettségük mégis olyan összetett, hogy hosszas böngészés után is kínálnak felfedezni valót. Ha elvetjük, hogy a képek illusztrációk, sorrendjük variálhatóvá válik, s így más-más mesét ad ki a szonáta. Persze – mint a haláltáncban – mindig ugyanoda fut ki a történet: a tusrajzok témája élet, halál és egy kevés szerelem a népköltészetből, de felfedezhetők rajtuk bibliai és talán legendákból idézett jelenetek is. Nyugtalanító ugyanakkor, hogy kétdimenziós szerkesztésük ellenére a képek óvatosan mégiscsak érzékeltetik a teret; mondhatni: meglepetésszerűen rántják be síri világukba a képet néző embert...
Alkotójuk mindössze 24 éves, frissen végzett építész 1908-ban, a képek születésekor, akire az említett bécsi szecesszió és Ady költészete, valamint – Kós Károlyhoz és a műegyetemi Fiatalok köréhez kapcsolódva – a magyar népművészet egyaránt hatott. Somogy megyében a dunántúli pásztorművészet emlékeit gyűjtötte, majd Erdélyben tett körutazást ebben az időszakban, hogy alkotói módszert, művészi anyanyelvet tanuljon – s az erdélyi temetők faragott fejfái sokáig vissza is köszönnek grafikai munkáin.
Kozma Lajos a Magyar Iparművészet 1913-as számában megjelent, Az iparművészet fejlődésének új irányáról című tanulmányát is sorozata két – gyűjteményünkből hiányzó – tusrajzával illusztrálta. Itt szerepel az a tévesnek bizonyult információ is, hogy a rajzok A nagy szonáta című verskötethez készültek, amelyet a francia nyelvű képaláírás Ady-vers illusztrációjaként tüntet fel.
Tehát hiába ismerjük jól az ihletforrásokat, nem tudjuk biztosan, milyen inspirációból születhettek A nagy szonáta lírai tusrajzai – jegyzi meg az Iparművészeti Múzeum honlapja, amelyen bővebben is olvashat a „Szonáta-rejtélyről”.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
