Felszabadulás. Haszkovó. Jutasi. Három név, egyetlen lakótelep. Veszprém legnépesebb településrésze olvasókönyv formájában bizonyítja: a panel nagyon is izgalmas!
Nem ez az első könyv a Paradigma Ariadné berkeiben. A 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának bemutatott Othernity kapcsán az építészstúdió foglalkozott már Kővári György életművével, aki bár számos meghatározó modern épületet adott Budapestnek (Nyugati téri Skála, Déli pályaudvar, stb.), méltatlanul alulreprezentált a hazai építészettörténeti szakirodalomban. Ezt megelőzően – még a Bercsényi Szakkollégiumban eltöltött évek folyamán – egy szintén „fájó” pontra mutattak rá a későbbi stúdió alapítói, Smiló Dávid és Csóka Attila Róbert.
Az Othernity kapcsán kézikönyv (vagy még inkább: műtárgy) készült, a 2014-ben megjelent „szakkolis” Építészet-Kritika-Írás pedig egy beszélgetéssorozat kivonata volt. Ezúttal pedig az olvasókönyv műfaját tartották leginkább alkalmasnak az építészek arra, hogy megfelelőképp bemutathassák a Jutasi úti lakótelep, s ezzel együtt a magyarországi panelépítészet történetét. Kiadóként ez az első könyvük.
Láthatjuk: a Paradigma Ariadné csapata tágan értelmezi az építészet fogalmát, s nem riadnak vissza attól, hogy a tényleges tervezési feladataik mellett más területeken is kipróbálják magukat. S milyen jól teszik! Ahogy mondják: több külföldi építészirodánál is bevett szokásnak számít, hogy holisztikusan közelítenek egy-egy építészeti projekthez, nálunk ez az attitűd kevésbé jellemző, majdhogynem ritka, mint a fehér holló.
„Tudunk kiállítást szervezni egy témára, tudunk könyvet készíteni egy témáról, és amikor tervezni kell, akkor azt a mérnöki és műszaki tudást is bele tudjuk rakni, ami az adott projekthez szükségeltetik. Kvázi a városról kulcsrakészen tudunk gondolkodni, s ezt Veszprémben most már értik rólunk” – summázza Attila.
  |
Veszprémmel sem most foglalkoztak először (és bízunk benne, hogy nem is utoljára): 2018-ban itt valósították meg a nagysikerű „12 fal” kiállításukat az akkor felújítás előtt álló, de már évtizedek óta használaton kívüli Ének-Zenei Általános Iskola épületében. Dávid így emlékszik vissza a kezdetekre:
„Veszprémmel már régóta működünk együtt, több formátumban is, ezért kialakult egy pozitív kép rólunk, hogy érdemes minket többféle dologgal is megkeresni, kiváltképp akkor, ha építészet és kultúra határterületeiről van szó. A Jutasi úti lakóteleppel az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) kapcsán már korábban is foglalkoztunk, amikor a 12 fal kiállításunk nagyon sikeres lett az Iparostanoda épületében. Felvetődött, hogy jó lenne ilyet csinálni minden évben, s ráirányítani a figyelmet egy vagy elfeledett, vagy kevésbé fontosnak tartott épületre, vagy csak szimplán érdekes helyen megvalósítani egy építészeti fókuszú kiállítás.”
Az ornamentika után aztán a Veszprém szélén elterülő, húszezres lakosú Haszkovó úti lakótelep felé fordultak. A körbejárható szabadtéri kiállítással – amiről akkor mi is beszámoltunk – a stúdió építészei és más külföldi építészirodák tervezői közösen leheltek életet az ország egyik legnagyobb lakótelepébe, a maguk jellegzetes módján. „Az arc, a medence, két torony és egy rom” projektre ők maguk is afféle „dobbantóként” tekintettek, tesztelhették a lakókat, hogy mire nyitottak, mire kíváncsiak.
Látható volt, mennyire sokrétű és izgalmas a Haszkovó – ez nemcsak a Paradigma Ariadné alapítóinak, de a Pro Veszprém Nonprofit Kft. képviselőinek a fejében is megfogalmazódott, akik végül felkérték a csapatot, hogy készítsenek könyvet, emellett pedig a Veszprém 2030 Kft. egy átfogó és részletes megvalósíthatósági tanulmányt kért a csapattól a lakótelep köztereinek rehabilitációjára vonatkozóan. „Gyakorlatilag egy új lakótelepi közlekedési- és köztérrendszert vizionáltunk, aminek van egy központi eleme, egy loop – nem csak pontokban szerettünk volna javítunk a lakótelepen, hanem megpróbáltunk városnegyedként tekinteni rá” – teszi hozzá Dávid.
  |
Az aktuális könyvben erre is kitérnek egy fejezet erejéig. Kérdésemre, hogy van-e hiányérzetük a kötettel kapcsolatban, azt válaszolják, hogy talán épp ez lenne az: a lakótelep mostani és jövőbeli állapotáról rengeteget tudtak volna még írni, amiből akár egy atlasz is születhetett volna. Izgalmasnak találták volna azt, ha bekerül a könyvbe egy kortárs, elsősorban szociográfiai-antropológiai megközelítés is a Haszkovóval kapcsolatban, de erről most időbeli és terjedelmi korlátok miatt le kellett mondaniuk.
  |
Amikor az előképekről kérdezem őket, egy szikár és alapos, inkább az építész szakmának szóló brünni kiadványt említenek, de persze, voltak előttük olyan példák is, amiktől igyekeztek távol tartani magukat, s úgy életre hívni a Jutasi olvasókönyvet, hogy az olvasmányos és felhasználóbarát legyen – mind külcsín, mind belbecs szempontjából. Az archív felvételek zömmel a Fortepan gyűjteményéből, a Veszprém Megyei Levéltárból kerültek be a kiadványba, de korabeli Lakáskultúra fotókkal is találkozhatunk. Ami pedig valóban unikálissá teszi a kötetet design szempontjából, az lehinkább Kiss Virágnak köszönhető. A grafikai tervezés és a tördelés egy percre sem hagyja unatkozni az olvasót, s a raszteres, pop-artos, de mégis nagyon is nosztalgikus (és egyszerre friss!) illusztrációk talán még a panelház-ellenesek szívét is meglágyítják.
Nem tanulmánykötetet vagy történelmi albumot láttak maguk előtt, hanem egy ízes és izgalmas könyvet, ami szélesebb közönséget is képes megszólítani. Veszprém egyéb más városrészeiről (Jeruzsálemhegy, Cserhát, Püspökkert) is készültek már kiadványok az utóbbi néhány évben, de a Jutasi lakótelep mint városnegyed feldolgozása egyértelműen az után kiáltott, hogy Attiláék a panelépítészetet tágabban értelmezzék.
„Ennek van egy országos története is. Amikor átnéztük, hogy milyen kutatási anyagok érhetők el a Haszkovó kapcsán, hamar kiderült, hogy csak ennek a lakótelepnek a történetével nem lenne érdemes foglalkozni. Hogy miért jött létre a lakótelep, mit is jelentett pontosan akkoriban a lakhatási válság, kik és miért épp azok az emberek éltek ott, vagy hogy hogyan forrt össze a házgyárakkal például a bútoripar, ez mind-mind nagyon izgalmas, s ezekről érdemes beszélni, átfogóan úgy, hogy ebben a kötetben a Haszkovót, mint egy tipikus példát állítjuk a középpontba” – mondja Dávid.
De mitől is olvasókönyv a Jutasi? „Ez a kötet bárhol felcsapható, és az olvasó előtt két lehetőség áll: elmélyedhet az öt nagy tanulmány egyikében, amelyek az országos léptéktől a lakószoba léptékéig követik végig a házgyári építészet fontosabb állomásait, a középpontban a Jutasi úti lakótelep építéstörténetét bemutató szöveggel” – olvashatjuk a bevezetőben. Az öt nagy tanulmány szép ívet ad a kiadványnak, ráadásul grafikai szempontból sem untatja az olvasót. A tanulmányok szerzői magas szakmai színvonalon avatják be az olvasót például a második világháború utáni lakhatás nehézségeibe (Keller Márkus), vonultatják fel Veszprém építészeti és társadalmi változásait (Ware-Nagy Orsolya), mesélnek magáról a Jutasi úti lakótelep építéstörténetéről (Nagy Szabolcs), de kitérnek a házgyári építészet sajátosságaira (Mészáros Ábel), illetve egészen az otthonokig, a lakók személyes életteréig kalauzolnak minket (Vörös Kati).
  |
A Paradigma Ariadné afelől is megnyugtat bennünket, hogy ha úgy tartja kedvünk, szemezgethetünk a kisebb, néhány oldalas kultúrtörténeti csemegékből – előkerül például az építészből lett filmrendező, Szomjas György „Falfúró” című filmje, de olvashatunk az önkiszolgáló boltok, s így az első bevásárlókocsik megjelenéséről is. Szó szerinti desszertként pedig „megízlelhetjük” a meggy-csokoládé ízű Haszkovó-szeletet is.
És hogy hogyan lehet beszerezni a kötetet? A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, így aki mindenképp szeretne megkaparintani egy példányt, annak a Paradigma Ariadnéhoz érdemes fordulnia.
Paradigma Ariadné | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
