Gerhes Gábor ATLAS című kiállítása a Kiscelli Múzeum Templomterében, amelynek – Aldo Rossi San Cataldo temetője által inspirált – installációjáért a Paradigma Ariadné felelt.
Mit kezdjünk a tudományos megismerés klasszikus eszközeivel egy olyan korszakban, amikor a tények egyre kevésbé hatnak a közgondolkodásra, miközben az érzelmeket megmozgató, személyes hitre épülő érvek egyre inkább teret nyernek? Hogyan viszonyulunk a világ jelenségeinek feltérképezését és megértését segítő és a meglévő tudásunkat bizonyító tárgyainkhoz, amikor egyre erősödő alapélményünk a bizonytalanság?
A válaszokat keresve valószínűleg nem az lesz az első dolgunk, hogy a legközelebbi könyvtárba sietünk. Inkább a számítógépünkhöz vagy a telefonunkhoz nyúlunk, és egy-két ugrást követően már a bárki által szerkeszthető Wikipédiát böngésszük:
A térképeket tömörítő atlaszok, a hozzájuk műfajilag közel álló enciklopédiák és lexikonok az emberi tudás írásos, illetve képes gyűjteményeit tartalmazó tárgyak. A felvilágosodás óta mindhárom kiadványtípus szerzői a világ jelenségeinek felmérésére, rendszerezésére törekedtek, és a teljesség igényével készítették munkáikat. Ezeket a köteteket az univerzummal kapcsolatos átfogó tudásanyag tárolásának kitüntetett, egyezményes helyeiként ismertük...
... egészen az internet megjelenéséig. Az ATLAS című kiállítás kiindulópontja ez a közös ismeret. A közel öt éve készülő, azonos című kiállítás központi eleme Gerhes Gábor háromszázhatvannyolc oldalas, képes enciklopédiája. A kiadvány közel négyszáz új alkotást tartalmaz. A tizenkét plusz egy könyvből álló ATLAS a világ feltérképezésére vállalkozó mindenkori atlasz-műfaj sajátos újraértelmezése.
Az ATLAS az univerzális megállapítások és lezárt magyarázatok helyett szerzője személyes világképét és az ahhoz kapcsolódó kérdéseit közvetíti.
„Az én ATLAS-om a megismeréssel foglalkozik, és legfőbb eszközének a képzeletet tekinti. A legtöbb dolgot csak képek és az általuk bennünk keltett képzetek révén, vagyis a képzeletünk által tudjuk megtapasztalni – nem tudjuk például megélni, hogy mekkora a Föld, de megértjük, hogy az asztalunkon álló kis kék golyó azt szimbolizálja” – mondta el Gerhes Gábor.
A kötet szerkesztési elvei meglehetősen önkényesek: fejezeteinek terjedelme változó, tartalmát pedig az elismert, a rejtett és az alternatív tudományok, valamint az irodalom és a képzőművészet területéről kiválasztott fogalmak alkotják (Emlékhagyás, Sötétség, Zoográfia, Kozmográfia, Természet stb.). Gerhes ál-megfigyeléseit rögzítő fotói e kifejezések alá rendezve jelennek meg a könyvben. Az ATLAS mindenki számára elérhető helyről leemelhető a Kiscelli Múzeum templomterébe épített különleges installáció polcairól. A kiadványokat rendszerező robosztus építmény egyszerre jeleníti meg a tudás megszerzésének, tárolásának, kategorizálásának módszereit és helyeit: a könyvet, a vitrint, a könyvespolcot, a könyvtárat és a múzeumot.
A melankólia építészeti kifejezései
Az ATLAS 0. könyve a Kiscelli Múzeum Templomterében magasodó különleges épület funkciójának meghatározásához is fontos adalék lehet: Newton kenotáfiumának, vagyis üres síremlékének a tervét 1784-ben készítette el Étienne-Louis Boullée, aki számos, saját korában megvalósíthatatlan építészeti koncepciójával komoly hatást gyakorolt 20. századi kollégáira. Architecture, essai sur l’art című traktátusát 1967-ben Aldo Rossi fordította le először olaszra, aki építészként programszerűen foglalkozott az elmúlással és a halál ábrázolásának lehetőségével. Egyik főműve, a modenai San Cataldo-temetőben felállított csontház, amely részben ebből, részben pedig a tervezés évében, 1971-ben elszenvedett autóbalesetének élményéből inspirálódott. Rossi a kórházi lábadozása alatt, sérüléseinek állandó leltározása során kénytelen volt nap mint nap elmerengeni a saját halálának gondolatán. Az emberi test vázát alkotó csontok törékenységének ez a fájdalmas-melankolikus tapasztalata pedig teljesen megváltoztatta addigi elképzelését az építészetről, az alapstruktúrák kialakításáról.
Rossi kocka alakú osszáriumát az installáció közvetlen formai és szellemi előképeként értelmezhetjük: tömbszerű, monolitikus megjelenésével és hideg, katalógusszerű felépítésével mindkét épület a melankólia építészeti kifejezésével kísérletezik. A melankólia igen összetett fogalom, amely a története során számos jelentésváltozáson esett át, a kortárs értelmezés szerint a melankolikus ember figyelme jellemzően az irracionális, a csupán ésszel felfoghatatlan jelenségekre irányul, amelyek megtapasztalása pillanatszerű és leírhatatlan. A síremlék – mint az élet és a halál közötti átmeneti objektum – könnyen előhívhatja ezt az állapotot. A templomtérben álló, szándékosan meghatározhatatlan rendeltetésű épület amellett, hogy tematizálja a tudástárolás hagyományos helyszíneinek (könyvtár, könyvespolc, múzeum) funkcióváltásait, egyszersmind ideális környezetet biztosít az ATLAS-ban sorakozó fényképek által terelt kontempláció számára.
A kiállítás beharangozó videója:
Építészeti tervezés és kivitelezés: Gerhes Gábor, Paradigma Ariadné
Kurátorok: Róka Enikő, a Fővárosi Képtár vezetője, Mucsi Emese, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és az Artmagazin munkatársa
Helyszín: Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár (1037 Budapest, Kiscelli utca 108.)
A kiállítás megtekinthető: 2022. január 21. – április 17.
Megnyitó: 2022. január 20. 18.00
A kiállítást megnyitja: Tillmann József A. egyetemi tanár, MOME Doktori Iskola
További információk a Kiscelli Múzeum honlapján és Facebook-oldalán.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
