Van egy kiállítás a Kálvin térnél, ahol ha megtetszik egy festmény, akár haza is viheted.
Van egy hely Budapesten, ahol a belsőépítészek nemcsak ihletet meríthetnek a munkáikhoz, de egyből hozzá is tehetnek, méghozzá nem is keveset. A Fine Art Rent főként kortárs festők műveit teszi elérhetővé, alapvetően bárki számára, de a Kálvin tér melletti „kiállítás” az építészeknek külön érdekes lehet.
Amikor Róna András létrehozta a Fine Art Rent vállalkozást, egyfajta kulturális missziót akart végezni: hozzáférhetővé tenni a festményeket bárki számára, továbbá lehetőséget teremteni fiatal képzőművészeknek. A több magángyűjteményt összefogó, galériákkal is kapcsolatban lévő Fine Art Rent ugyanis bérlésre kínál festményeket. Az üzleti modell végtelenül egyszerű: minden festményt az értékének egy százalékáért bérelhetünk havonta.
A festők között többek közt megtalálható Bak Imre, El Kazovszkij, Kassák Lajos, Keserű Ilona, Nádler István, Rippl-Rónai József vagy Vaszary János is. A gyűjtemény darabjainak értéke százezer és harmincmillió forint közt szóródik, tehát már néhány ezer forintért is bérelhető műalkotás.
Ebből következik, hogy a képek valóban hozzáférhetővé váltak bárki számára, ugyanakkor igazán közösségi helyeken, szállodákban, közintézményekben, éttermekben vagy irodákban gazdagítanák a vizuális környezetet.
Ebben jelent nagy előrelépést a Kálvin tértől pár lépésre, a Baross utca elején található pop-up bemutatóterem. Eddig ugyanis a képeket a netes katalógusból lehetett kiválasztani, míg a 400 négyzetméteres kiállítótér megtekintése teljesen más élmény.
Körbejárva a termeket lényegében megnézhetünk egy kortárs kiállítást tárlatvezetéssel, de ami a fő, valóban pontosan annyival különb élmény a netes nézelődésnél, amennyivel jobb elfogyasztani egy fenséges ebédet, mint csupán olvasgatni róla.
Mások a méretek, a fények, az összhatás, a textúra. Ha valóban választani szeretnénk egy képet, itt sokkal erősebb ingereket kapunk.
Például Mulasics László Szilánkokra hullva II című képe viasz csepegtetésével készült, ez azonban online aligha derül ki. Le lehet írni, mégsem érzékelhető úgy, mint élőben. Vagy Fehér László Kilátó II című képe pusztán a méreteiből adódóan teljesen más hatást gyakorol, mintha monitoron néznék. Ismét: le lehet írni, hogy „160x220, akril, vászon”, de a falon megpillantani teljesen más.
  |
Magától értetődő egy belteret műalkotásokkal egyedivé tenni, nyilván az egyedi bútorok, személyes tárgyak elhelyezése mellett.
Róna megjegyzi, hogy „míg a recepción és a tárgyalókban elhelyezett festmények az iroda presztízsét növelik, addig, a munkavállalók irodáiban – akár az open office jellegű terekben – elhelyezett képek az ott dolgozókat motiválják. Számos tanulmány igazolja azt, hogy más a munka minősége, ha azt komfortos, inspiráló környezetben végzik. Az ilyen tér kialakításában akár a munkavállalók is részt vehetnek, és közösen kiválaszthatják a képeket, amelyekkel együtt szeretnék tölteni a hétköznapjaikat. Így közvetlenül hozzájárulnak a munkakörnyezetük kialakításához, illetve változtatásához – elvégre a bérelt képek bármikor lecserélhetőek.”
De messze nem a festő ismertsége az egyetlen szempont: a kép illik-e az adott hely bútoraihoz, szellemiségéhez, lehet a művésznek kötődése az adott lokációhoz, esetleg a témaválasztás vagy kép készítésének technikája dönt.
Jól mutatna egy stúdió falán Szurcsik József: Az építész című képe, vagy Vojnich Erzsébet Ómassai piramisa is. És persze az is lehetséges, hogy akad otthon egy furcsán üres falfelület, ami egész másképp mutatna, ha elhelyeznénk ott a nekünk legjobban tetsző képet a több ezer darabos gyűjteményből.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
