Újabb izgalmas filmes-képzőművészeti kapcsolódások, sorozatunk legújabb részében.
A rácsos ablakon felsejlő örvénylő, sötét égbolt az erőszak és a káosz kivetüléseként vajmi kevés reménnyel kecsegtet… Kováts Dávid, a londoni David Kovats Gallery alapítójának újabb izgalmas története az Instagramos #mivanaképmögött gyűjteményéből. Íme egy friss és ropogós, ezúttal van Goghra hangolt „Popművészeti” reláció.
Az elmúlt években sokan megtapasztaltuk milyen érzés egyedül, másoktól elzártan élni. De vajon mit csinálnánk, ha valóban magunkra maradnánk, és minden valószínűség szerint mi lennénk az utolsó élő emberek a Földön? Van, aki besétálna egy helyi múzeumba és hazavinné azokat a képeket, amiket mindig is szeretett volna a kandalló fölé akasztani. Ebben az esetben persze nem hátrány, ha az ember New Yorkban él.
A Will Smith által alakított Dr. Robert Neville a Legenda vagyok című filmben sokunk álmát váltotta valóra azzal, hogy olyan műalkotásokkal élt együtt, amelyeket bármelyikünk szívesen látna a lakásában.
A 2007-es posztapokaliptikus thriller, Richard Matheson azonos című ,1954-es regénye alapján készült. A filmstúdió már a 70-es évek óta birtokolta a jogokat, és 1971-ben el is készült a legelső változat, Charlton Heston főszereplésével. Ezután egy sikertelen próbálkozás következett, amelynél Ridley Scott ült a rendezői székben és a magányos Arnold Schwarzenegger irtotta volna a zombikat – itt azonban annyira megszaladtak a költségek, hogy ez a változat végül sosem készült el.
A filmben az emberiséget egy vírus pusztítja ki, amely a túlélőket éjszaka aktív, vérszomjas mutánsokká változtatja. Az amerikai hadsereg virológusa, Robert Neville, a romos Manhattanben éli elszigetelt életet, miközben patkányokon kísérletezik, bízva abban, hogy rátalál a vírus gyógymódjára. Nappal minden biztonságos és csendes, az éjjel azonban maga a horror, Neville-nek estéről estére kell túlélnie a lények tombolását.
A menedékül szolgáló ház falán pedig többek között ott lóg az egyébként 1941 óta a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) tulajdonában lévő egyik legismertebb Vincent van Gogh kép is, a Csillagos éj.
Valószínűleg nem véletlen a választás, hiszen a kép története és a film eseményei között több párhuzamot is felfedezhetünk. Már a füllevágás után és több idegösszeroppanást követően, van Gogh 1889-ben önként vonult elmegyógyintézetbe.
Több tájkép is született, amely zárkájának ablakából a van Gogh elé terülő látványt örökítette meg. Egészen pontosan huszonegy verzió készült, azonban csak egy, a Csillagos éj az, amely éjszakai jelenet.
  |
A rengeteg szimbolikus jelentés mellett, amit a művészettörténészek a képnek tulajdonítottak, egyben biztosak lehetünk – van Goghot kifejezetten foglalkoztatta a halál, a túlvilág és érdekes módon a csillagászat is. Örvénylő formáit az elméletek szerint a Messier 51 vagy más néven az Örvény-galaxis korai ábrázolása inspirálta. Mindezek tudatában talán nem is ördögtől való egyfajta apokaliptikus látomásként tekinteni a képre.
A sötét égbolt, amely a festményen szinte beszippantja a tekintetünket, a filmben az erőszakot és a káoszt testesíti meg, amely van Goghtól sem állt távol. Mindkét főhősünk rácsos ablakon keresztül, mindentől elzárva bámul bele a végtelen éjszakába, amelyben a választ keresik az emberi lét mibenlétére.
FYI: A készülő könyvben 30 hasonlóan érdekes és megragadó történet lesz olvasható, amelyek az adott műtárgyak fotói mellett Bánrévi Roland grafikus illusztrációival egészülnek ki. További részletek hamarosan!
Kováts Dávid | Instagram
David Kovats Gallery | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
