Húsz év után megújult az Alkotmánybíróság budapesti székhelye.
Az Alkotmánybíróság lépcsőzetes tömbjét a szervezet 1993-ban a Számítástechnikai Koordinációs Intézettől vette át, és érdemi felújítás ekkor történt utoljára a házban. A közelmúltban megkezdett energetikai korszerűsítéssel egyidőben új reprezentatív terek és kiszolgálóegységek iránti igény merült fel, amelyek számára az épület legfelső emeletét jelölték ki. Cikkünk az OCTOGON magazin 180-as (2022/8-as) lapszámából.
Ritka képlet, hogy egy protokolláris tér és egy üzemi konyha egy szinten kapjon helyet. Itt ez nemcsak egy rendszerváltás előtti, leharcolt menza révén volt adott, de három logisztikai szélsőséget (legfelső szint, főzőkonyha, delegációk fogadása) kellett az ország nagy presztízsű taláros testületéhez méltón kombinálnia Oroszlány Miklós és Potzner Ádám építészeknek.
A 70-es évek elején átadott pillérvázas szerkezet alacsony plafonjai, csőszerű helyiségei nem sok módot kínáltak a nagyvonalúságra. Egy előadóterem esetében ez erős hátrány, ha egy kantinnal osztozik, az összhang kialakítása végképp unortodox szemléletet kíván. A munkálatok alatt a hivatal nem állhatott le, így a bontáskor felszínre kerülő kihívások szűk időkeretben való menedzselése, a konyhatechnológia kényes használati szintek fölötti telepítése, vagy az építőanyagok biztonsági átvilágítása tovább emelte a tétet.
Mindkét funkció számára egyértelmű előnnyel járt a szintet keresztbe vágó régi konyha felszámolása, és a két szimmetrikus lépcsőmag összekötése és kiszabadítása. Így lehetővé vált a teljes hosszanti átjárás kétoldalú megközelítéssel, és a belső rész jelentős mértékben megnyílt a kilátás és a természetes fény felé. A fellélegző tér nagy részét az égszínkék mázas kerámiával burkolt pillérek mellett üvegpallókkal tagolták.
A hol szellősebben, hol szorosabban álló u-profilok az épület alaprajzában és metszetében egyaránt megjelenő lépcsőzetességet ismételve különítik el a közlekedőt és a vendégtereket, és jelölik ki a mozgások irányát – egyúttal a 70-es évek nemzetközi stílusának referenciái. A belmagasság problémáját az étkezőben és a közlekedőből nyíló tárgyalóban is keresztgerendák közötti, henger alakú emelésekkel oldották fel. A látvány a kétféle funkció egységes képének egyik kulcsa, a magasítással fizikailag és érzetre is tovább nyílik a struktúra.
A munkahelyi étkezdét olyan közösségi térként kellett újraéleszteni, amit a hivatal munkatársai örömmel használnak közösségként, de lehetőséget ad az elkülönült társalgásra, kávézásra is. Az asztalok elrendezésénél figyelembe vették a munkacsoportok létszámát, a kétféle vendégteret pedig eltérő színek és formák különböztetik meg.
A tanácsterem célja, hogy hátteret biztosítson a nyilvános határozathirdetésekhez, és a sajtó fogadásához. Emellett klasszikus előadóként, delegációk fogadására alkalmas helyszínként működik, amely szűkebb körű szakmai egyeztetések esetén mobilfallal két kisebb helyiségre osztható. A reprezentatív szerepet az anyagválasztás is alátámasztja.
A tölgy furnér részletek, a félköríves dobogó padlója és az egyedi ajtók harmonizálnak az elegáns akusztikus falburkolattal, ünnepélyességüket egyedi kortárs címer teszi teljessé. Kifejezett kérés volt a használható elemek megtartása, így a tárgyalóban és az előterekben a helyén maradt az eredeti mészkő padló. A komplex funkciót a rugalmasan variálható bútorzat is leköveti: az óriás tárgyalóasztal lapra szerelhető és gurítható, a konferenciaszékek rakásolhatóak.
A szigorú közegben váratlan nyitottság mutatkozott a letisztultabb, frissebb formavilágra, ami sokat tett a végeredményhez. Az áthangolt karakterű emelet organikusan viszonyul a meglévő épülettömeghez és kötöttségeihez, miközben légies és otthonos terei maradéktalanul ellátják feladatukat.
Nettó alapterület (tervezési): 850 nm
Generáltervező: GINKGO-Zöld Építész Iroda Kft.
Vezető tervezők: Oroszlány Miklós, Potzner Ádám
Építész munkatársak: Csákvári Anita, Kurucz Attila
Építtető: Alkotmánybíróság
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.