ATTILAFK – kiállítás és életműkönyv

Megnyitó szeptember 7-én a Kieselbach Galériában.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

F. Kovács Attila – ATTILAFK – sokoldalú, kreatív tervezőművész, aki a 70-es évek óta több művészeti ágban is maradandót alkotott itthon és a nemzetközi színtéren. Építészként indult, Makovecz Imre tanítványaként, de filmdíszletek tervezésével tett szert hírnévre a 80-as években (pl. a Bódy Gábor által rendezett Psyché). Több évtizedes díszlettervezői pályafutása alatt – többek között – olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Sándor Pál (Szerencsés Dániel), Enyedi Ildikó (A bűvös vadász) vagy Szabó István (pl. Napfény íze).

„Építészként azt gondoltam, hogy ha egy korlát elindul valahonnan, akkor meg is kell érkeznie – díszlettervezőként megtanultam, hogy el is fogyhat középen, eltűnhet a sötétben, belepheti a köd, akár megeheti a rozsda…” – mondta egy interjúban.

Közben – a rendszerváltás idején – sikeres képzőművésszé is vált, aki a Műcsarnok mellett kiállított Berlinben, Szöulban, Chicagóban és New Yorkban. A 90-es évektől kezdve designerként is ismertté vált a neve: nemzetközi hírű concept design bútorkollekciókat tervezett és állított ki Londonban Megyesi Zsuzsával. Az enteriőrök, éttermek és bárok mellett olyan nagy jelentőségű történelmi múzeumok kialakítását álmodta meg, mint a Terror Háza vagy a Sorsok Háza. Előbbiért megkapta a Kossuth-díjat 2002-ben.

Stílusának legjellemzőbb jegyei a lehengerlően drámai összhatás, a meglepően váratlan térhasználat, az indusztriális fémfelületek, a rendszeresen visszatérő szimmetrikus rendezés, a talált történeti (mű)tárgyak, relikviák beemelése és a fel-felbukkanó misztikus szimbolizmus. Termékeny alkotóként a világ számos pontján dolgozott, a torinói és a bécsi Operától a Londonban forgatott Bel Ami nemzetközi filmprodukcióig, de közben Budapesten is mindvégig aktív. Belsőépítészként ugyanúgy tervezett ikonikus éttermet (Tom George), luxus lakóházat (Castrum) és irodaépületet (Market 6.0), mint magánlakást, köztük Aczél György egykori Szent István parki, tetőteraszos rezidenciájának átépítését és saját elvarázsolt lakóbirodalmát egy lerobbant gyártelep indusztriális tömbjében.

Különleges, misztikumra fogékony látásmódját és művészeti ágakon átívelő jellegzetes kifejezésmódját mutatja be az AttilaFK / art, architecture, design című „életműkönyv”, ami rendhagyó kialakításával, ezüst táblák közé zárt fekete testével nemcsak feltárja F. Kovács szerteágazó univerzumát és tervezői gondolkodásmódját, de maga is művészkönyvként válik az életmű részévé.

A Kieselbach Galéria kiállítása – a frissen megjelent kötethez kapcsolódva – izgalmas szegmenseit villantja fel annak a művészeti munkásságnak, amelynek esszenciája felvonul a könyv lapjain is.

IDÉZETEK:

„56-os alibigyerek, akit ötévesen nagybátya, a pécsi munkástanács vezetője visz magával, hogy ne igazoltassák az ÁVÓ-sok.

Többszörös élőhalott, aki a csontváztól retteg, gyerekkorában megáll a szíve a Balatonon, a klinikai halál állapotából hozzák vissza az orvosok, a félelmeitől csak 42 éves korában, lelki kataklizmával szabadulhatott meg.

Trendi partiarc, akinek a legmenőbb cuccai vannak pécsi ifjúsága idején, a hippis indiándzsekitől az Esso kabalakulcstartóig.

Zenebolond, aki Jimi Hendrixet, Creamet és Kexet hallgat.

Ufo-fiú, aki más világból érkezett és aki üvölti a Kinksszel együtt: I’m not like everybody else.

Underground figura, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen Beke Lászlóval szervez avantgárd fesztivált a Bercsényi Kollégiumba.

Makovecz-tanítvány, akit a mester nagyon ritka antennás embernek nevezett, ő mégis szakított vele, bár tisztelte szellemiségét, de az organikus építészet útja helyett a sajátját akarta járni.

Kiugrott építész, aki a Balázs Béla és az Ixilon Stúdióban forgatja misztikus filmprojektjeit a 70-es években.

Neves díszlettervező, aki hintókat tervez Bódy Gábornak a legendás Psychéhez, és rájön, hogy a filmépítészet más, mint a valódi, hogy egy korlátnak nem kell megérkeznie valahová, hanem akár el is fogyhat, eltűnhet a sötétben, belepheti a köd, megeheti a rozsda...

Posztmodern képzőművész, aki flexszel csiszol acélképeket, összekötve egymással Drakula Vajdahunyad-várát és a megbukott kommunista munkáshéroszokat, Christian Boltanskival, meg Gilbert és George-dzsal állít ki és Jeff Koonsszal bulizik Berlinben, miközben félbevág egy timpanont Budakeszin.

Történetmesélő dizájner, aki Lugosi Béla denevérbútorait ugyanúgy megtervezi, mint egy afrikai törzs alien-látta hokedlijét vagy a Twin Peaks 3. freakjeit.

Nemzetközi díszlettervező, aki dolgozik a Torinói Királyi Operaháznak, az Oscar-díjas Szabó Istvánnak, de hívják Hollywoodba is.

Kreatív múzeumtervező, aki úgy álmodja meg a Terror Házát, hogy cserébe fel kell adnia filmes reményeit, és visszautasítani a legendás John Frankenheimer ajánlatát Amerikában.

Terrorszakértő, aki a magyar történelem legszörnyűbb drámáihoz tervezett múzeumokat és kiállításokat Schmidt Mária számára.

Hangulatfelelős, aki olyan legendás bárokat és mulatókat tervezett a belvárosban, mint az ikonikus Tom George, a Leroy, a Negro vagy a Bob.

Beavatatlan szabadkőműves, aki úgy lépett a rend harmadik fokozatába, hogy hivatalosan semmi köze a titkos társasághoz.

Sivataglakó, aki a vulkanikus senkiföldjére, a fekete Lanzarote szigetre jár pihenni, saját tervezésű sivatagi otthonába, mikor nem a düledező gyártelepen emelt loft lakáscsodájában tölti idejét.

Örökifjú, akit hatvan felett is előtáncosnak hívnak egy menő londoni klubba, de inkább teletetováltatja magát szabadkőműves szimbólumokkal.

Hedonista aszkéta, aki tapasztalatból vallja, hogy no pain – no brain, miközben beszáll a gyártelepen sorakozó, maga tervezte autócsodák egyikébe.”

(Rieder Gábor művészettörténész, a könyv szerkesztője)

„»Csináljunk könyvet azokból az értékeinkből, amelyek ebben az országban létrejöttek!« Aki ismer, ezt sokszor hallotta a számból. Buzdítottam és buzdítok mindenkit, hogy készítsenek könyvet, mert a könyv meg tudja őrizni, láthatóvá tudja tenni az időben kibomló életművet, akkor is, ha a filmdíszlet, az étterem vagy a kiállítás már rég elenyészett. A könyv összefoglal, értelmez és megőriz. (...) A könyv belülről táplál, és derengő erőforrásként ad egy kis megnyugvást. Örülök, hogy további pályáján ezt már Attila is megtapasztalhatja, és örülök, hogy ha távoli inspirálóként is, de részese lehettem eme rendhagyó kötet megszületésének.”

(Részlet Kieselbach Tamás könyvhöz írt, Erőforrás című előszavából)

„A kép, ahogyan az író, Charlie Kaufman és a rendező, Spike Jonze bábművész főhőse megtalálja az átjárót John Malkovich fejébe... Ott állunk a Soroksári út egyik hatalmas, részben romos, a decemberi estében ijesztő gyártelepén található, különös, néhol bizarr loft lakásában, és nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy valami hasonló történik velünk éppen. F. Kovács Attila építész különös »átjárót« épített és rendezett be bútorokkal, műtárgyakkal, fényekkel, falfestékekkel, lépcsőkkel, szerelvényekkel, ablakokkal, amelyen keresztül, ha nem is éppen a koponyájába, de valahova egészen mélyre invitált meg minket magába, ebbe az ipari karakterében monumentális lakótérbe a személyesség, a magánmitológiák, a kollektív tudat spirituális kiáradásának kellékei közé.”

(Martinkó József, 2020)
 

Forrás: sajtóanyag