Norman Bel Geddes neve az utóbbi időben feledésbe merült, holott az ipari formatervezés korszakalkotó zsenijéről van szó.
Igazi mérföldkő volt a modern városok történetében az 1939-es New York-i világkiállítás, ahol Norman Bel Geddes Futurama nevű installációjában bemutatta, hogy milyennek képzeli el a jövő nagyvárosait az 1960-as években. Bel Geddes vízióiból később nagyon sok megvalósult, mégis az utóbbi időben mintha feledésbe merült volna a neve, pedig sokan az ipari formatervezés atyjának tartották.
Kicsoda Norman Bel Geddes?
Norman Melancton Bel Geddes Michiganben született 1893-ban, karrierjét színházi látványtervezőként kezdte, később ezt jelmeztervezéssel is kiegészítette. Az első önálló projektje az Inwhich című művészeti magazin volt, az utolsó pedig a Fal nélküli ház,
a köztes időben pedig tervezett rádiót, autót, ékszert, kályhát, cirkuszi sátrat, koktélrázót, szódavizes palackot, emlékérmet, de olyan futurisztikus koncepciókkal is előállt, mint a könnycsepp alakú autó.
Az innovátor Bel Geddes jelentőségét jól mintázza egy, a The New Yorker magazinban 1932-ben megjelent karikatúra, amelyen üzletemberek egy csoportja ül az asztal körül, majd az egyikük felkiált: uraim, meg vagyok győződve arról, hogy a következő kekszünket Norman Bel Geddesnek kell megterveznie!
Bel Geddes ugyan kekszet soha nem tervezett, de szinte minden mást igen, alig volt olyan tervezési terület, amelyet ne próbált volna ki, és mivel sikeresen mozgott az egyes témák között, szakmai körökben az „ipari formatervezés atyjának" is tartották.
  |
Az amerikai ipari tervezők első nagy generációjának tagja volt olyan szakemberek társaságában, mint Henry Dreyfuss, Russel Wright, Walter Dorwin Teague vagy Raymond Loewy. Míg azonban valamilyen formában az utóbbi négy tervező alapította irodák még mindig működnek, Bel Geddes 1927-ben létrehozott vállalkozása nem, hiába foglalkoztatott egykoron 75 alkalmazottat.
Ennek okát abban látják, hogy nem volt éppen könnyű együtt dolgozni a tervezővel, a saját feje után ment mindig is, és az ügyfelek igényeire nem volt különösebben tekintettel.
Ennek ellenére korszakalkotó egyéniség volt, még ha manapság sokkal kevesebben emlékeznek is rá, mint például a lányára, Barbara Bel Geddes színésznőre, aki a Dallas című filmsorozatban Ellie Ewing karakterét formálta meg.
A jövő városai
1939-ben a General Motors felkérésére elkészítette a Futurama pavilont a New York-i világkiállításra, amelyben azt álmodta meg, hogyan fog kinézni egy amerikai nagyváros az 1960-as évekre, milyen építészeti sajátosságok uralják a korszakot és milyen autókkal fognak közlekedni az emberek.
Széles autópályák, lóhere alakú kereszteződésekkel, karcsú felhőkarcolók, tetőtéri éttermek, behúzható tetős stadionok, minden nagy és fényes, tele mozgással és nyüzsgéssel. A terv előzményének egy 1937-es, a benzin népszerűsítését célzó kampány tekinthető, amelyben Bel Geddes is részt vett a Shell Oil megbízásából. Azt a "csodálatos világot" akarták megmutatni, amely az autóknak köszönhetően az emberiségre vár.
Mai szemmel nézve a Futurama a jövőbe látás és a naivitás lenyűgöző kombinációja: Bel Geddes mindenki mást megelőzve valóban kitalálta, hogyan fog kinézni a modern amerikai nagyváros. Tudta, hogy a vizuális effekteknek és a formatervezésnek a városfejlesztés részét kell képeznie, csak azt hagyta figyelmen kívül, hogy az autókon kívül vannak más dolgok is, amelyek működésbe hozzák a városokat: az utcák és a környezet kialakítása, a gyalogosok igényei ugyanolyan fontosak, és sok esetben konfliktusba keveredhetnek az autózás világával.
Az átlátszó Pontiac
A NewYork-i kiállítás sztárja kétségtelenül egy "átlátszó" Pontiac volt, melynek legyártása 25.000 dollárba került. A külső vázát plexiüveggel helyettesítették, amely által a krómozott alkatrészek jól láthatóvá váltak. A kiállítás után a modellt egy Pontiac márkakereskedésben állították ki, 2011-ben pedig 308 000 dollárért árverésre bocsátották.
A cél az volt, hogy megmutassák az embereknek, hogyan épül fel egy autó, ez különösen izgalmas volt egy olyan időszakban, amikor az autóhasználat kezdett általánossá válni. Ahogy a Pontiac akkoriban a közleményében fogalmazott: "egy pillanat alatt feltárult a Pontiac autókba épített, eddig elrejtett érték".
Bel Geddes kíváncsisága és kísérletezési kedve már gyerekkorában is megnyilvánult, gyermekkori hőse Thomas Edison volt. Az ipari tervezést egyfajta hibrid munkaként írta le, amelyben folyamatosan egyensúlyozni kell az üzleti szempont és a művészi érték ellentmondásos határvonalán. Gondolatiságban és innovációban bőven megelőzte a korát, hitt az autók fennhatóságában, a problémamegoldás és a vizualitás szükségszerű összekapcsolódásáról pedig azt mondta, hogy az emberek többsége nem talál megoldást a problémára mindaddig, amíg mások meg nem mutatják a megoldás felé vezető utat.
A tömegnek ugyan mindenre van lehetséges megoldása, de amíg ezt nem artikulálják és helyezik fókuszba, addig ez nem más, mint egy homályos, értelmezhetetlen kísérlet. Az egyik legjobb módja annak, hogy a megoldást mindenki számára érthetővé tegyük, ha vizuálisan megjelenítjük.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
