„Az illusztráció nem didaktikus átirata a szövegnek”

Beszélgetés Kiss Virág építész, grafikus, illusztrátorral

• Szöveg: Molnár Zsuzsanna
• Olvasási idő: …

„A felnőtteknek szánt könyvekben nem találsz illusztrációt, maximum egy kis apróságot a fejezetek elején. Szerintem ez hiba” – mondja Kiss Virág, akinek az érdeklődése olyan szerteágazó, hogy az építészmérnöki kar elvégzése után egy illusztrátori, majd grafikai képzésen is részt vett. Legfrissebb grafikai munkája a Paradigma Ariadné gondozásában megjelent Jutasi olvasókönyv. Virággal természetesen erről a kötetről is beszélgetünk, de azt is körüljárjuk, hogy miért gondolja fontosnak a felnőtt közönséget célzó könyvek illusztrálását.

 

Építészmérnökként végeztél, de illusztrátori és grafikai munkákat is vállalsz. Sőt, jelenleg egy grafikai stúdió, a Graphasel munkatársa vagy. Miként alakult a pályád, hogy ez irányba is nyitottál?

Úgy képzelem, hogy van egy nagy medencém és oda gyűjtök mindent, ami érdekel. Ha valami felkelti az érdeklődésemet, annak rendszerint utánajárok, majd arra törekszem, hogy gyakorlatot is szerezzek az adott területen. Miután lediplomáztam a Pécsi Tudományegyetemen, a Corvin Rajziskolában tanultam illusztrációt Rofusz Kingától. Úgy éreztem, hogy ezt a két területet, az építészetet és az illusztrációt a grafika kötheti össze, ezért a Hollóka Grafikai Műhelybe is beiratkoztam, ahol Holló-Szabó Rékától tanultam. Egyébként nagyon vonz a manualitás, szeretek kézzel fogható dolgokat létrehozni. Amikor tehetem, kézzel rajzolok, ha pedig építészetről van szó, talán makettezni szeretek legjobban. 


Érdekes amit mondasz, mert ha a tervezői munkára gondolok, legyen az építészeti vagy grafikai, a digitális munkavégzés jut eszembe.

Ez alapvetően így van, de itt jön be nálam a hobbi fogalma. Amire munka közben nem adódik lehetőségem, azzal a szabadidőmben foglalkozom. Már gyerekkoromban nagyon szerettem ragasztgatni, festeni, agyagozni. Úgy gondolom, hogy a térben gondolkodást – ami elengedhetetlen az építészeti tervezés során – nagyban támogatja a manuális munkavégzés közben szerzett tapasztalat.


A munkaidő és szabadidő kapcsán az jut eszembe, hogy az építészektől rendszeresen hallani, hogy sokat túlóráznak, éjszakáznak, hétvégéznek. Te ki tudsz szállni mókuskerékből?

Nekem eddig szerencsém volt, mert nem kellett sokszor éjszakába nyúlóan vagy hétvégén dolgoznom. De persze én is túlóráztam már és velem is előfordult, hogy szellemileg nagyon elfáradtam. Ez olykor hátráltathatja a szabadidőmben folytatott kreatív tevékenységemet, máskor viszont pont a hobbijaim töltenek fel annyira, hogy a munkámban is jobban tudok teljesíteni. Ha valami nagyon foglalkoztat vagy van egy konkrét célom, például elindulni egy pályázaton, arra mindenképpen szánok időt. 
 

Friss grafikai munkád a Paradigma Ariadné gondozásában megjelent Jutasi olvasókönyv. Miként hatott a munkafolyamatra a különböző területek iránti érdeklődésed?

A kötet létrehozása során a Paradigma Ariadné munkatársa voltam. Mivel náluk közel négy évet töltöttem el, jól ismertük egymás gondolkodásmódját, illetve a Jutasi lakóteleppel is foglalkoztunk korábban az irodán belül. Mindez hozzájárult a munka gördülékenységéhez. A folyamatot egy átfogó, alapos kutatómunkával kezdtük, amihez hosszú beszélgetések, közös ötletelések kapcsolódtak, majd elkezdtük egymásra feleltetni a képi és szöveges tartalmat. Az volt a koncepciónk, hogy a képek önmagukban is gondolatébresztők legyenek. Az illusztráció nemcsak magyarázza a szöveget, hanem ki is egészíti azt. 


Mondhatjuk, hogy a szövegek és a képek egyenrangú felekként vannak jelen a kötetben?

Azt hiszem, hogy minden illusztrátor és grafikus szeretné ezt gondolni. Ha belegondolsz, a felnőtteknek szánt könyvekben nem találsz illusztrációt, maximum egy kis apróságot a fejezetek elején. Szerintem ez hiba. Úgy gondolom, hogy a szöveg befogadását nagyban támogathatná a vizuális tartalom. A gyerekek esetében az is megfigyelhető, hogy egy komoly téma sokkal könnyebben megközelíthető egy jól illusztrált kiadvány segítségével. Ilyen például Wolf Erlbruch Kacsa, Halál és a tulipán című kötete, mely a halál és a gyász témáját dolgozza fel kevés szöveggel és nagyon szép illusztrációkkal. Irodalmi környezetben evidensnek vesszük az írott szó egyértelműségét, holott a képek nagyban segíthetik a téma megértését, befogadását. Megvan a képek létjogosultsága.
 

Ezzel párhuzamosan sokan azt az álláspontot képviselik, hogy túl nagy körülöttünk a vizuális zaj. 

Az illusztráció akkor működik jól, ha nem didaktikus átirata a szövegnek. Ha például az olvasható, hogy „a lánynak barna a haja”, akkor nem csupán egy barnahajú lányt kell képileg ábrázolni. A vizualizáció jó esetben allegorikusan fogalmazza meg és egészíti ki az írott szöveget.


Visszatérve a Jutasi olvasókönyvre: az imént említett allegorikus megfogalmazási módot miként valósítottad meg ezen kiadvány esetében?

Hadd mutassak egy konkrét példát…

Ezt az illusztrációt a Gazdálkodj okosan! társasjáték inspirálta?

Pontosan! Többek között az volt a célunk, hogy így rácsodálkozzanak az emberek a képre, ahogy most te is tetted, illetve hogy a kép korábbi élményeket, emlékeket elevenítsen fel a befogadóban. Emellett az a többlettartalom is társul az illusztrációhoz, amire maga a társasjáték is utal, miszerint a lakhatási helyzet mondhatni lutri volt a korban, ahogy a játékban is. Ezért készítettem el a társasjátékból jól ismert nappali átiratát. Aminek nagyon örülök, hogy ezt a képemet a belgrádi Illustrofest zsűrije beválogatta az esemény kiállítására. Az elmúlt években kétszer is bemutatkozhattam a szerb fesztiválon.
 

A Jutasi olvasókönyv illusztrációiban a raszteres megoldás is felkeltette az érdeklődésemet. A sok kis pötty olyan hatást kelt, mintha felülnézetből látnák a lakótelepet. 

Valóban van egy ehhez hasonló, sajátos szövete a lakótelepeknek. A kötet elején található egy felülnézeti térkép a Jutasi lakótelepről, ahol ez a hasonlóság megfigyelhető. A raszteres megoldást egyébként Smiló Dáviddal (a Paradigma Ariadné társalapítója, a kötet felelős kiadója – szerk.) közösen találtuk ki, némileg a riso technikára hajazva. A nyomtatást azonban nem külön rétegekben oldottuk meg, így ez inkább csak egy utalás a régi technikára. A zöld-narancssárga színpárosítással pedig a korban használt műanyagbútorok színvilágát igyekeztünk megidézni.


Visszatérve a hobbijaidra: most van olyan projekted, amivel a szabadidőben foglalkozol?

Mindig vannak titkos vágyaim, ilyen az is, hogy több lehetőségem nyíljon az illusztrátori munkára. Nagyon szívesen illusztrálnék például könyveket. Ha az embernek már van egy témába vágó munkája, akkor talán könnyebben jön a többi megbízás is. Bízom benne, hogy esetemben a Jutasi olvasókönyv egy ilyen referencia. 
 

Kiss Virág | Behance | Instagram