Interjú Klein Vanda textiltervezővel!
Minimalizmus és romantika, tradicionális kézműves megoldások és kortárs technológiák – ellentmondásoknak tűnnek, mégis tökéletesen megférnek egymás mellett, sőt, gazdagítják és értékteremtő módon egészítik ki egymást Klein Vanda textiltervező munkáiban.
Vanda idén diplomázik a MOME textiltervező képzésén öltözéktervezés és kötöttanyag-tervezés szakon, portfóliója pedig már most igen izgalmas: munkái egyszerre autentikusak és nagyon is maiak, a kézi munka aprólékosságának és a kötött struktúrák szabályosságának kettőse, valamint egyéni látásmódja teszi munkáit különlegessé. Vandával eddigi munkáiról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
A portfólió oldaladon azt írod, hogy 2018-ban jött el az életedben a nagy karrierváltás. Mivel foglalkoztál a textiltervezés előtt?
Előző diplomámat gazdálkodási és menedzsment szakon szereztem 2012-ben, ezt követően Londonban és Luxemburgban dolgoztam főleg marketing és rendezvényszervezés területen.
Mi az, ami számodra különösen vonzó a divat világában?
Nagyon izgalmasnak tartom a divatvilág és a divattervezés interdiszciplináris jellegét. Lenyűgöző, hogy mennyire sokféle munkafolyamat és szaktudás szükséges egy-egy ruhadarab elkészítéséhez, vagy akár egy márka felépítéséhez és sikeres működtetéséhez. Úgy gondolom, hogy emiatt sok szempontból hasznos lehet a korábbi munkatapasztalatom a textil- és divattervezés területén is, de egy teljesen másfajta kreativitás lehetőségét is magában rejti számomra ez a terület.
  |
Hogyan kerültél a MOME textiltervező szakára? Milyen szakirányokat választottál és miért épp ezeket?
A férjemmel elsősorban személyes okokból döntöttünk úgy, hogy a számos más országban töltött közel hét év után Magyarországra költözünk. Ez a változás esetemben nagyban hozzájárult a karrierváltás utáni vágy kialakulásához is. Bár már gyerekkoromban is nagyon érdekeltek a textilhez kapcsolódó kézműves technikák és a divat, végül sok tényező miatt szakmai szempontból teljesen más útra terelődtem. Annak ellenére, hogy mindig próbáltam az általam választott szakterületen belül a lehető legkreatívabb munkakörök felé orientálódni, körülbelül öt évente felmerült bennem a karrierváltás és a tervezés lehetőségének gondolata. Emiatt a költözést követően viszonylag hamar beiratkoztam a PreMOME előkészítő kurzusára, valamint egy szabástechnológiai kurzusra és – bár nem volt semmilyen szakmai előképzettségem – az ezt követő egy évben sokat dolgoztam és nagyon sok tehetséges embertől tanultam, hogy felvételt nyerjek a MOME textiltervező alapképzésre, ami sikerült is. A szakosodásra csak az első félév végén került sor. Én az öltözéktervezés és kötöttanyag-tervezés szakirányokat jelöltem meg első helyen és bár nagyon nagy volt a verseny az osztályon belül, végül szerencsére sikerült az általam választott szakirányokra bejutnom. Mindenképpen ruhákkal szerettem volna foglalkozni, de nagyon közel áll a szívemhez a textiles technikákkal való kísérletezés is, így az öltözéktervezés mellé kézenfekvőnek tűnt a kötöttanyag-tervezést választani, hiszen ott egy szakirányon belül van lehetőség struktúrák és formák tervezésére is.
Egy-egy kollekció tervezésekor gyakran mindkét szakirányod helyet kap. Különösen izgalmas összhatást eredményez, ahogy az adott koncepció különböző karakterű anyagokon keresztül végigvonul. Ezt a kettősséget nevezhetjük egyfajta ars poetica-nak nálad?
Nagyon szeretem valamilyen szinten összevonni a két szakirány tervezési feladatait, amire szerencsére már több alkalommal volt lehetőségem. Eddig általában azonos inspirációra, de viszonylag külön terveztem a két szakirány kollekcióit, aminek köszönhetően eltérő, de mégis egymással jól kombinálható ruhadarabok születtek, amik egyedül és együtt viselve is megállják a helyüket. A későbbiek folyamán mindenképpen szeretném ezt a kettősséget megtartani, illetve azzal is kísérletezni, hogy hogyan tudnám ennél organikusabb módon ötvözni a két szakirányon szerzett eddigi tapasztalataimat.
  |
Hogyan írnád le a tervezői attitűdöd, stílusban mi áll hozzád leginkább közel?
Úgy gondolom, hogy elsősorban a romantikus stílus áll hozzám közel, de nagyon szeretem a minimalista stílust is. Annak ellenére, hogy ez kettő viszonylag ellentétesnek mondható, nagyon szeretem őket valamilyen módon ötvözni. Úgy gondolom, hogy – bár a tervezői identitásom folyamatosan formálódik – ez a kettősség alapvetően hosszú távon jellemző lesz a tervezői attitűdömre, hiszen ez személyesen is jellemző rám.
Melyek a legfontosabb alapvetések, sarokpontok számodra a kortárs divattervezésben, amelyek meghatározzák tervezői gondolkodásmódodat?
A fenntarthatóságra való törekvést mindenképpen ide sorolnám. Véleményem szerint ez a divattervezés esetében különösen összetett témának számít és a tervezési folyamat legelejétől fontos szem előtt tartani. Továbbá nagyon fontosnak tartom a modern technológiák alkalmazása és folyamatos tanulása mellett a tradicionális kézműves technikák tiszteletét és elsajátítását is. Ezeket nem csak gyönyörűnek tartom, de az értékmentés miatt újraértelmezett formában szívesen alkalmazom is őket.
  |
Tervezel saját brandet indítani az egyetem elvégzése után?
Lehetséges, hogy a kicsit távolabbi jövőben szeretnék majd, igen, de úgy érzem, hogy ez előtt mindenképpen szeretnék a divattervezés területén is releváns szakmai tapasztalatot szerezni, illetve, akár tovább is tanulni.
Min dolgozol most?
Jelenleg a diplomakollekciómon dolgozom, melynek inspirációja egy tetszőleges 1945 utáni magyar képzőművészeti alkotás vagy művész életműve, amit saját identitásunk kifejezése végett dolgozunk fel. Én Berki Viola 1988-ban készült Boldogság felé című művét választottam. A koncepcióm lényege röviden a saját boldogságom keresésére, a személyes és tervezői identitásom megtalálásához vezető utamra való reflektálás. Ezen belül főleg a külső elvárások, a társadalmi nyomás és a személyes, belső vágyaim között húzódó feszültségeket szeretném kifejezni a ruhákkal az öltözéktervezés és a kötöttanyag-tervezés szakirányokon egyaránt.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
