Az Operaház felújítását segítő digitális 3D modell.
Háromdimenziós digitális másolat is készült az Operaház két legfontosabb tere, az auditórium és a főlépcsőház számára a felújítás során. A munkát a ZDA felkérésére a világítástervezésért és a fénymodellezésért felelős MadebyLight, illetve a 3D-s vizualizációt készítő The Greypixel végezte. Noha valósághű látványtervek készültek, nem ez volt a két iroda munkájának legfőbb erénye. Cikkünk az OCTOGON magazin 175-ös (2022/3-as) lapszámából.
A MadebyLight és a The Greypixel a publikus terek műemléki részein dolgozott, ami az Operaház teljes alapterületének töredéke. A rendkívül feszes design & build programban – ami lényegében építkezés közbeni tervezést jelentett – kiemelt szerepet kaptak a legfontosabb terek: az auditórium értelemszerűen fókuszban van, mert azt szolgálja ki az összes többi tér, emellett a főlépcsőház mint komplex probléma vált fontossá.
Mindkét térről készült 3D modell: a Greypixel beszkennelte azokat, majd a modellt elkezdte használni a MadebyLight. „Ők a geometriával, felületekkel, anyagolásokkal foglalkoztak, mi ezzel párhuzamosan a fények bepakolásával. Mi megkaptuk az ő modelljüket, és visszaadtuk a világítást bele, így jöttek létre tartalmak párhuzamosan” – emlékezett Haász Ferenc vezető világítástervező.
Valósághű látványtervekre volt szükség, miután egy rendkívül részletes belső térről van szó, ahol a nüansznyi különbségek csak akkor jönnek ki, ha maga az alapmodell kellőképpen részletes.
Mégsem ez volt a legfontosabb. Ahogy Lipka József, a Greypixel egyik alapítója mondta, amit építettek, az „egy szerkeszthető, módosítható modell, irodánk eddigi legnagyobb projektje, komplexitásban is kimagasló, de munkamennyiségben mindenképp túlszárnyal bármit, amit eddig csináltunk”. A modell bármilyen paramétere változtatható volt, így valós időben tesztelhettek bármilyen változtatást, a tér minden felülete, színe, anyaga szerkeszthető volt. Ha például Zoboki Gábor vezető építész tervező picit más formájú falikart kért volna, vagy minden másodikat kivetette volna, azt egy lendülettel meg lehetett oldani a modellben. Haász Ferenc becslése szerint
nagyjából 30–40 kritikus építészeti/belsőépítészeti kérdésben döntöttek a modell segítségével.
A tervezői koncepció szerint megpróbálták a ház eredeti állapotát, hangulatát visszaállítani, ez azonban nem fizikai, sokkal inkább szellemi visszaállítást jelentett. A világítás tervezésekor például nyilvánvalóan nem lehetett számolni az eredeti, a halovány, derengő fényeket adó gázégőkkel, és nem maradtak rajzok az eredeti csillárról és falikarokról sem. Már abból is rengeteg kérdés adódott, hogy az átadás utáni években lefelé fordított falikarokat most ismét felfelé állították, illetve az eredeti épület félhomálya nem felel meg a mai fényigényeknek.
„Hangulatában, élményében legyen eredeti – ennek a fő célnak rendelődött alá minden –, hogy lehetőleg nézzen ki úgy, ahogy kinézett, és csináljuk meg, amit annak idején feltételezhetően csak anyagi okok miatt nem csináltak meg” – összegzett Haász.
A „szellemi helyreállításra” talán a legjobb példa, hogy a csillárok fölé a színpadhoz szükséges hatásvilágítási robotlámpákat építettek be, amelyek jóval nagyobbak a hagyományos eszközöknél. Haász Ferenc úgy érezte, ez „tragédia lesz, mert a csillár fölfelé szépen megvilágítja majd ezeket a kortárs eszközöket, hazavágva a hangulatot. Az eredmény mégis más lett: a technológiához szükséges kortárs eszközöket az agy törli, csak a csillárt, a pompát látja. Körbenéztem, és el kellett fogadjam, hogy ez működik, hacsak nem direkt a robotlámpára fókuszál valaki, akkor nem veszi észre. Bár a technikai megoldás mai, az összhatás működőképesebb, jobban felidézi az eredeti hangulatot.”
Részletessége, szerkeszthetősége és rugalmassága okán egy rendkívüli modell született, mert a felújítás kezdetekor senki nem tudta, hol lehet tévedni, kísérletezni, módosítani pedig nem volt idő. Pontosan ezért kért a ZDA a legfinomabb részleteket is ábrázoló modellt már az elejétől fogva.
„Nem tudunk arról, hogy született-e már ennyire részletes látványterv bárhol a világon – töprengett Lipka. – Folyamatosan mozgunk a látványtervező közösségben, figyelemmel kísérjük a szakmai történéseket, de nem nagyon találkoztunk még azzal, hogy valaki ilyen részletességgel modellezett volna műemléki épületet.”
The Greypixel | Web | Facebook | Instagram | YouTube
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
