Beszámolónk a Vienna Design Week eseményről.
Idén ősszel sem fogunk unatkozni design fronton, az egészen biztos: a bummot mi most az osztrák fővárosban, a Vienna Design Weekkel kezdjük, hogy aztán szép lassan ráforduljunk előbb a budapesti, majd a prágai design programokra. Irány Bécs, azon belül is a Mariahilf városrész, amiről – a VDW szervezőinek hála – ezentúl nem csak a város leghosszabb bevásárlóutcája juthat majd eszünkbe. A fesztiválon nemcsak hipnotikus bútorkollekcióval, ijesztő kerámia szörnyecskékkel, utópisztikus food design projektekkel, de a METU hallgatóinak munkáival is találkozhattunk!
A világ legélhetőbb városának designfesztiválja, a Vienna Design Week ebben az évben is megtartotta jó szokását, miszerint évente más-más városnegyedet választ az esemény fő fókuszterületéül. Ez most a Mariahilf, Bécs legkeskenyebb kerülete olyan látnivalókkal, mint a kéttornyú, Haydn-templomként is emlegetett Mariahilf Kirche vagy a népszerű, 120 standjával csábító Naschmarkt – itt fővárosi viszonylatban kevesebb a gyerek, de jóval több a fiatal felnőtt (a kerület lakosságának közel 35 %-a 20 és 39 év közötti). A tíznapos programsorozat ideje alatt (szeptember 16-25.) a negyeden belül három fő helyszínen (Gstättn, Gasse, Gewölbe) sűrűsödnek a különféle kiállítások és kísérőprogramok, de a fesztiválközpontok között sétálva is belefuthatunk egy-egy izgalmas design projektbe a mariahilfi boltok falai között.
Az, hogy a Vienna Design Week alkalmával mindig más városnegyed kerül fókuszba, nagyon is tudatos és logikus stratégiai döntés a szervezők részéről: ők erre az eseményre is úgy tekintenek, mint ami szervesen épül be a város szövetébe, és magában hordozza annak ígéretét, hogy az életképes projektek felvonultatásával – a fesztivál végeztével – rehabilitálódhat egy-egy foghíjtelek vagy használaton kívüli ingatlan. A lokális fókusz a kerületben tevékenykedő vállalkozások, kereskedők számára is hasznos, hiszen egy-egy designerrel együttműködve új megvilágításba kerülhet a márkájuk, a tervező pedig éles, piaci szituációban tesztelheti projektjét (de erről egy picit később).
A 2007 óta létező Vienna Design Week másik szuperképessége, hogy a designt a lehető legtágabb módon értelmezi: nem csupán tetszetős tárgyak felől közelít a fogalomhoz, hanem olyan projekteket is bemutat, melyek a design eszközrendszerén keresztül képesek változást hozni az emberek életébe. Bármennyire is elcsépelten hangzik ez a kijelentés, jóleső érzés emlékeztetnünk rá magunkat – talán ez a multidiszciplináris megközelítés lehet a kulcsa annak, hogy közérthetőbbé váljon a design a szkeptikusok számára is. A felhozatal idén is sokszínű és izgalmas, osztrák és nemzetközi tervezők, márkák, projektek is képviseltetik magukat szép számmal, és természetesen a Mariahilf negyeden túli helyszínek sincsenek kizárva a fesztiválból.
A foghíjtelkek revitalizálására jó példa a Gstättn névre keresztelt helyszín, ahol a szabad ég alatt például a fiatal tervező Lucy Li experimentális design projektjét is megismerhetjük, amely a különféle digitális térképek használata helyett a denevérek tájékozódási képességét hívja segítségül a városi tájékozódásban. De ide került a King Arthur fantázianévre keresztelt hatalmas köztéri bútor is az osztrák miramondo jóvoltából – a moduláris elemekből építkező, a kerekasztal fogalmát újraértelmező mobilia pad és asztal tökéletes (és nem utolsósorban látványos) kombinációja, amely bizonyosan jó szolgálatot tesz a fesztivál ideje alatt, ha nagyobb tömeg érkezik.
A telek leglátványosabb elemei kétség kívül a schulteswien felfújható, gigantikus installációs elemei – újragondolt ugrálóvárak felnőtteknek, melyek politikai, társadalmi és design kérdések manifesztációi is egyben. Az 1953-ban alapított, immár harmadik generációs schulteswien vállalkozás jelenlegi vezetője Ursula Klein, aki Frieder Bohaumilitzky designerrel közösen álmodta meg a most bemutatott kollekciót.
A néhány perces sétatávra található Gasse fesztiválhelyszínen az Esterházygasse 22-es szám alatt egy használaton kívüli bérházat fedezhetünk fel, amely (szinte) a pincétől a padlásig számtalan izgalmas projektet rejt. A lakóépület udvarán ott parkol Alexandra Fruhstorfer és Nina Sandino OMG! (Open Mobile Garment) névre keresztelt járműve, amivel a Mariahilfer Straße-t járják a fesztivál ideje alatt – a biciklivel kombinált ruhásszekrényt bárki igénybe veheti, ha megunta használt ruhadarabjait, vagy azok javításra szorulnak.
A fehérorosz származású, 2014 óta Bécsben élő művész-újságíró Natalia Gurova közösségi projektje, a LIQUID HOME olyan tárgyakat vonultat fel, mely a migráns közösségek élethelyzetéből táplálkozik, és olyan kérdéseket vet fel, mint hogy mit jelent az otthon, vagy hogy milyen rendelkezésre álló erőforrásokból hozhatók létre egy (átmeneti) biztonságot nyújtó fekhely, asztal vagy szék.
Talán meglepő lehet, hogy elsőként nem idehaza, hanem Bécsben találkozhatunk a METU és a Veszprém-Balaton 2023 közös standjával, mely a CONNECT US nevet viseli. Itt azokat a projekteket ismerhetjük meg, amelyeket az egyetem hallgatók az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozatra reflektálva álmodtak meg. Ezek az alkotások az első olyan munkák, amiket az idén létrehozott új szervezeti egység, a METU Concept Agency valósított meg, lehetőséget biztosítva hallgatói számára ahhoz, hogy valós együttműködések keretében tervezzenek, s tapasztalatot gyűjtsenek. A színes, vidám enteriőrben – a rendezvénysorozat arculati színeit evokálva – illusztrált kiadvánnyal, interaktív közösségi installációk makettjével, a programba becsatlakozó 118 település részére tervezett újragondolt helységnévtáblával és piktogramrendszerrel, magyar-francia kártyával ismerkedhet meg a nemzetközi közönség.
  |
  |
Hasonlóan élettel teli tárgyakkal találkozhatunk néhány szobával arrébb. A Markus Benesch Creates multidiszciplináris designstúdió elsősorban belsőépítészeti projektek tervezésével foglalkozik, és olyan nagy nemzetközi neveknek terveztek már, mint a Samsung, a Benetton vagy a Hewlett Packard. Saját Curious Boy kollekciójukban mintha az op-art és az olasz Memphis-csoport művészete olvadt volna össze.
A vibrálóan színes és izgalmas szekrények, asztalok, tükrök és tapéta szinte hipnotikus állapotba juttatják a szemlélőt – a Benesch-darabok többségénél a tervező lentikuláris paneleket alkalmaz, így a bútorok felülete más-más látványt (előbb színes, majd fekete-fehér) eredményez attól függően, honnan nézzük. És ha mindez még nem volna elég: a nemes fafajták helyett itt bizony a méltatlanul figyelmen kívül hagyott, legtöbbször csupán csomagolóanyagként alkalmazott MDF lapok válnak a bútor meghatározó elemévé. Az olasz párhuzam egyébként korántsem véletlen, Markus Benesch ugyanis majd’ harminc évvel ezelőtt, tizenhétévesen látogatott el először a Salone di Mobile-re, s azóta is vissza-visszatér második otthonába.
  |
Az Esterházygasse 22. egy kicsinyke szobájában – és további két másik helyszínen, többek között a Pálmaházban – is ott találjuk a hobbikeramikus videóművész, Florian Tanzer groteszk „vázaszörnyecskéit”, amelyek csúfságuk ellenére (vagy tán éppen amiatt) megdobogtatják a szívünket.
Ami pedig a marihilfi kereskedők és designerek együttműködését illeti – útban a Vienna Design Week harmadik helyszíne felé mind a csodás berendezésű Saint Charles Apotheke-be, mind az 1845-ben alapított, egyedi lámpákat gyártó Bakalowits üzletbe is érdemes betérnünk. Előbbinél Julia Schwarz és Lisi Penker tervezők, valamint Alexander Ehrmann vegyész különleges teázó készletét ismerhetjük meg, utóbbinál pedig Anna Zimmermann tárgyait fedezhetjük fel a hagyományos csillárok társaságában – Anna modern tárgykollekciója a családi vállalkozásban használt alapanyagokból és az ott megismert munkafolyamatokból merít.
A Gewölbe helyszínen – amely korábban autógarázsként funkcionált – is bőven akad felfedeznivaló, érdemes friss fejjel érkezni. A food design tekintetében a fenntartható és szociálisan érzékeny design projekteket jegyző EOOS NEXT a Lorenz Snacksszel működött együtt – audiovizuális installációjukban a jövő burgonyaszirmához (Future Chips) kapcsolódó morális és kényelmi kérdésekre világítanak rá, avagy mi történik, ha a csipsz luxustermékké válik és a most megszokott mennyiség helyett mindössze egyetlen darab burgonyát rejt a csomagolás?
A portugál Escola Superior de Artes e Design – Politécnico de Leiria hallgatói és a hagyományos, kézműves technikát alkalmazó mesterek közös együttműködéséből született tárgyak egyszerre mesélnek a tradíciók tiszteletéről és a fiatal generáció innovatív szemléletéről – a Same Hands projekt korábban a Salone Satelite-n is bemutatkozott.
És amennyire egyszerű, annyira fontos is, hogy ilyen és ehhez hasonló formában is találkozhasson a design eszközrendszerével a látogató: a Studio Barbara Gollackner installációja egyszerűen és világosan mutatja be, hogyan készül, milyen munkafolyamatokból épül fel egy egyszerű csésze megtervezése három különféle kávézó számára. Semmi blikkfang, semmi szemfényvesztő bűvészkedés, csak a szikár valóság – és az is milyen izgalmas!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
