Interjú Fodor Cindyvel
Karrierváltással csöppent a divat- és textiltervezés világába Fodor Cindy, és azon belül sem a megszokott úton haladt tovább. A szabóságok helyett a makerspace felé vette az irányt, ahol egyre jobban elmélyedt a digitális gyártástechnológiák feltérképezésében, majd bioanyagok kutatásával kezdett foglalkozni. A bécsi székhelyű tervezővel beszélgettünk.
Textiltervezőként diplomáztál Bécsben, az ENIGMA diplomakollekciódban a lézervágás és a 3D nyomtatás technológiáját is integráltad az öltözékekbe. Miért és hogyan kezdtél el a divattervezéssel, majd később a maker culture és a divat metszéspontjaival foglalkozni?
Eredetileg a diplomácia területén dolgoztam, így jutottam Bécsbe, de szerettem volna pályát váltani, a divatszakma pedig kiskorom óta érdekelt. Fiatalabb koromban megterhelő lett volna a művészeti oktatás anyagi vonzataival lépést tartanom, viszont itt Bécsben félre tudtam tenni rá, és bele tudtam vágni. A divatnál ugyanaz a motiváció hajt, mint amit a diplomácia területén is éreztem korábban: szeretnék értéket teremteni, pozitív változásokat előidézni, hatni.
A Herbststrasse textiltervező szakán végeztem, ami egy sajátos képzési formába illeszkedik Ausztriában, a hazai intézményi rendszer szerint valahol a főiskola és az egyetem között helyezkedik el. Az ott töltött idő nagyon intenzív volt, ekkor ismerkedtem meg a 3D nyomtatással is. Érdekesnek találtam, hogy ez a technológia mekkora szabadságot ad, hogy a kétdimenziós munkák háromdimenzióba ültethetőek általa, akár a divat területén is. Ekkor döntöttem el, hogy én nem szabóságban, varrodában vagy konkrét tervezőnél szeretnék szakmai gyakorlatot csinálni, hanem egy makerspace-ben. Így kerültem a Happylab csapatához, ahol sokat tudtam kísérletezni, és én voltam itt az első, aki kipróbálta a 3D nyomtatást textilre. Ezt a módszert alkalmaztam az ENIGMA diplomakollekciómban is.
Milyen koncepcióra épült a diplomakollekciód?
Az ENIGMA a természet és az építészet közös pontjainak kutatására épül. Szívesen járok túrázni a szabadba, tisztelem a természetet és annak szabályszerűségeit. Szerettem volna felkutatni, mik azok a folyamatok és technikák, amelyeket a természet működéséből vett át a civilizáció. Így jött képbe az építészet, amely általában matematikai számításokon alapszik, ez pedig már vissza is vezet a természetben organikusan kialakult szabályszerűségekig. Ennek a két területnek a szimbiózisa a kollekció, melyben lézervágást és 3D nyomtatást is alkalmaztam.
A textilre való nyomtatás során két különböző módszert használtam fel. Az egyik a Polyjet nyomtatás, ahol a gép tintasugaras nyomtatóként részletesebb, kisebb, organikusabb formák nyomtatását is lehetővé teszi. A másik az FD nyomtatás, amelynek során két 3D-nyomtatott szint közé kerül az anyag, például készül egy nagyon vékony, 1 milliméteres 3D-nyomtatott réteg, majd megáll a gép, gyorsan rákerül a textil és utána folytatódik a 3D nyomtatás. Én filamentként PLA-t használok, mert az ABS-nél környezetbarátabb, de ma már sok anyagkutató fáradozik azon, hogy környezetbarátabb filament alternatívákat kísérletezzenek ki és bármikor szívesen váltok, amennyiben ezek elérhetők lesznek.
Mit gondolsz, az említett technológiai eljárások szerinted az öltözködési kultúránk szerves részévé válhatnak-e a közeljövőben, vagy meg fognak maradni a kísérleti projektek és az haute couture szintjén?
A lézervágást már a hétköznapokban megvásárolható termékek készítéséhez is használják, a 3D nyomtatás viszont egy kicsit összetettebb folyamat. Mivel teljesen más anyagból készül, mint a textilek, itt szükséges a filamentek további fejlesztése, hogy létrejöjjenek azok az alternatívák, amelyek környezetbarát összetételűek, strapabírók és funkcionálisak egyszerre. Ha ezek a feltételek adottak lesznek, akkor beépülhet a technológia a szélesebb körű ruhagyártási folyamatokba.
  |
Milyen egyéb projektekben alkalmaztad a 3D nyomtatást?
A bécsi divathéten az én kollekcióm képviselhette az évfolyamunkat, ezt követően jelentkeztem az Osztrák Divat Szövetség versenyére, melyen a tradicionális, aprólékos kézimunkákkal díszített bécsi blúz kortárs interpretációira voltak kíváncsiak. A „Hybrid” nevű munkám is a kiállítottak közé került, melynek tervezésekor azt vizsgáltam, hogy a technológia hogyan befolyásolja a művészek munkafolyamatait, mi történik, hogyha a technológiára bízzuk a tradicionális motívumok leképezését.
Egy másik munkám egy londoni pályázatra készült, ahol az emberiség jövőjét tematizáló projekteket vártak. Én egy 3D-nyomtatott részekkel ellátott kesztyűvel pályáztam, ami bekerült a kiállított munkák közé. Emellett a bécsi Happylab felkért, hogy legyek a Female Maker Month egyik mentora. A program célkitűzése, hogy motiválja a nőket a technológiai területeken való szereplésre és továbbtanulásra. Ezeket a munkaköröket még mindig a férfi dominancia jellemzi, pedig egyáltalán nem mindegy, milyen dinamikája van egy csoportnak akkor, ha például egyetlen nő dolgozik tíz férfival együtt, vagy ha ennél kiegyenlítettebb a helyzet. A mentorprogram alatt beszéltem a résztvevőknek a munkámról, és egy workshop alkalmával megmutattam nekik, hogyan működik a 3D nyomtatás, valamint hogy hol és hogyan lehet elsajátítani a technológia használatához szükséges szoftverismereteket.
2022 óta bioanyagok készítésével is foglalkozol. Mi húzott be ebbe az ágazatba és milyen tapasztalatokat szereztél ezen a területen az elmúlt évben?
A terület már régebb óta érdekelt, de azt, hogy belekezdtem a kutatásba, a MOME által tavaly megrendezett Future Materials konferenciának és a Szimbio Lab munkásságának köszönhetem. Ezek hatására jelentkeztem a Distributed Design Residency programjába. Ez egy európai platform, ami összeköti a makerspace-eket, és időnként különböző pályázatokat írnak ki. Miután a projektemet kiválasztották, lehetőségem volt Milánóba utazni, így ott megszereztem a szükséges elméleti tudást, és alkalmam volt különféle bioanyagokkal kísérletezni. Még az említett MOME konferencián találkoztam egy Milánóban tanuló doktorandával, Sofia Soledad Duarte Poblete-tel, őt kerestem fel, részt vettem a workshopjain, tőle tanultam. A hat hónapos projekt végére összeállítottam egy bioanyag könyvtárat, amit aztán bemutattam a Happylab-ben.
  |
Te hogyan látod, hogy áll a bioanyagokkal való kísérletezés, illetve az ipari felhasználásuk globális szinten és itthon?
Globális szinten megfigyelhető egy nagyobb változás, amely egyre jobban begyűrűzik a hétköznapi életbe is, mégpedig az, hogy az embereket egyre jobban érdekli az anyag és annak előállítása. Ennek is köszönhetően egyre többen törekszenek arra, hogy az anyagokat maguk készítsék el.
Nagyon érdekesnek tartom, hogy tervezéskor egy lépést hátra teszünk, és az egész designfolyamatot magánál az anyagnál, annak tulajdonságainál, kikísérletezésével kezdjük.
Például divattervezőként nem megveszem az anyagot, hanem előállítom azt. Számomra ez azért nagyon izgalmas, mert így nagyobb szabadsággal tudok tervezni. Az anyagok ipari felhasználását tekintve jelenleg leginkább csomagolásoknál használnak bioanyagokat, de a felhasználási terület nagyban függ az összetételüktől és tulajdonságaiktól. A lakberendezés, az építészet területén is jelen vannak, és léteznek olyan bioanyagok is, amiket varrni is lehet, tehát a divat területén is egyre gyakrabban találkozhatunk velük.
Az egyik legnagyobb előnye a bioanyagoknak, hogy kevésbé környezetterhelő az utóéletük, így például egyszer-használatos termékek kiváltására megfelelő alternatíva lehet, de mi a helyzet a hosszabb életre ítélt tárgytípusok bioanyag változataival?
Véleményem szerint mind a két területen jól lehet használni a bioanyagokat. Létezik az az álláspont, miszerint ha a vásárlói magatartást nehéz megváltoztatni – mert a fogyasztók végső soron úgyis újabb és újabb tárgyakkal és öltözékekkel akarják körülvenni és kifejezni magukat, nem tíz évre köteleződnek el – akkor azok a termékek legalább készüljenek környezetbarát módon. Például az interior design területén, ahol hosszabb életre szánjak a tárgyakat, már jelenleg is többen használják a bioanyagok különféle változatait.
Vannak már ötleteid arra, hogy a kikísérletezett bioanyag mintákat hogyan lehetne a terméktervezésben használni?
A bioanyagok terén vannak olyan receptjeim, amelyek bizonyítottan működőképesek és az egyik jelenlegi projektemben ezeket használom fel ruhák és kiegészítők tervezése során. Alkotásaimban ezt a folyamatot a maker culture-ben megtalálható technológiai eljárásokkal kötöm össze.
Ugyanakkor a terméktervezés mellett a material activist szerepkört is jó szakmai iránynak látom.
A material activism lényege, hogy több területről származó tudásanyagokat köt össze, melyeknek a célja, hogy fenntarthatóbb, környezettudatosabb jövő felé vezessük magunkat. Aki a material activism szemléletben működik, az nem feltétlenül egy végeredményben látja a munka gyümölcsét, hanem abban, hogy a kutatásával belead a közösbe, szemléletet formál, irányt mutat.
Milyen projekteken dolgozol most?
Jelenleg egy kis darabszámú kollekción dolgozom és egy 3D-nyomtatott ékszersorozatot is elkezdtem, ami arcékszereket is fog tartalmazni. A jövő évben pedig egy bioanyag kiállítással készülök több designer együttműködésében itt, Bécsben. Már régóta tervezem, hogy Budapesten is bemutassam a munkáimat egy kiállítás, divatbemutató vagy egy performansz keretein belül, de hogy ez milyen formában es mikor fog megtörténni, meg a jövő kérdése. Ugyan nem tudom azt mondani, hogy csak Magyarországon érzem magam otthon – az anyukám német, apukám magyar származású, én pedig Ausztriában élek –, Budapestet mégis nagyon szeretem, gyönyörű város, nagyon jó a hangulata es szeretnék a jövőben több időt ott tölteni.
Fodor Cindy | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
