Egy üvegművész vallomásai négy tételben

A művészet felemel

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Decemberi Fény tematikánk jegyében ajánljuk újraolvasásra korábban megjelent interjúnkat Balogh Eleonóra üvegművésszel, akinek a borzaspusztai kápolna szentélyéhez készült üvegablakáról tavaly karácsonykor számoltunk be. Az üveg nagyon kézenfekvő választás, hisz a lelke, éltető eleme a fény. Balogh Eleonóra számára az üveggel való foglalkozás létforma; erről a különleges anyagról, annak építészeti alkalmazásáról vall négy tételben. 
 

1. tétel: Üveg és fény

A te műveidben erőteljesen visszaköszön az üveg és a fény kölcsönhatása, mennyire tudatos ez? 

Egyszer még az Üvegpiramis Galériában, egy Réz András által moderált szalon beszélgetésben, különös témát jártunk körbe: kell-e, hogy egy műtárgy szép legyen, aktuális üzenete mellett. Az üvegnél speciális a helyzet, hiszen az üveg önmagában szép, de számomra elsősorban anyag, feladat, gondolkodásmód. Soha nem foglalkozom azzal, hogy szép, vagy sem. Számomra az üvegtervezés létezési forma. Az üvegnél alapvetés, hogy a természetben megtalálható anyagról van szó. A szilikát-vegyületekben gazdag kőzet, az obszidián voltaképp a természetben képződő természetes üveges állapotú anyag, amely hő, és nagy nyomás hatására keletkezik. Vulkáni, tevékenység, villámcsapás, meteorit becsapódás fizikai eredményeként találunk többféle üvegszerű anyagot tengerparti homokban, vagy barlangokban. A kőkorszak emberei többek közt obszidiánból készítették azokat az eszközeiket, ahol a keménység, az élesség, vagy a tartósság fontos volt. Tehát maga az anyag a természetben tudatosan használva ősidők óta jelen van. Az obszidián tömbben átlátszatlan, döntően fekete, vagy sötétbarna, pattintott, vékony felületben lilás-barnás színű ásvány van. 

A tudatosan készített üveget a fény kelti életre. Egy üvegtárgyban egyaránt benne van a természetből hozott materialitás és a transzcendens fény misztikuma. Ennek értelmében a kezdeti kérdés okafogyottá vált számomra. Az üveg önmagában az, ami. Autonóm, sokszor öntörvényű, önálló állapot. Mindeközben folyamatosan változó, mindig mozgásban lévő, sajátos kinetikájú, komplex, semmihez nem fogható jelenés, állandó transzformációban. Más és más képet mutat ráeső vagy áteső fényben, nappali vagy mesterséges világításnál, tehát hatása a fénytől elválaszthatatlan. A beszélgetés konklúziójaként ugyan elhangzott, hogy a „még soha nem látott-tapasztalt élmény”, de főként a meghökkentés, mára már önmagában is képes, de legalábbis próbál művészi értéket képviselni, ám az üveg esetében ritka a blöff. Az üveggel nem lehet mellébeszélni.  

Az üvegművészet az alkotói területek között egyfajta nehezített pálya, amely emelkedett tartalmat, döntően technológiai bravúrral kísér.  Ezt senki nem kerülheti el, aki üveghez nyúl. Egyébként csak bámészkodók közé szórt selyemcukorkával operál.

Az építészeti üveg nagy áttörése a gótikában keresendő, amikor a bordás keresztboltozat megjelenésével lehetővé vált a nagy falfelületek kiváltása. Így kapott felületet az első gótikus üvegablak a St. Denis katedrálisban, Suger apátnak köszönhetően. Alakját az egyik üvegelem máig őrzi. Ezeken az ólomsínnel összeépített felületeken magyarázták a Szentírást a főként írástudatlan embereknek. Az a mű fénnyel írt Biblia a falakon, padlón, szétterülő vetített színfoltjaival hatalmas spirituális élményt jelentett egykoron és az elmúlt évszázadokon átívelve – ma is, mindannyiunk számára.
A fényszínekkel írt üzenet örök, nem trend-, és divatfüggő. Állandó.

2. tétel: Üveg és építészet  

Mennyire élnek ma az üveg lehetőségével az építészek, milyen lehetőség van benne a kortárs építészet számára?

Távolabbról kezdem. A „KÖZÖS TÉR” címmel idén megrendezett II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon Kiállítás épp egybe esett az Üveg Nemzetközi Évével, így a Műcsarnokban, megkülönböztetett figyelmet kaptunk. Az üvegművészeti anyag kurátoraként – Szilágyi B. András vezető kurátor mellett – lehetőségem nyílt egy innováció-, és szakmatörténeti, valamint egy kortárs anyag bemutatására, 55 üvegművész alkotó szerepeltetésével. 

A „2022. Üveg Nemzetközi Éve” kezdeményezés egy szakmai szervezetek által alulról indított, nemzetközi akció volt, melyben a magyar üveges társadalom – az ipartól az oktatásig, a tudománytól a művészetig – a kezdő lépésektől, aktív résztvevőként vállalt szerepet. A Szilikátipari Tudományos Egyesület felkérésére, a Magyar Üvegművészek Társasága 2020. januárjában egy, a szakma nevében általam írt támogató levéllel csatlakozott mindehhez. Az SZTE felkérésére mi művészek, együtt kezdtük el azt a közös munkát, amelyben a kollégáim példás összefogásban, magas művészi, minőségi tartalommal töltötték meg a „2022. Üveg Nemzetközi Éve” programsorozatot Magyarországon.

A Magyar Üvegművészek Társaságának a héten lezajlott évértékelő közgyűlésén örömmel nyugtáztuk, hogy a magyar üvegművészek emberfeletti munkával, közel 40 kiállítással, bemutatkozással és művészeti eseménnyel töltötték meg az ünnepi évet, amelyre a koronát az a hat nemzetközi díj tette fel, amely a magyar üvegművészet hírét tovább erősíti. Az események létrejöttében – pár kivétellel – segítségünkre voltak azok a galériák, művészettörténészek, kurátorok és külsős szakemberek, akik évtizedek óta építik az üvegművész szakma presztízsét, ázsióját.

A Műcsarnokbeli  kiállításhoz visszakanyarodva az első teremben azokat az alkotókat mutattuk be, akik megfordították az üveg sorsát találmányaikkal, innovációjukkal, vagy oktató munkájukkal, míg a kortárs üvegművészetet reprezentáló terem a szakma széles merítésével mutatta meg, hol tartunk ma. Talán kevesen tudják, hogy a kortárs magyar üvegművészet a stúdióüveg mozgalom kezdetén önerőből jutott ki a nemzetközi műtárgypiacra, nagynevű gyűjteményekbe, galériákba. Az üvegművészet a mai napig kevesebb figyelmet kap a kortárs művészettörténetben, mint amit eddigi eredményei indokolnak. A kiállításhoz szervezett hat tárlatvezetésem célja is az volt, hogy az érdeklődő látogatókat közelebb vigyem ehhez a területhez, mert tapasztalataim szerint nem értik és nem ismerik az üveget, ezzel együtt leginkább félnek tőle. 
 

A Műcsarnokbeli kiállítás záró eseményeként szerveztem azt a kerekasztal-beszélgetést, ahová meghívtam meghatározó kortárs hazai építészeket és tervezőművészeket. A patinás névsor: Botzheim Bálint, Csavarga Rózsa, Kovács Csaba, Nagy Csaba, Krizsán András, Szabó Levente és nem utolsó sorban művészeti akadémikus kollégám, Hefter László.

Meggyőződésem, hogy nyitnunk kell a kortárs építészet felé, mert pályám során azt tapasztalom – elszakadtunk egymástól. A Kiegyezés utáni fellendülésben, a Gesamtkunstwerk szellemében világszínvonalú üvegművészet és építészeti társművészet alakult ki Magyarországon, amelynek kultúrtörténeti hatása máig felbecsülhetetlen értéket képvisel. Róth Miksa, Zsolnay Vilmos neve, – ha csak a szilikát vonalat említem – mindannyiunk számára ismert. Építész és társművész mai párbeszéde mára sokat veszített korábbi erejéből. Ebben része volt persze annak is, hogy a szocialista építészet nem tartotta fontosnak a társművészetek szerepét, amelyen az „ezrelékes kötelező műtárgyvásárlás” próbált némelyest szépíteni.

A rendszerváltás után történt némi hiánypótló odafordulás, de sajnos az építészet és az üvegművészet mára elszakadt egymástól, az építészek inkább a biztos, már látott, kipróbált megoldásokat alkalmazzák. Néhány kivételtől eltekintve jobban szeretnek katalógusból dolgozni, jobban bíznak a szeriális megoldásokban, egyben gyorsabbá is válik így minden folyamat. Az igényes, rutintól mentes, adott épülethez tervezett üveg azonban egyedi megközelítést igényel, hónapokig tartó közös gondolkodást és értő párbeszédet. 

Manapság az az építész által, autonóm tárgyra kijelölt tér és felület, amely a kortárs üvegművészetet felszínen tudná tartani, nem jelenik meg elemi erővel az épített környezetünkben. Pedig nagy lehetőségeket rejt magában. Az üveg esetében ez azért is érthetetlen, mert a századelejei üveg-kultúrkincs meghatározó eleme a mai városi arculatnak, egyben pénzben kimutatható turisztikai vonzerőt is jelent. 

3. tétel: Üveg és technológia

A te praxisodban sok példa van az üveg építészeti alkalmazására. Miért éri meg az építészeknek ezt bevállalni, hogy illeszkedik ez a technológia a műszaki megoldások közé?

Az okosan átgondolt építészeti üveg nem feltétlenül luxus. Az üvegtervezés – üvegben történő gondolkodást jelent. A technológia csak folytatása mindennek. Az üveg nem „konyhai műfaj”. Alapos szakmai tudást, gyakorlatot és még műtermi szinten is ipari hátteret igényel. Annak idején én is üveggyárban kezdtem a pályámat. Az említett kerekasztal egyik célja éppen az volt, hogy felhívjam a figyelmet a kortárs alkotóművészet szerepére és arra a pluszra, amit az épített tér megélésének élményében nyújthat. Meggyőződésem, hogy már az építész képzésben lehetőséget kellene biztosítani a hallgatóknak az ipar-, és tervezőművészeti területek hazai és külföldi gyakorlatának, kultúrájának megismertetésére. 
 

És hogy mit jelent egy tudatosan kialakított egyedi üveghomlokzat megjelenése üzleti szempontból? Egyik legutóbbi munkám, a Tópark Lakópark erre érdekes példa. Itt a beruházó első perctől kezdve élt a kortárs üvegművészet alkalmazásának lehetőségével. Így született meg a C épület izgalmas „Fénykinetika” elnevezésű egyedi üveghomlokzata és lett a projekt egyik zászlóshajója, ezzel is segítve a beruházást (Építészek: Kaposvári Csaba, Papp Dávid). Tény, hogy maga a tulajdonos az üveg szerelmese, egyben üzletileg is jól taktikázott a művészi üveggel, a projekt marketing szempontjait szem előtt tartva. Időközben az épület speciális üveges homlokzata egy világhírű sör reklámfilmjében is rendületlenül dolgozik – kontinenseken átívelve. Legutóbb a US Openen jelent meg gigantikus méretű kivetítőn – ismerőseim lelkendező jelzései szerint – ez a különleges üveghomlokzatom.  

Vannak kifejezetten városi léptékű képzőművészeti megbízások is, például ilyen a Trianon emlékmű Örkényben. Meghívásos szoborpályázat nyerteseként alapvető elképzelésem nagyban eltér a megszokott kliséktől. Közép-európai létezésünket, kultúránkat, identitásunkat erős magként, kikezdhetetlen gömbként fogtam fel, amelyről a leválasztott sávok nem szakadnak el, hanem oda-visszahatásban élnek tovább – ugyan lazább szerkezetben, de megőrizve a stabil alapformát. 
 

Örömüvegeim igazából „üveg – építőkockák”, amelyeket mindig aktuálisan és kedvem szerint rakosgatok. Örömüvegeim – építészeti üveges megbízásaim mellett – ráérő kevés időmben készülnek. Üveges játszóterem másik témája a homlokzati üvegek további feldolgozásával kísérletezés, amelynek első darabjai képekké lényegülve várják a folytatást. Évtizedek óta üvegből építkezem, néha nagyokat ugrálva, léptékekben és terekben – ez a létformám. 

Az igényesen, akár egyedi üveggel épített közeg felemel. Kötelez, ha kell, véd-, és dacszövetségbe kovácsol. A jó tárgyat nem bántják, a „jó üveg nem törik el”, ahogy egyetemi professzorom mindig hangoztatta. A Dabas melletti Borzaspusztán egy romkápolnánál, egy nyitott, lefedetlen apszis üvegeit kellett megterveznem és elkészítenem. Testközelben, megfogható távolságban. A helyet nem őrzi senki, szabadon látogatható, és mai napig épségben van. Igaz, hogy a legszigorúbb biztonsági szempontokat tudja az üveg, a legszigorúbb szabványoknak és előírásoknak megfelelve. Az üveg ebből a szempontból nagyon komoly műszaki kihívás a művészeti-vizuális szempontok mellett. 
 

A jó és kivételes építész-társművész kapcsolódási pontok egyik – szintén friss – példája, a Sarutlan Kármelita Rendház információs rendszerének tervezésében és kivitelezésében nyilvánult meg. Ez a kollaboráció a nagy presztízsű Red Dot díjat érdemelte ki ebben az évben. Jómagam a csapat üvegművész-tervezőjeként az üveges felületek anyag-, és technológiai kialakításában vettem részt, évtizedes szakmai tapasztalataimból építkezve.
 

4. tétel: Üveg - kortárs vagy klasszikus? 

Az építészetben használt művészi üvegről legtöbbünknek elsőként a színes üveg ugrik be. A Sarutlan Kármelita Rendházba készült munkátok viszont jó példa arra, hogy letisztult, tömör formában is meg tud jelenni az üveg, ami a mai minimalista építészeti trendekhez is igazodik. Hogy látod, hol a művészi üveg jövője az építészetben?

Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy az egyedi üveg nem csupán szín és technika. Az üvegben gondolkodás egy-egy feladatnál, a probléma felvetésével kezdődik. Képletesen szólva az ünnepi menüben az előétel. A tervezés pedig az azt követő főétel. Míg a desszert – az a nagy üvegtorta, amelynek szeletei a műfajok, stílusok, technikák, színek faktúrák széles tárházát jelentik – csak ezután következik. Alkalmazott tervezési feladatokban mozgó üvegművészként, a technikai, gyakorlati részletek egyikével sem vagyok összeházasodva. Ha csak a már adott és ismert kivitelezési lehetőségek mentén vezető könnyű utat választom kiindulásként, nehéz maradandó értéket létrehozni. Ha a menüt a tortával kezdjük, soha nem fogunk a főételhez nyúlni. A sorrend nem cserélhető fel.

A Sarutlan Kármelita rendház esetében az építészeknek tűpontos víziója volt. Profán információt kellett egy letisztult, emelkedett térben megjeleníteni. Párbeszédünk az építésztervezőkkel végig tiszta és világos volt, kommunikációnk minőségét empátia, megalkuvásmentes alázat és mindkét oldalon fokozott odafigyelés jellemezte. Az eredmény pedig magáért beszél, legalábbis a harmincfős nemzetközi zsűri által megítélt Red Dot díj alapján.

Elsősorban üvegművésznek, üvegtervezőnek tartom magam, de az elmúlt évtizedek munkái mentén műemléki restaurátor szakértői jogosultságot is szereztem. Számos izgalmas történeti üveg megmentésében és rekonstrukciójában vettem részt. Az egyik legnagyobb tanítómesterem a történeti üveg. Az adott kor alkotójának gondolkodásmódjában kell elmerülni, minden érzékszervemmel a korabeli gondolkodásmódot kell magamévá tennem, hiszen a legfontosabb vezérfonal mindig: az eredeti alkotó eredeti szándéka. Restaurálások alkalmával meglepő módon nem az idő vasfoga, vagy a világháborúk légnyomásainak törése, vagy a karbantartás hiánya jelentette az igazi kihívást, hanem a hatvanas-hetvenes évek szakszerűtlen fércmunkáinak kidobálása a műemléki üveg-közegből, majd a precíz, korhű pótlás.

Több évtizednyi építészeti üvegben történt elmélyülés után a legizgalmasabb kaland számomra, amikor módom van történelmi falak közé kortárs üvegben gondolkodni. Gyöngyösi születésem miatt, tele a lelkem a Gyöngyöspatai Kisboldogasszony templom üvegablakainak tervezésével, amelynek a világon egyedülálló, páratlan értéke a faragott Jessze Fa (Krisztus családfája) oltár. Jelen állapotban a neutrális, de inkább igénytelen katedrál üvegezés méltatlan a faragott, központi remekműhöz, a román kori épület alapokhoz és a középkori falfestmény töredékekhez. A szentély üvegeinek csendes, de míves háttér-látványt kell adni az oltár és a hívek számára. A feladat összetett és bonyolult, egyben igényes visszafogottságot követelő. Kiindulási pontom a középkori figurális üvegablakok szőnyegszerű háttér-kitöltő klasszikus motívum rendszerének adaptálása, amely korszerű, naprakész technológiák alkalmazásával, egymást erősítő oppozíciót jelenthet majd. Az oldalhajóban mindehhez minimális szín-szimbolikával helyenként plasztikus építkezést tervezek üvegben.

Különleges korban, különleges módon élünk az üveggel. Azzal az anyaggal, amit ha nem törünk össze, vagy nem ásunk el, születése pillanatának tökéletes arcát képes változatlanul megtartani és ami mindennapjaink mára megkerülhetetlen elemeként az életünk minden pillanatában velünk van. Az épületeinken, az asztalainkon, a gépeinken, a járműveinken, az orvostudományban, az optikában és még sorolni is hosszú. Az üveg ünnepi arcát mi, üvegművészek alakítjuk. Folyamatos tanulásban, szigorú önfegyelemmel, a nagy felületek vizuális felelősségének terhével, de mégis játékosan. Sokszor kérdezik tőlem, miért lettem üveges? A válaszom szemérmetlenül egyszerű: kalandvágyból…
 

Balogh Eleonóra | Web | Facebook

„A művészet felemel” című cikkünk eredetileg 2022. december 15-én jelent meg.

További képek a galériában!