Vefa Çolak Peker, török ékszerművésznek ítéltük az idei BJW X OCTOGON díjat
Milyen jelentésrétegei lehetnek egy kortárs ékszernek? Figyelemfelkeltés. Játék. Lázadás. Humor. Emlék. Státuszszimbólum. Szépség. Identitás. Önkifejezés. Divat. A szeptemberben immáron 9. alkalommal megrendezett Kortárs Ékszerhét Budapesten ezekre a kifejezésekre tehették le a voksukat a látogatók, miközben a nemzetközi ékszer szelekció változatos érzelmeket és gondolatokat kiváltó alkotásai között barangoltak. A kiállított pályamunkák közül idén második alkalommal adtunk át OCTOGON-díjat. Díjazottunkat, a török alkotót, Vefa Çolak Pekert kérdeztük!
Vefa Çolak Peker Rebble (Törmelék) című munkáját az előbb felsorolt hívószavak közül lehet figyelemfelkeltésként, lázadásként és emlékként is értelmezni. Emellett azonban egy erős, kendőzetlen építészeti állítás. Építészeti kritika kortárs ékszerbe öntve.
Vefa irodalomból szerzett diplomát, majd Milánóban tanult ékszertervezést. Hazaérve Isztambulban több márkánál dolgozott tervezőként, aztán öt évig volt tanonc egy aranyműves műhelyben, így a kreatív koncepcióalkotás és a kézműves kivitelezés sem áll tőle távol.
„A tanulóéveim alatt további tapasztalatokat szereztem különböző nemzetközi művészek, például Giampaolo Babetto, Philip Sajet és Giovanni Corvaja olaszországi műhelyeiben. A kortárs ékszerek területére akkor kerültem, amikor Selen Özus és Burcu Büyükünal útjait kereszteztem az İstambulban található Maden Contemporary Jewelry Studio-ban. 2019-ben kezdtem el kísérletezni a cementtel, és abban az évben részt vettem az Athens Jewelry Week-en, ahol az előbb említett stúdiót képviselve állítottam ki munkáimat az Illias Lalaounis Ékszermúzeumban” – mesélte.
A Kortárs Ékszerhét Budapestre nevezett munkája személyes indíttatású. A művész elégedetlen az aktuális török építészeti tendenciákkal, úgy érzi az ország épített környezete egyre inkább elveszti egyedi identitását, eltávolodik az örökségétől és nem szolgálja sem a természet, sem a lakói igényeit.
„A Törökország elmúlt 20 évét extrém urbanizáció és romboló pragmatizmus jellemezte. Földrengésveszélyes övezet révén a jelenlegi török kormány támogatja a folyamatban lévő hatalmas városmegújítási projekteket, azonban a területek újjáépítése átgondolatlan. Az egész országban hiányzik a szabványosítás, az ellenőrzés és az esztétikai perspektíva megléte. Emiatt sajnos mindenütt következetlen, csúnya és átlagon aluli építészet felé rohanunk. Isztambul például, ahol élek, egy egészen egyedülálló város a történelmével és stratégiai elhelyezkedésével. A Bizánci és az Oszmán Birodalom fővárosaként évszázadokon keresztül számos civilizációnak adott otthont. Látványos, egyedülálló sziluettje a világörökség része. Ezt az értéket rondították el a történelmi Zeytinburnu kerületben található 16/9 torony hatalmas felhőkarcolói”– osztotta meg velünk Vefa.
Elégedetlenségét egy súlyos cement brossba öntötte, húsbavágóan érzékeltetve egyrészt otthona betonországgá alakulását, másrészt, hogy bár felelősség a döntéshozókat és az építészeket terheli, a következmények súlyát a hétköznapi emberek is magukon viselik, akik a kontextusában léteznek.
„A lebontott épületek helyére épülő luxuslakóparkok megfizethetetlenek a környék lakói számára. Így az emberek kénytelenek elköltözni. Én és a családom is áldozatai vagyunk ennek a helyzetnek. Egy olyan lakótelepen élünk, amely hamarosan átépítésen fog átesni, ami akaratunk ellenére egy új környékre és új életre kényszerít majd minket. Ez az újjáépítési tendencia az ellenőrizetlen bevándorlással és tőkebeáramlással együtt gyorsan alakítja át a lakosokat, a tájat és így a helyi városi életet is. A városok túlnépesedése emellett felpörgeti a forgalmat, és masszívan rontja a mindennapjaink életszínvonalát. Egyre távolabb kerülünk a saját történelmünktől és identitásunktól”– tette hozzá.
„Bár földrengésveszélyes lakóépületek felújítása kétségtelenül fontos, azonban azt látjuk, hogy az új épületek többsége egyre magasabb, egyre több embernek ad otthont, és funkcionálisan sem mindig működnek. 2023. február 6-ai délkelet-törökországi földrengések következményeit mindannyian a saját bőrünkön éreztük. Nyilvánvaló, hogy nem követték a megfelelő építési szabványokat abban az övezetben, nemcsak a régi épületeknél, hanem a megújult lakóépületek egy részénél sem. Példaként említhetem az antakyai Renaissance Residence-t, amely 2013-ban épült, és amelyet földrengésbiztosnak hirdettek.”
A cementből öntött bross esztétikája egyszerre nyers és lírai. A kő formából finom nemesfém rétegek sejlenek fel, amelyek a beton alatt szunnyadó értékekre, valamint arra a jelenségre utalnak, amikor a növények a masszív anyagon keresztül is próbálnak növekedni: „az élet mindig megtalálja a útját...” – vallja az alkotó.
„Amikor cementtel dolgozom, nem korlátozom magam egy bizonyos technikára, elsősorban az anyag újbóli felfedezésére összpontosítok. A Rebble-hez egy közönséges, talált formát használtam. Az ezüstdarabokat véletlenszerűen temettem a nedves cementbe, amit a teljes száradása után meggravíroztam. A vízzel, különböző kémiai adalékanyagokkal és a keverék arányainak változtatásával való kísérletezés nagyon meglepő eredményeket hozott” – mesélte nekünk Vefa a technikáról.
„A Budapesti Ékszerhét egy magasan kvalifikált esemény, tekintve a tekintélyes zsűrit, akik a saját területükön mind kiemelkedő művészek. A díjazott művészek között lenni hatalmas megtiszteltetés, ami további munkára sarkall. Jelenleg papírral dolgozom, és próbálom fejleszteni a hajtogatási technikáimat, hogy hordható papírszobrokat alkothassak” – mondta el végezetül.
Budapest Jewelry Week | Web | Facebook | Instagram
A törökországi földrengés tapasztalatai. Interjú Dr. Ther Tamással
A cikk itt olvasható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
