Az INOTA Fesztivál után itt a Fénydóm
A Fővárosi Állat- és Növénykerthez tartozó Biodóm pályafutása eddig közel sem volt fényes. Bár anno 2018-ban elnyerte a International Property Awards Európa legjobb szabadidős épülete díját, azóta sem került pont a beruházás végére. Nem népesült be az ígért egzotikus állatok és növények hadával, sem a látogatók hömpölygő tömegével. A már évek óta felhúzott épület leginkább csak egy kilátástalan politikai adok-kapok gyújtópontja volt, miközben sötét maradt és üres. Eddig.
Március elsején végre felkapcsolták a “villanyt” a sokat vitatott, városi feleslegként számon tartott buborékkupolás dómban. Kékeslila, sejtelmes, világító felhő tornyosul az építmény fölé, amit Budapest egészen távoli pontjairól is lehet látni napnyugta után. „Mi lehet ez?”– olvastam és hallottam több helyen olyanoktól, akik saját média-buborékjukban lemaradtak a Fénydóm, vagyis a Biodómban rendezett, 17 napig tartó fényművészeti kiállítás kommunikációs kampányáról.
Legutóbb hasonlóan látványos fények egy szintén kihasználatlan helyszínen, az Inotai Hőerőműből gyúltak fel tavaly augusztus végén. Akkor került megrendezésre az első audiovizuális INOTA Fesztivál, ami élettel és kreatív energiákkal töltötte meg a hosszú évek óta elhagyatott, egyre romló állapotú monumentális csarnokokat és az ikonikus Heller-Forgó féle hűtőtornyokat. Ez az esemény több szempontból is fontos mérföldkő volt itthon: egyrészt a modern ipari örökségünk újrahasznosítási alternatíváinak szempontjából, másrészt a progresszív fényművészeti és elektronikus zenei minőség miatt, amiért eddig jobbára az országhatárokon túlra kellett utazni az érdeklődőknek.
A fesztivál mögött álló csapat elmondásuk alapján beleszeretett az elhagyatott terek újragondolásába (és egyúttal a hatalmas kihívásokba is), ugyanis a Fénydóm ötlete és megvalósítása mögött is ők (COLLOC Productions & Centrum Production) állnak. Külön érdekesség, hogy ezúttal úgy használnak alternatív célra egy már évek óta üresen álló épületet, hogy az valójában még az eredeti funkcióját sem töltötte be soha. Partnerként csatlakozott a szervezőkhöz a grandiózus fényfestéseiről ismert LaLuz Visuals és a nemzetközi hírű fényművész, Karl Kola is. Utóbbi alkotó vizionálta az épület fölé vetített, fentebb említett “Kék piramist”.
A Fénydóm kapunyitására a sajtótájékoztatón Dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert megbízott igazgatója (a Biodóm projekt már két korábbi igazgatót "elfogyasztott") történelmi pillanatként hivatkozott. A pillanatra, amikor a közönség először bejárhatja a Paulinyi & Partners tervezte struktúrát, illetve egy lehetőségre, ami végre jó színben tüntetheti fel a mostoha sorsú építményt.
„A Fénydóm megrendezése is része Állatkertünk azon törekvésének, hogy a Biodóm területét a beruházás szüneteltetésének ideje alatt is hasznosítsuk különféle, intézményünk hivatásával és szellemiségével összeegyeztethető, a speciális építményben műszakilag is megvalósítható események befogadásával. A művészeti kiállításoknak egyébként nagy hagyománya van Állatkertünkben, amely az elmúlt évtizedekben is számos képzőművészeti tárlat helyszíne volt. Az elsőt még 1971-ben tartották az akkori oroszlánbarlanghoz tartozó, abban az időben használaton kívüli területén” – olvasható az Állatkert honlapján.
A Biodóm belső tereiben hazai és külföldi fényművészek több száz intelligens lámpával, projektorokkal, nagy teljesítményű diavetítő berendezésekkel hoztak létre egy egyedülálló, nagyjából másfél órás látogatói élményt kínáló fénykörnyezetet. Az INOTA Fesztivál niche közönségéhez képest ezúttal kifejezett cél volt, hogy minél szélesebb csoportokat szólítsanak meg, változatos korosztályoknak, családoknak, és a fényművészet műfajával még csak ismerkedő látogatóknak is élvezhető, befogadható programot valósítsanak meg. Ez az attitűd, bár szerencsére nem ment a minőség rovására, – a szelekció tele van elismert művészek kiemelkedő munkáival – vizuálisan jóval túlfűtöttebb kompozíciót eredményezett, mint amilyenek az Inota Hőerőmű indusztriális tereiben egyesével érvényesülő alkotások voltak. Az épület kiállítótérként bemutatkozó folyosórendszerével ellentétben a kupolás térben egy kifejezetten sűrű látvány született.
A helyspecifikus alkotások találóan többnyire természeti jelenségekből és az állatvilágból inspirálódtak. Izgalmas gagként is értelmezhető, hogy a cápák számára tervezett, hárommillió literes óriási akváriumba előbb költöztek vízalatti “fényállatok” (Besnyő Dániel és Czingáli Zoltán tengeri sün és Nagy András László plasztik medúza installációja), és előbb került egy kanyargó fénykígyó az egyik terráriumba, mint igazi.
Néhány munka eltávolodik a flora és fauna témától, megjelenik például egy kinetikus tisztelgés az inotai kürtők, vagyis a Heller-Forgó féle magyar szabadalom előtt (Kálmán Mátyás, Besnyő Dániel és Czingáli Zoltán). Debre Zsuzsanna Carousel című vetítésében pedig az Állatkert és a Vidámpark archív felvételeiből készített videókollázs látható, amely a helyszín történetét kontextualizálja.
Ahogyan az INOTA Fesztivál fényei átmeneti reuse projektként a hiányosságra is rávilágították – arra, hogy milyen méltatlan állapotban erodálódnak építészeti értékeink – a Fénydóm programja is hasonló szerepet tölt be. Rávilágít erre a kihasználatlan városi térre és a be nem váltott ígéretekre. Azonban a szervezők ezt a fesztiválhoz hasonlóan nem ujjal mutogatva, passzív kritikával teszik, hanem ötletet és energiabefektetést nem kímélve próbálják kibillenteni az üres épületet stagnáló állapotából.
Jegyek ITT
Beszámoló az év fesztiváljáról és a hozzá kapcsolódó szakmai konferenciáról
A Fény a sötétben | Hova tovább INOTA Fesztivál című cikkünk ITT olvasható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
