Borbás Dorka Ferenczy-díjas üvegművész munkáiban
Decemberben, a legsötétebb hónapban még nagyobb jelentősége van a fénynek profán és szakrális értelemben is. Borbás Dorka Ferenczy-díjas üvegművész – akinek korábban már bemutattuk üvegből készült covid-emlékművét – három alkotásának személyes ismertetésével reflektál a témára.
Sötétség nélkül nincs fény sem… E kontrasztra épül az emberi kultúra számos több ezer éves kultusza is. Üvegművészként is ez a legnagyobb kihívás, a legizgalmasabb feladat, hiszen
saját alapanyagukat, az ÜVEG-et kell a fény útjába állítanunk, hogy megszínezve, megtörve, eltérítve, szétszórva táncot járjon, ünnepeljen.
Gondoljunk csak az optikai prizma színbontására! Ez a csoda hatott évszázadokon keresztül a középkori templomokban is. Mai napig ámulunk mesélő, színes, festett üvegképeik láttán, ha átesik rajtuk a fény. A nap járása pedig rendületlenül zsonglőrködik, a színesen pásztázó fények sötét tereket ragyognak be.
Egyik legkedvesebb munkám, az Etele úti Boldog Meszlényi Zoltán 2014-ben épült templomának rózsaablaka is erről szól. Jahoda Róbert építész nagyvonalú bíztatására elengedhettem a fantáziámat, és merész, domináns színű kék üveget választottam. A kör négy szegmensének belső kereszt formáját a chartre-i katedrálisból megidézett, üvegmozaikból kirakott középkori minta rajzolja ki. A metszéspontban a galamb, a szentlélek titokzatos sziluettje látható, amely egyszerre engedi át testén a fényt, ugyanakkor erősen tükrözi is, hirdetve az igét.
A legvarázslatosabb mégis az, amit sem építész, sem plébános, sem üvegművész nem tudott előre, kikalkulálni talán csak egy csillagász lett volna képes: a fénykereszt pont december 24-én éri el az oltárt…
Korábbi alkotásom a pestszentlőrinci PIK-ház folyosóvégi dupla üvegpanele. Közel 10 négyzetméteres, tükrös grafikákkal, betűkkel teli felületei nappal az ég felől kapják a fényt, de szürkülettől megtelnek titokzatos, belső tartalommal. A 2011-ben még vakmerőnek számító led-programozást Ujhelyi Péter mérnök készítette. Általa a monochrom, kifelé és befelé más-más arcát mutató üvegkompozíció színes, mozgó vetítővászonná válik – a környékbeli lakosok nagy örömére.
Idén ősszel készült el a legújabb munkám Veszprémben. Eredetileg autonóm műként, motívum nélkül, egyfajta színkörként álmodtam meg, de végül az üvegkompozíció a Pannon Egyetem főbejáratához került, és annak legfrissebb logóját rajzolja ki. A „látszik-nem látszik” op-art jellegű mű üveglamellái interaktív kapcsolatba kerülnek az arra járóval. Itt nem a fény mozgása izgalmas elsősorban, hanem a nézőé. Az embléma hol markánsan kirajzolódik, hol a semmibe tűnik aszerint, ahogy a járókelők és az elsuhanó autók haladnak. Közben természetesen a Nap sem marad tétlen: fénye által az üvegcsíkok kék szőnyeget vetítenek a kőburkolatra.
Hiszem, hogy Földre érkező Fény egyik legfőbb birtoklója és mentora egész biztosan az ÜVEG. Kreatív alkotóként arra törekszem, hogy megszelídítsem, hogy útja még izgalmasabb és szemet gyönyörködtetőbb legyen.
Borbás Dorka | Web
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.