A pesti bérházban kialakított irodában nagy belmagasság és kötött alaprajz voltak az adottságok, ezt átalakítva egyfajta loft-szerű atmoszféra jelent meg. Erről szóló cikkünk a 197-es, 2025/1-es lapszámunkból közöljük.
Párhuzamos gondolati ösvényeken járunk, ha a BORD Építész Stúdió irodaterének építészetét (?), belsőépítészetét (?) kívánjuk elemezni. A két ösvény kanyarulatai, meredeksége eltérő ugyan, de ugyanabban a tájban vezet az utunk, és meggyőződésünk szerint végül ugyanoda érkezünk. A két ösvény mégsem ugyanaz. Az egyik rengeteg erdőben halad, ahol odvas faóriásokat, hatalmas, sötét lombderengést, fányi bokrokat, kidőlt, korhadó fatörzseket látunk, nyirkos mohaszagot érzünk mindenütt.
Erdőszélen vezet a másik ösvény, vadvirágos réten, napfényes mezőn át, ahonnan látszik ugyan a vad rengeteg, de mások a fények, illatok, más a nézés iránya és a távlatok. Két párhuzamos ösvény, ami ugyanoda tart, de mást mutat. Nem tudom, sikerült-e elég szemléletesen láttatnom az olvasó számára, hogy szemben azzal a koncepcióval, ami egy építészeti stúdió bemutatását az építészeti stúdióban született tervek, az építészet produktumai felől egyfajta ars poeticaként szeretné láttatni, ez esetben más gondolati rendszerben kell mozognunk.
Adott ugyanis a Terézváros szélének földszint plusz három emeletes eklektikus, gangos típusbérháza, a 19. század végének sorozatgyártott típusterméke, Budapest sűrű, régi épületerdőjének korhadvaszép őslakója. Az egyöntetű utcasorban állva – az utcáról nézve – homlokzata mint mezei ösvényt övező régi erdőszél. Hívjuk az utcát az egyszerűség kedvéért mondjuk Felsőerdősornak. Szóval mi, a város lakói, tudjuk, hogy ha találomra belépünk egy-egy ilyen utcaösvényről a „rengetegbe”, a koszlott, nehéz dohszagú kapualjon át dísztelen ablaksorú, udvari lakásokkal övezett gangos udvarba érünk.
Ritka kivétel és általában funkcióváltás eredménye, ha ez nem így történik. Gyakoribb, hogy a lakóknak nincs pénze renoválni az udvari szárnyak homlokzatait, a kapualjat, a lépcsőházat, örülnek, ha saját lakásuk, nyílászáróik felújítására telik, esetleg az utcai főhomlokzatéra valamilyen pályázati forrásból. (A padlástér fejlesztői értékesítésére, esetleg emeletráépítésből finanszírozott nagyszabású felújításra csak az elegánsabb utcákban és elszórtan akad jó példa.)
Esetünkben azonban más történt. Olyan valami, ami képes volt új levegőt, frissességet, fényeket és mezőnyi távlatokat hozni az öreg bérház életébe. A tulajdonostársak hozzájárulásával és az önkormányzat építési hivatalának támogatásával a teljes legfelső szint összes lakását belakó építészek képesek voltak a kapualjtól a modern lifttel gazdagodott lépcsőházon át a díszes kovácsoltvas korlátokig, az eredeti terrazzo-burkolatokig renoválni az épület sok fontos részletét annak érdekében, hogy irodájuk megfelelő átépítésének kisugárzása ne maradjon a stúdió négy fala között. Rét és erdő összeér.
Számomra – a különféle rétegek belső arányainak megtalálása mellett – valódi kulcspozíciónak a lépcsőház legfelső lépcsőfordulójának acéltartókkal keretezett, üvegfalakkal megnyíló bejárati zónái hatnak. A lift előtere és az emeleten körbefutó irodakaréj két vége közötti optikai játék izgalmas átlátásokat eredményez az üvegfelületeken át, illetve a jobbra eső publikus ügyféltárgyaló részleget finoman képes összekötni a bal oldali privát munkatérrel, étkezővel. Az elmúlt években láthattunk néhány olyan üdítő belsőépítészeti megoldást, ami az eklektikus bérházak lakásaira jellemző polgári térsor alaprajzi rendszerét bontotta meg a közfalak elbontásával.
Így a nagy belmagasság nyújtotta téri kapacitás radikálisan változik meg, a belső tér léptéke szinte kitágul és egyfajta loft-szerű atmoszféra jelenik meg. Bordás Péterék ennél tovább lépve szinte tejesen új statikai viszonyokat komponáltak, aminek leglátványosabb eleme a szinte jelzésértékű pengefalakkal tagolt munkatér léptéktranszformációja. Ehhez a felszabadult, „loftos” tériséghez nem pusztán az álmennyezet elhagyásával a mennyezeten karakteresen megjelenő gépészeti elemek illeszkedhetnek, hanem az irodatér munkakarakterét erősítő hullámlemez falfedés, amin remekül működnek Dóczi Attila képzőművész kissé street art, kissé digitális comics, cyber falfestményei.
A belső tériség léptékváltása azonban nem pusztán az összenyitások révén áramló terek dinamikáján látszik. Úgy vélem, hogy erre az áramlásra erősít rá a falakat borító hullámlemez felszínének vonalvezetése, illetve a közösségi térként is funkcionáló étkező egyedi geometriájú étkezőasztala és a szinte kortárs épületszoborként ható, hófehér konyhapultjának hullámzó, fából mart felszíne is. Ezek a hullámok, redők rét-hasonlatunk frissességével, valami természetességgel, membránfinom rezgéssel töltik meg a stúdiót.
A nagy tárgyaló előterében intim, leválasztott munkasarok szolgálja az elmélyült munkát
Ehhez képest tűnik csendesebbnek, tradicionálisabbnak a „tárgyaló-oldal” térrendszere, ami egyébként is az udvari szárny felé esik, tehát másféle adottságokkal bír, mint az utcai szárny. Itt a recepció pultja, egy szeparált kisebb tárgyaló és egy nagyobb tárgyaló fogadja a belépőket, akik a BORD Stúdió korábbi munkáinak épületmakettjeit is megtekinthetik.
Összegzésképpen úgy vélem, hogy régi és új, sűrű és tágas, derűs és árnyékos rétegek hatják át egymást ebben a terézvárosi bérházban. Valószínűleg az új iroda kisugárzása évtizedekig hatással lesz a szomszédok, a lakóközösség értékszemléletére is. A sűrű erdőbe friss szellő érkezik a rét felől.
Tervezés éve: 2022 – 2023
Kivitelezés/átadás éve: 2024
Nettó terület: I. ütem: 164 m2, II. ütem: 191 m2, összesen: 355 m2
Belsőépítészet: Bordás Péter, Pém Ildikó Katalin, Zih Kata, Zólyomi Z. Balázs, Jeszenovits-Torda Viktória
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
