Beszélgetés a Classmate Studio alapítóival.
A Classmate egykori képzős egyetemi társak által alapított brand design stúdió. Az Erasmus-nak és persze saját maguknak köszönhetően többük külföldön találta meg a helyét, így Budapest mellett Helsinki és Glasgow is bázisuk. Portfóliójukban olyan építészethez kapcsolódó projektek találhatók, mint a BIVAK vagy a Qvarta építészirodák arculata, de ők tervezték Debrecen Európa Kulturális Fővárosa brandjét is. A Misztarka Eszter, Köves Lili, Fölföldi Fruzsina, Ács Attila és Kiss József Gergely alkotta csapat négy tagjával beszélgetünk.
Hogy tudjátok jól működtetni a céget Európa három nagyvárosából? Nem nehezíti a munkát, hogy nem egy helyszínen vagytok mind az öten?
Misztarka Eszter: Mindannyiunknak volt főállása, amikor formálódott a gondolat, hogy alapítsuk meg a Classmate Studio-t, így volt időnk megtapasztalni, hogy milyen felállásban tudunk jól működni. Mivel barátok is vagyunk, jó élmény volt a közös munka és az online felületeken történő kapcsolattartás se okozott problémát. A pandémia pedig csak ráerősített arra, hogy a számunkra már korábban megszokottá vált kommunikációs forma jól működtethető. Mára már a legtöbb ügyfelünk is ezt a formáját preferálja az egyeztetésnek, de természetesen a személyes találkozásra is van lehetőség. Minden megbízónk más igényeket támaszt, mi pedig – így, hogy ilyen sokan vagyunk –, könnyen tudunk alkalmazkodni.
Mindhárom országból vannak ügyfeleitek. Milyen hasonlóságokat vagy különbségeket láttok, mit ad az eltérő kulturális háttér?
Kiss József Gergely: A skandináv országok és az Egyesült Királyság kiépült designkultúrával rendelkezik, így az ottani ügyfelek hozzáállása lényegesen megkönnyíti a közös munkát. Magyarországon ez egyelőre még erősen ügyfélfüggő, de mindenhol voltak már jó és rossz tapasztalataink egyaránt.
M.E.: Szerintem az is érzékelhető, hogy a különböző nemzetiségű megrendelőink más ütemben érkeznek el a termékük vagy cégük designmegjelenésének fejlesztéséhez. Az északi partnerek viszonylag hamar, még a piacra lépés előtt elkezdenek azon gondolkodni, hogy milyen legyen a vizuális megjelenésük. Magyarországon ez fordítva működik. Itt először beindítják az üzletet, és amikor már hozama van, akkor kezdenek el invesztálni a komplexebb megjelenésbe. Az eltérő folyamatok miatt a mi munkánk is másként alakul, máshonnan indulunk.
Ács Attila: Én azt is különbségnek látom, hogy Magyarországon nagyobb hangsúlyt kell fektetni a stratégiai szemléletmód jelentőségére. A briefekben például kevesebb tervezésére vonatkozó támpontot kapunk, az igény pedig sokszor csak a logó vagy az arculat megtervezésében merül ki. Előfordul ezért, hogy workshopokat tartunk a megbízóknak. A közös gondolkodás sokat segít a tervezés későbbi fázisaiban.
Köves Lili: A szakma megítélése is más a különféle országokban. Míg Finnországban vizuális szakemberként tekintenek ránk, addig Magyarországon inkább kivitelezőként.
Attila, említetted az ügyfeleknek tartott workshopokat. Úgy tudom, hogy nemrég a kreatív szakma képviselői számára is indítottatok egy online kurzust. Miért érzitek fontosnak egy ilyen képzés megszervezését?
Á.A.: A kurzus összeállítására a Domestikától érkezett a felkérés. Tavaly januárban Madridban forgattuk velük az azóta online elérhető tananyagot, melynek témája elsősorban a brandépítés. Arra törekedtünk, hogy kezdő és haladó tervezők számára egyaránt hasznos legyen. A stúdión belül mindenkinek másra irányul a szakmai érdeklődése, ezért hozzászoktunk, hogy bármilyen kérdéssel bátran fordulhatunk egymáshoz. Így gondolunk a szakmai kurzusokra is, minden tapasztalatunkat és tudásunkat örömmel adjuk át a hallgatóinknak.
Visszatérve az előző témakörre: miben látjátok a különböző országokból érkező ügyfelek hozzáállásában a különbségek okát?
K.L.: Finnországban a mindennapokban is jelenlévő designnak messzire nyúlik a történelme, aminek köszönhetően ott már az 1970-80-as években vásároltak designbútorokat az átlagos családok is; részben befektetési, részben használati céllal.
M.E.: A skandinávoknál a vizuális kultúra fejlesztése a mindennapokhoz tartozik, megjelenik a közlekedésben, a használati tárgyakban és így tovább. Egészen más ütemben válik a köztudat részévé.
K.L.: Ehhez az is hozzátartozik, hogy itt, Finnországban régóta arra törekszenek, hogy ezek a tárgyak elérhető áron hozzáférhetőek legyenek, illetve a keresetek is magasabbak, összességében tehát az anyagi szempontok jobban találkoznak.
K.J.G.: Mintha Breuer Marcell széke olyannyira a köztudat része lenne, hogy minden családnak lenne egy.
K.L.: Vagy mintha a Vaterán legalább húszat lehetne kapni és mindenki igyekezne minél jobb áron megcsípni egyet. Valahogy így működik Finnországban.
K.G.J.: Az még hozzátartozik mindehhez, hogy a finn business schoolokban a branding is az oktatás része, hogy a hallgatók tisztában legyenek azzal, egy cég életében milyen fontos szerepe van a brandnek.
Á.A.: Külföldi tanulmányaink során azt tapasztaltuk, hogy a különböző szakok hallgatóit összeválogatják adott projektekre, így előfordulhat, hogy egy programozó egy tervezőgrafikussal működik együtt vagy egy építésszel, de akár zenésszel is egy csoportba kerülhet. Fontos része az oktatásnak, hogy a különböző területek kreatív szakemberei megismerjék egymás munkáját és lássák, hogy közösen mire képesek.
Ezt a témakört továbbgondolva hadd kössek át arra a gondolatra, amit magatokról írtok a honlapotokon, miszerint fenntartható stratégiákat és kampányokat szerettek alkotni. A ti olvasatotokban mit jelent a fenntarthatóság?
K.J.G.: Olyan cégekkel szeretünk dolgozni, amelyek nem károsak a környezetre és a gazdaságra. Ha egy új megrendelőnk központi értékei között még nem szerepel ez a szemléletmód, akkor igyekszünk abba az irányba terelni, hogy miként tudná ezt bevezetni az üzlet működésébe.
És a ti munkátok mitől válik fenntarthatóvá?
K.L.: Igyekszünk hosszú távon együttműködni az ügyfelekkel, hogy átadhassuk nekik brandfenntartási ismereteinket és tapasztalatainkat. Ezekben az esetekben a megbízó megtanulja, miként készítse el a saját kontentjét, legyen az szöveg- vagy képalapú, tehát megtanulja fenntartani a saját brandjét.
M.E.: Az is jelentős szempont, hogy a grafikai trendek bár gyorsan változnak, ne fast fashion grafikai vonalat képviseljünk, hanem olyat, ami bár friss, de néhány év múlva se mondja meg senki, hogy mondjuk 2022-ben készült. Továbbfejleszthető, finom módosításokkal up date-elhető arculatokat tervezünk.
Á.A.: Nem engedjük el a partnereink kezét. Amikor elkészül a koncepció, elkészülnek a szükséges tamplate-ek, nem szállunk ki a folyamatból, hanem addig támogatjuk a projektet, amíg szükség van ránk. Erre a folyamatra jó példa a projektjeink közül a Fellow Creatures vagy a Brew Your Mind, melyek esetében folyamatosan fejlesztjük, frissítjük az arculatot. Nem látványos különbségekre kell gondolni, de ha megjelenik egy új termékcsalád, akkor mindent összhangba hozunk.
Kanyarodjunk rá az építészeti projektekre…
K.J.G.: Először a BIVAK-nak dolgoztunk. Az egyik alapító középiskolai osztálytársam volt, az érettségi után is tartottuk a kapcsolatot, így adta magát, hogy a cég alapításakor megkerestek a brand kialakítása kapcsán. Aztán Lili is hozott finn ügyfelet, majd ismeretség révén jöttek az újabb megbízások.
Ezen együttműködések során miként zajlik a munka? Hogy férnek meg egymás mellett a vizualitással foglalkozó szakmák?
M.E.: Az építészetben minden matéria, minden forma, minden komplexen át van gondolva, ki van találva, és a cégvezetőnek is megvan az erős elképzelése az irodájáról. Ilyen esetben elő kell vennünk az alkalmazott művészeti vonalat.
K.L.: A vizuális iparágban működő cégekre jellemző, hogy a projektjeikre helyezik a hangsúlyt, ezért az arculatot szeretik a háttérbe helyezni, hogy a saját munkáik tündököljenek. Ez visszatérő motívum.
K.J.G.: Ezt azzal egészíteném ki, hogy az építészek egy része kialakult kapcsolati hálón keresztül kapja a megbízásait, ezért a weboldalukra sokan úgy gondolnak, mint egy portfólió show case-re, akár annak árán is, hogy az oldal nem felhasználóbarát.
K.L.: Ez a szemlélet azért inkább a kisebb cégekre jellemző, a nagy, építőiparba hajló építészirodák a letisztult, áttekinthető vonalat képviselik.
  |
Debrecen Európa Kulturális Főváros arculata is megtalálható a projektjeitek között. Ebben az esetben egy olyan munkát vártak tőletek, mely a városi környezetben is jól működik. Ez az együttműködés hogy zajlott?
Á.A.: Ezt a munkát egy pályázat során nyertük el. Az volt a projekt érdekessége, hogy már akkor elkezdtünk dolgozni rajta, amikor még nem derült ki, hogy melyik város kapja az Európa Kulturális Fővárosa címet, illetve még a pontos koncepció se alakult ki. Első körben egy nyilakkal játszó elképzelést dolgoztunk ki. Később azonban, amikor lezajlott az előkészítő fázis és meglett a szlogen – Sharing Horizons –, a megbízó szerette volna, ha az eredeti elképzelést átültetjük a szlogenre. Így tehát egyfajta rebranding történt: a nyilakat, melyek korábban az adott kulturális területre mutattak, körök mint emberek váltották fel, akik folyamatosan egy megadott ponthoz közelednek.
M.E.: Azt is meg kell említeni, hogy számtalan felülethez kellett alkalmazkodni a tervezés során, hiszen rengeteg típusú kulturális rendezvényre került volna sor, filmvetítésektől hangversenyeken át előadásokig. De azt is figyelembe kellett venni, hogy ha mondjuk egy már megépített térbe rendeznek kiállítást, akkor nekünk azzal is együtt kell tudni működni arculati szinten. Mindebben az volt a kihívás, hogy előre kellett kalkulálni azzal, hogy számos dologhoz kell passzolni, illetve a hirdetett tartalmat se lehetett elnyomni. Viszont jelezni kellett, hogy minden program az EKF része. Extrém rétegzett munka volt.
K.J.G.: Itt hadd csatoljak vissza a fenntarthatósághoz. Készítettünk ugyanis egy olyan platformot, ami segítette volna a felhasználót az arculat megfelelő alkalmazásában, hogy a naponta készülő tartalmakhoz ne kelljen mindig ránk támaszkodni. A program tehát képes volt a köröket megadott paraméterek alapján random formában összeállítani és kiexportálni, ami egy jól használható felületté vált.
Ehhez hasonló volt a Liget Budapestnek készített munkátok is?
M.E.: Ebben a projektben az illusztrációval foglalkoztunk, aminek találkoznia kellett a már meglévő arculattal, az arculatot viszont nem mi készítettük, hanem a Graphasel Design Studio. Ami a munkát illeti, a debreceni projekthez hasonlóan itt is figyelnünk kellett arra, hogy épített környezetben, sokféle felületen jelennek meg az illusztrációk.
Érdekes szituáció lehet, amikor két stúdió találkozik egy projektben, jelen esetben ti és a Graphasel.
M.E.: Abszolút. Nagyon izgalmas szakmailag jó közegben dolgozni, egy ilyen együttműködés sok új nézőpontot hoz. Jó, hogy időnként ilyenre is van lehetőség.
Classmate Studio | Web | Behance | Facebook | Instagram
Még több fotó a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
