Az emlékezetpolitika jegyében bemutatjuk az „önkéntes parkgondozás” áldozatait.
A Főkert Hogyan nem lesz vadvirágos egy rét? címmel reagált a Fidelitas önkénteseinek „közterületi parkgondozására”, amellyel megszabadították egy óbudai rovarbarát területet a rovarok barátkozásának lehetőségétől. A közleményt sok napilap lehozta, mi viszont a biodiverzitás és a manapság divatos emlékezetpolitika jegyében képes galériánkban bemutatjuk a vétlen áldozatokat.
Gyerekkoromban sokáig nem tudtam eldönteni, hogy is szólnak az ominózus sorok. Most azonban nincs kétség: nem szállnak, hanem kaszálnak az önkéntes varjak. A kisebb tornádót kavart méhlegelők végére röviden pontot tett egy csapat önkéntes, győzött a damil, a mindenben ártatlan, és épp csak éledező vadvirágok – melyeket a Főkert tételesen felsorolt – pedig minden bizonnyal politikai üldöztetés áldozatai lettek. Képgalériánkban ismerkedjenek meg a fehér és vörös here, papsajtmályva, katángkóró, indás pimpó, egynyári seprence, lándzsás útifű, mezei cickafark, apró szulák, útszéli imola és kerek repkény, a pázsitfüvek közül angol és francia perje és csomós ebír portréjával.
A tudás korántsem haszontalan: többségük garantáltan ismerős lesz, virulnak úton útfélen, csak épp nem Óbudán.
A galériát alant találod, a képnézegetéshez pedig egy kísérődalt is ajánlunk:
A képeken látható növények nevéért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
