A FŐMTERV 70 évét összefoglaló jubileumi kiadványt a VAN stúdió tervezte.
A közlekedési létesítmények és közmű területén túl hidak, metróállomások és aluljárók tervezésével is foglalkozó, 1950-ben alakult FŐMTERV története az ország, Budapest, az építőipar és a magyar műszaki értelmiség egy szeletének története is – de mindenekelőtt az embereké. A cég hetven évét ünneplő kötetben ezek a történetek kaptak helyet kétszáznegyven oldalon, képekben, idővonalat követő leírásokban, a VAN stúdió tervezésében.
„…mert az alkotás a tervezéssel kezdődik…”
A többek között a „444 jó hely Budapesten” című kötetet és a Budapest Showcase Hub arculatát is jegyző VAN nem először tervezett építészeti témában. A Hujber Áron és Moroncsik Ádám által alapított grafikai stúdió pár éve a Kortárs Építészeti Központnak (KÉK) is dolgozott; ők készítették a szervezet Trust Your Architect programját összegző kiadványát.
Erre figyelt fel Varga Katalin közbenjárásával a FŐMTERV, akik épp a 70 éves jubileumi kötetükön dolgoztak.
„Az elejétől fogva egyfajta »Coffee table book« típusú könyvben gondolkodtunk, már csak azért is, mert a FŐMTERV-nek 1950-től folyamatosan volt és van fotósa, így létrejött egy több százezres fotóarchívum, amiből egy kis ízelítőt szerettünk volna megmutatni. A cél egy lapozható képeskönyv létrehozása volt, amiben olvasható tartalom is van az elmélyedni kívánóknak” – mondta el Meiszter Rita, a FŐMTERV humánpolitikai és marketing vezetője.
Egy ekkora életművet megfelelően tömöríteni, és megtalálni hozzá a legalkalmasabb formátumot nem könnyű feladat. A VAN csapata olyan kérdések mentén indult el a tervezés során, mint hogy: Milyen szituációban venné kezébe ezt a kötetet az olvasó? Mennyire érdemes fragmentálni a szöveget? Mire lesz kíváncsi a régi FŐMTERV-es kolléga, és mire egy pályakezdő, aki épp azon gondolkodik, hogy a FŐMTERV-hez szegődjön?
Az 1950-től 2020-ig eltelt hetven évet felölelő timeline koncepció elég hamar megvolt, és bár Áronék eredeti javaslata szerint egy-egy évhez egy kép és egy ahhoz kapcsolódó, csupán pár soros szöveg tartozott volna, úgy gondolják, sikerült megtalálni a kellő egyensúlyt. Több körben válogatták ki a – fekete-fehérben egységesített – fotóanyagot, amiben a VAN szinte teljesen szabad kezet kapott, majd közösen a FŐMTERV-vel döntötték el a hangsúlyokat az adott fejezeteken belül.
Annak ellenére, hogy a közös munkába beleszólt a koronavírus-járvány és a karantén időszak, jól és eredményesen zajlott a közös munka. „Ideális olyan szituációban dolgozni, ahol az ügyfél annyit kér, hogy olyan könyvet készítsünk, amit szívesen fognánk a kezünkbe magunk is – mind a tipográfiát, mind az anyaghasználatot illetően” – jegyezte meg Hujber Áron.
A levéltári kutatás és a kötet értő szövegezése Varga Katalinnak köszönhető, amelynek grafikai megjelenítéséhez a VAN „kortalan” tipós kombinációkat keresett. Fontos szempontjuk volt, hogy ha valaki a kezébe veszi, harminc év múlva is meg tudja mondani, ez a kötet építészeti témában készült. „A mélyépítés nem origami. Olyan kontrasztokat kerestünk, ahol az erősebb tónus méltó ballasztként kíséri a csillió tonnás betonvasalások már-már szuprematista fotóit. A címek és a kenyérszöveg mellett pedig szükség volt egy nagyon kicsit játékosabb írásképre a korabeli szövegkiemelések leválasztásához” – jegyezte meg Áron.
Az idővonal, majd a FŐMTERV igazgatóit, székhelyeit is bemutató fejezeteken túl, a „Kontextus”-ban – amely a szerző egyik kedvence – fantasztikus színes fotókon mutatja be a kötet a tervezés során használt tárgyakat. Fehér háttér előtt, a maguk pompájában sorakoznak logarlécek, mechanikus szorzógépek, szintezőműszerek, kerekes távolságmérők, betűsablonok, lyukkártyák és rajzpecsétek Zoltai András képein.
A könyv legvégén pedig a FŐMTERV mindenkori dolgozóinak névsora. Azoké az embereké, akik ezeket a tárgyakat nap mint nap használták, akik ott voltak az M3-as metró építésénél, akik megtervezték a Lágymányosi (mai Rákóczi) hídat, akik felújították az M7-es autópályát, és még sorolhatnánk. Arra a kérdésemre, hogy mit élveztek a legjobban ebben a projektben, a VAN is ezt az „emberi oldalt” emelte ki:
„Felemelő volt, hogy hétről hétre újra megerősítést nyer a közhely: minden fotó mögött megbújik egy történet. A Gellért-hegy vasalása, székházak viszontagságai, baromfiólak a korabeli Törökvészen, földutak Németvölgyben, a kilencvenes évek mércéjével is sajátos huzavona a világkiállítás körül, szennyvízbúvárok, KISZ-névadók – Keszthelyi Tibor elnök-vezérigazgató és Meiszter Rita párosa vég nélkül ontotta magából a jobbnál jobb sztorikat. Üdítő volt olyan projektek kulisszái mögé látni, amelyekkel kapcsolatban máskülönben generációkra visszamenőleg csak közlekedési frusztrációk voltak jelen – »Már megint le van zárva a Rákóczi«. Ritkán gondolkodik el az ember, hogy milyen lépéseken keresztül áll össze egy Lágymányosi híd kategóriájú mérnöki bravúr, most viszont egy kicsit bepillantást nyerhettünk a folyamatokba. És még ennél is érdekesebb a háttérben meghúzódó emberi szál. Az ötvenes években sajátos helyzetük miatt »megkímélt« mérnökgeneráció, a fiatalság megélése szocialista keretek között, a munkavédelmi előírások előrehaladása az alsónadrágban aszfaltozástól korunk sztenderdjéig, mind olyan benyomások, amelyeket biztosan megőrzünk” – jegyezte meg Áron.
A FŐMTERV 70 című kötet 1500 példányban jelent meg, amelyeket a FŐMTERV korábbi, már nyugdíjas és jelenlegi dolgozói, illetve a cég 400 partnere kapott meg. „Ennyi meghatott emberi reakciót még nem tapasztaltunk egyszerre. A dolgozóink büszkén mutatták otthon, családjukban, posztolták Facebookon, hogy ők is benne vannak. De partnereink, sőt építész, művészettörténész ismerőseink is külön gratuláltak. Az a jó mű, amely sokakat megérint. Ez szerintünk sikerült!” – mondta el Meiszter Rita.
VAN | Web | Behance | Facebook | Instagram
FŐMTERV | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.