Hogy mit? Olvassa el a cikket, és tudni fogja...
Először persze arra kellene választ kapni, hogy mi fán terem a solastalgia. Nos, ez egy betegség, amiről beszélni most aktuálisabb, mint valaha. Az ismert természeti folyamatok kiszámíthatatlanná válása, az ismerős táj vagy környék gyors és drámai átalakulása okozta melankóliát, deoressziót és kontrollvesztést takarja, azaz az elmúlt év globális tapasztalatát. Pánikra azonban semmi ok, a gyógyír létezik, és közelebb, mint gondolnánk...
A solastalgia civilizációs betegség, melyet Glenn Albrecht környezeti kérdésekkel foglalkozó filozófus elemzett és nevezett el a latin solari- (naphoz, földhöz kapcsolódó), a solacium (enyhülés, vigasz, menedék) és az ógörög algia (fájdalom) szavak elemeinek összevonásával. A nosztalgia szó ihletésére alkotott kifejezéssel egyszerre utal a szindrómát előidéző helyzetre, a mélabúhoz hasonlítható jellegére és a gyógyítás igényére.A klímaváltozás gyorsaságának és nagyságrendjének következtében, az erőforrások féktelen kitermelésével és a biológiai sokféleség csökkenésével Albrecht véleménye szerint egyre többen élik át a solastalgiát, s így az ökológiai átalakulás pszihoszomatikus következményei teljes közösségek létfeltételeinek drámai változását hozzák. A mára már mindenütt megjelent betegség egy ökológiai pszichológia elképzelését megvalósítva lehet gyógyítható.
„A kertészben lakozik a kert" - írja Gilles Clémens, francia tájépítész, akinek a The Third Landscape elmélete szerint az emberi túlélés szempontjából kulcsfontosságú, hogy a városi terek között maradjanak kihasználatlan, „parlagon heverő” területek, ahol minimális emberi intervenció zajlik, mert ezek a biodiverzitás szempontjából kiemelkedően fontosak, sok fajnak pedig az utolsó menedéket jelentik. (vö. az utóbbi hetekben Budapesten zajló, késhegyig menő vitákkal a méhlegelő kontra kaszálás témában!)
Sonia Shah, a Járvány című könyv szerzője szerint a sokszínűség hanyatlásával az eddig vadon élő fajokkal lakó, ám élőhelyüket elvesztett, ártalmatlan mikrobák az emberre átkerülve kórokozókként hathatnak. A járvány a környezethez való viszonyunk újragondolására késztet bennünket, a Kultúrgorilla erre reagált Zöldmező - Négyzetméterek vadon című projektjével. Ennek keretei közt készült el egy hanganyag, amely olyan belső kertbe kalauzol, ami segít feldolgozni a koronavírus járvány okozta traumákat, de a hétköznapokat is könnyebbé teszi.
A Kultúrgorilla jóvoltából június 18-tól magyar nyelven először, ingyenesen elérhető a hanganyag, amely egy Európa-szerte ismert traumaterapeuta, Luise Reddemann munkássága nyomán készült. A Zöldmező - Négyzetméterek vadon című projekt keretében elkészített Belső kert - Imaginációs gyakorlat magyar nyelvű változatátában Szamosi Zsófia, Jászai Mari-díjas színésznő működik közre. Az imaginációs gyakorlat többek közt az elmúlt időszak nehézségeinek feldolgozását kívánja segíteni egyszerű pszichoterápiás eszközökkel, az ember és a természet újrakapcsolódásának stimulálásával, illetve a természet szimbolikáját felhasználva. A hangfelvételt Balázs Gábor, hangmérnöknek /Pannónia Sound Studios/ készítette.
A Kultúrgorilla projektje, egy magaságyásba ültetett pipacsmező egy hónapig virult a Zipernowsky Stúdió Bartók Béla úti kirakatában, mint a Knoll Galéria partner kiállítása.
A Knoll Galériában viszont még július 24-ig látható, A solastalgia kora című tárlat, amelyen Birkás Ákos, Paul Horn, Fercsik Mariann, Horváth Gideon, Bartosz Kokosinski, Nemes Csaba, Kamen Stoyanov és W. Horváth Tibor a solastalgia korának átalakuló tájait megjelenítő műveket mutat be.
A munkák - esetenként a humort sem nélkülözve - az emlékezet és az identitás-változásaira, a pszihé és a gondolkodás folyamataira is utalnak. És ha már a solstalgiával tisztában vagyunk, nem marad más hátra, mint útnak indulni a Belső Kertbe...
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
