Időt kérünk!

Formanek Zsuzsa és Szőcs Éva Andrea helyspecifikus installációja.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: 2 perc

A Vajda Péter utca és környéke nem tartozik a vonzó turisztikai célpontok közé. Pedig áll itt egy bizarr műemlék, egy bauxitbetonból épült árva templomtorony – templom nélkül. Ez ad helyszínt a művészpáros installációjának.

A telken eredtileg a szomszédos iskola tornaterme állt, melyet 1932-től az evangélikus egyházközség birtokolt. Lux Kálmánnal, a lillafüredi palotaszálló, a gellérthegyi sziklakápolna és a visegrádi Salamon-torony felújításának tervezőjével templommá alakíttatták, majd 1934-ben felszentelték. A torony 1936-ban épült, mintája id. Rimanóczy Gyula Pasaráti Ferences Templomának tornya lehetett.

A hívek számának csökkenésével a templom fenntartása egyre nagyobb nehézséget okozott az egyházközségnek, így végül Traubisoda raktárként végezte, majd 2011-ben le is bontották. A torony azonban maradt, lévén bauxitbetonból épült technológiai műemlék. Magányosan meredezik a Vajda Péter utca cseppet sem romantikus házainak sorában, pusztuló falainak látványa önmagában műalkotássá avatja. 
 

„A helyszín elhagyatott, ismeretlen, viszont érdekes, – ahogy reményeink szerint projektünk is. Az objektek elemei elkészültek, de a helyszínen lesz megépítve az 5 különböző installáció” – írják az alkotók.

Időt kérünk! – címmel harmadik alkotótársként és egyben legfontosabb résztvevőként a torony, mint nagyméretű „talált tárgy” inspirálta a projekt ötletét, az öt installációt.

Létra – Az opálos üveghalak roncsoltak, természetellenes anyagokkal testükben szárazon hevernek. 
Az installálás durva faoszlop, ferdén, dúcként támasztva meg az omló falat, melyre kötözve fekszik a halak sora, szokatlan pozícióban. /Formanek Zsuzsa/

Rekonstrukció – Megjelölve a nemlétező épület alaprajzát, - rajta a múltat (is) idézve - porcelán tömegek hevernek. Diaszpórában, zsúfolva, falon innen és túl, kívül vagy belül. /Formanek Zsuzsa/

Magunk helyett – A közönség bevonásával működtethető mű álló helyzetben is kifejezi sokrétű tartalmát. A tollak a torony monolit betonfala mentén, azt simogatva küldhetők fel a torony tetejéig, ahol az átfordulás egyensúlyi pillanatában a függőleges részévé válnak, mielőtt újra a körforgásnak engedelmeskedve lefele indulnak.

Időt kérünk! – Épített környezet vs. természet; az idő faktor mindkét esetben létfontosságú. /Szőcs Éva Andrea/

Közös digitális alkotás:
1936-2022  –  A tipográfiailag különösen szép feliratú kapuk egyikét befedi egy valós méretű mimikri, ami a virtuális és az analóg közötti viszonyra, az eredeti tárgy és a kép, illetve a konzerválás fontosságára reflektál.

„Mély érzelmekből született művek, a hely szellemét tökéletesen felfedő, újszerűen megoldott installációba rendezett kiállítás. Gyorsan múló mementó, ami a sors kegyetlen fintora és a csillagok barátságtalan állása miatt aktuálisabbá vált, mint a gondolat megszületése pillanatában. "Időt kérünk" - ez a kiállítás címe, de már nincs idő.” - Koós Ágnes  galériás

További képek a galériában!

1 / 19 fotó