A májusi hónapot az OCTOGON online a kerámiának szentelte, ami kiváló lehetőséget teremt az alkotóterület körüljárása és az iránti rajongásunk kifejezése mellett arra is, hogy az utóbbi években észlelt óriási népszerűsége okán a kortárs design nyitottságáról és inkluzivitásra való törekvéséről, mint – hazánkban – aránylag új jelenségről is néhány szót ejtsünk.
Ha a kerámia napjainkban tapasztalható kiemelkedő népszerűségének okairól gondolkozunk, érdemes a kézzelfogható tárgyak fizikai valóságától egy nagyot lépve a társadalmi környezet, a 21. századi nagyvárosi életmód és az ökológiai helyzet változásának, mint a nyugati világ értelmiségét jelenleg foglalkoztató legaktuálisabb kérdéseknek a vizeire eveznünk.
A digitális életmód hiányérzete
A jómódban élő nyugati ember számára sajátmaga által megformált tárgyi környezete nem elsősorban funkcionális kérdés, hanem tudatos értékválasztás eredménye. Tárgyaival és az azok által meghatározott fizikai közegével tudatos képet ír magáról: olyan elkötelezett, lelkiismeretes fogyasztó képét, aki a közepes minőségű tömegtermékek helyett lehetőség szerint egyedi, helyi gyártásban előállított, kézzel készített darabokat választ: olyan tárgyakat, amelyekhez emocionálisan kötődik, amelyeket a fenntarthatóság jegyében igyekszik évtizedeken át használni olcsó, eldobásra szánt tucat holmi helyett.
  |
Emellett a kézzel készített, egyedi tárgyak népszerűségében fellelhető egyfajta vélt, vagy valós nosztalgia is azok iránt a kétkezi tevékenységek iránt, amelyek a digitális élet mindennapjaiból, a számítógép előtt töltött 10-12 órás munkanapokból visszamutatnak abba az archaikus életmódba, ahol a használati tárgyainkat a saját kezünkkel állítottuk elő, így a munkának kézzel fogható gyümölcse volt, és ahol ezáltal maga az alkotótevékenység is felmagasztosul. Az emberi természet karakteréből adódóan a mai életvitelünkből hiányzik a kétkezi alkotás élménye és hiányzik a kézzel fogható eredmény is a hosszú és kimerítő munkafolyamataink végén. Ezek a hiányérzetek vezetik vissza kortársainkat a kézműves alkotótevékenységek, a workshopok és alkotótanfolyamok slow-design világába, tulajdonképpen természetes módon. És lényegében ezzel a folyamattal magyarázható az is, hogy végül sokakat megbabonáz a kerámia, hiszen az, ahogy a sár formát ölt az ember kezei között, önmagában varázslatos: az anyag tapintása és formázása páratlanul meditatív és magában rejti a manapság egyre kevesebb élethelyzetben megtapasztalható flow-élményt, amelynek pozitív mentális hatása kétségbevonhatatlan.
Erről eszembe jut egy éppen tíz évvel ezelőtti esemény: a Design Hét Budapest történetének számomra egyik legmeghatározóbb és legfontosabb pillanata – Zuzanna Skalska trendkutató előadása a 2012-es év Design Világnapja alkalmából, aki többek között arról beszélt, hogy néhány éven belül élményeket és nem tárgyakat fog gyűjteni a jómódú nyugati ember és a kétkezi alkotás válik számára a kikapcsolódás egyik legkedveltebb formájává. Szóról-szóra így történt.
  |
Inkluzivitás és demokratizálódás
Azt látjuk, hogy egyre inkább igaz Victor Papanek állítása, mely szerint minden ember designer, ha nem is kizárólag az eredeti, papaneki kontextusban, aki a designt, mint a tudatos, gondolkodó ember hozzáállását fogalmazza meg az élet legprózaibb feladataival kapcsolatban is, amennyiben azok (minden, tehát bármi, amit csinálunk) tudatos tervezést és szervezést igényelnek. De igaz abban az értelemben is, hogy egyre többen formálnak jogot arra, hogy magukat autodidakta, self-taught designerként tekintsék és a szakmai és intézményes elitizmust megtagadva mérceként a piac visszajelzését fogadják el, amely folyamatot a közösségi média világa tökéletesen támogat és validál.
  |
Ez a folyamat valójában az open design és az inkluzivitás elvének egyfajta megvalósulása, amennyiben a felhasználó esetenként egyszerre designer és maker is, ahol a tervezési és alkotási folyamat egyszerre élményt adó rekreációs tevékenység és a szabadidő eltöltésének értékes módja, amelynek végén ráadásul szerethető használati tárgy születik. Ez a gondolatmenet pedig tágabb kontextusban végülis a 21. századi design mibenlétéhez kapcsolódik. Szeretjük azt gondolni, mi elméleti emberek, hogy a design nem hogy nem autonóm művészeti tevékenység egy tárgyiasult eredménnyel, hanem sokkal inkább számos tudományterületet egyszerre érintő, multidiszciplináris és hangsúlyozottan funkcionális problémamegoldó eszköz, egy sajátos gondolkodásmód, amely reflektál a társadalmi és szociális környezetre, amiben élünk, ahol a tervezési és alkotási folyamat eredménye lehet maga az alkotás, azaz az alkotás, mint rekreációs, rehabilitációs, vagy egyszerűen csak szórakoztató és fejlesztő folyamat lehet épp olyan értékes, vagy fontos, mint a tárgy, ami a folyamat végén létrejön (vagy nem).
A megújulás terei
Ez a folyamat különösen érdekes abban az összefüggésben, ahol azt látjuk, hogy a tradicionális magyar porcelánmanufaktúrák képtelenek az igazi megújulásra, a kortárs design szempontjából releváns produktumot alig mutatnak fel, pedig rengeteg sikeres nemzetközi előkép mentén lehetne elindulni ezen a területen (is).
A kortárs kerámiáról való gondolkodás megújulása sokkal inkább a frissen megjelenő városi kisműhelyek alkotóinak attitűdjében, a tárgyakhoz kötődő friss megközelítésben és a tervező és fogyasztó-szerep átjárhatóságában érhető tetten. Ezekben a műhelyekben bárki bepillantást nyerhet az alkotófolyamatba, illetve maga is részesévé válhat és megtapasztalhatja azt a szemléletváltó tendenciát, ahol a tárgy értékét nem a tökéletes kivitelezés, a legkiválóbb minőségű alapanyagok, masszák, mázak és eszközök alkalmazása adja, hanem azok egyszeri és megismételhetetlen jellege, az alkotó látható kézjegye és az az őszinte elkötelezettség, amely végülis megteremti azt az emocionális kötődést tárgy, annak alkotója és jövőbeli használója között, ami az adott tárgy hosszú életét garantálja.
  |
Ha egy korszakot annak meghatározó tárgyai mentén írunk le, évtizedek múltán a kerámiatervezés területén vélhetően ezek lesznek azok az alkotások, amelyek a legtöbbet fogják elmondani arról, hogyan változott a designszemléletünk és egyúttal a designer szerepfelfogás napjainkban, milyen társadalmi és egzisztenciális kérdések foglalkoztatták a kor alkotó embereit, milyen dogmák és kötöttségek ellen próbáltak menni és milyen értékek mentén próbáltunk fogyasztókként megfogalmazni magunkat.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
