„Innováció, innováció és innováció — egyszerűen ez a jövő szellemisége” Martinkó József interjúja.
Hogyan, milyen módszerrel választja ki a designereit?
Nem csak egyetlen út, módszer létezik. Van, hogy pusztán találkozgatom emberekkel, vagy utazgatom, és amikor látok valakit, aki érdekes valamiért, azzal beszélgetni kezdek az elképzeléseiről, hogy felmérjem a lehetőségét az együttműködésnek. Néha ez a folyamat nagyon gyors, intenzív lefolyású. Néha rengeteg időbe telik elérkezni az első ötlettől egy elgondolásig, egy projekt alapkoncepciójáig. Persze nemcsak ezzel a módszerrel dolgozom. Havonta skiccek százait nézzük meg különböző designerektől. Számomra mindenekelőtt az a dolog a legfontosabb, hogy megpróbáljam megalapozni a megfelelő hangulatot az alkotó és köztem. Ismernem kell a designert, és neki pedig ismernie kell a cégemet. Tudnia kell, mi az, amit meg tudunk csinálni, és mi az, amit nem. Hogy tulajdonképpen hogyan is dolgozunk. Ez a folyamat nőttön-nő, terebélyesedik, majd lassan elkezdünk dolgozni a konkrét ötleteken, amelyekből a prototípusok el fognak készülni. Amikor elkezdünk kooperálni a designerrel, akkor nem mondjuk neki, hogy egy „Cappellinit” tervezzen. Viszont minden esetben megkérem, hogy nézzen át egy egyszerű Cappellini katalógust, hiszen valami olyasmit kell terveznie, ami egy ilyen kollekcióba illeszkedhet. Ez azt is jelenti, hogy mi nem adunk a felhasználható anyagokkal kapcsolatban semmiféle instrukciókat. Nincsen korlátozás. Természetesen azokkal, akikkel már hosszú évek óta együtt dolgozom — mint például Jasper Morrison, a Bouroullec fivérek, Jean Marie Massaud — előfordul az is, hogy amikor, mondjuk, kell tőlük egy új szék, egy új asztal, akkor pusztán egy katalógus mellett elüldögélve, pár óra alatt már tisztázunk is minden fontosabb részletet.
Mi következik azután, hogy kiválasztották a prototípus rajzát?
Elkezdünk dolgozni a prototípus finomításán, legyártásán, de az igazat megvallva a projektek mintegy 30 százalékával sikerül könnyedén megbirkózunk. Gyakran az eredeti projekt nagyon sokat változik a fejlesztés alatt. A legfontosabb momentum az, hogy amikor elkezdünk dolgozni a konkrét formán, már tisztába legyünk azzal, melyik anyagot is fogjuk felhasználni. Nem lehet úgy haladni, hogy azt mondjuk: „Milyen szép ez a tárgy. Készülhetne valamilyen fából, vagy esetleg bőrből, vagy talán műanyagból.” Nem. Eldöntjük, hogy mi lehet a legmegfelelőbb anyag, és ettől függően kezdjük el a gyártás technológiai alapját, hátterét fejleszteni. Gyakran hosszú időbe telik a metódus kidolgozása és az anyagok tesztelése. Az is előfordul, hogy nem vagyunk 100 százalékig biztosak abban, hogy ez az eredmény majd beillik a Cappellini stílusába. És lehet, hogy, ha 2 hónapig rá se nézünk a projektre, újra tudjuk kezdeni a gondolkodást. Ilyenkor ezt kell tenni.
A végfelhasználókkal is tesztelik az elképzeléseket?
Természetesen. Fontos azt megérteni, hogy bár a Cappellini sokféle designerrel dolgozik, akik különböző módokon, stílusokba terveznek — Morrison minimálban, Karim Rashid excentrikusan stb. —, nekem mégsem az a fontos, hogy önmagukban jó bútorokat csináljunk, hanem az is, hogy ezek jól illeszkedjenek a Cappellini-kollekcióba. Ezen kívül a Cappellini cég kapcsolatot teremt nagyon távolinak tűnő projektek között is, mint amilyen legutóbb a holland Philips designnal való együttműködésünk volt. Ez is beleillik a Cappellini szellemiségébe.
Mi a helyzet a színekkel? A minimalizmus lecsengése után minden tervező egyre harsányabb, egyre intenzívebb színeket használ.
Gyakran ismételgetem, hogy lehetetlen színek nélkül élni. Sokan mondják a szakmában, hogy most visszatérni a 70 évek színeihez nyerő ötletnek tűnik. De azt gondolom: mi használunk színeket teljesen más felfogásban is. A másik érdekesség, hogy mostanában már inkább a felhasznált anyagok textúrájához igazodunk. A termék vonzerején dolgozunk. Hihetetlenül fontos az a szempont ugyanis, hogy a munkáink ne csupán szépek, hanem jól használhatóak, kellemes tapintásúak legyenek. Kellemes legyen velük együtt élni.
Az ma a közvélekedés, hogy a minimalizmusnak végképp vége. Hogyan érinti ez a Cappellini stílusát?
Éveken át elterjedt volt az a nézet, hogy a Cappellini egy minimálban tervező cég. Az én meggyőződésem már akkor is az volt, hogy ez csak annyira igaz, mint az, hogy a Cappellinire erős hatással volt a pop, a neo-racionál vagy az organikus formanyelv. Ha Morrisonra gondolunk, bizonyára igaz a fenti megállapítás — ő 10 éven át tervezett nekünk minimál stílusban. Ugyanakkor az is igaz, hogy ő is sokat változott a stílusán belül. Mindig, mindenben periódusok vannak. De talán inkább a megközelítés változásairól van szó. A design közege változik. A minimalizmus mindig jelen lesz, de kell a változás. Valami vidám, humoros dolog mindig hálás tud lenni. Az emberek kényelemben akarják magukat érezni az otthonukban, a szállodákban, az irodában is. Ez néha az esztétikum ellenében is hathat. Az atmoszféra kétségtelenül ma melegebbnek, barátságosabbnak tűnik, mint néhány évvel ezelőtt. Ez egy olyan állandó változatosság, amiből következően mi mindig azon dolgozunk, hogy valami nagyon-nagyon újat tervezzünk.
Mit hoz a jövő?
Nehéz még azt is megmondani, mi a mai trend. Azt szoktam viccesen mondani, hogy ma minden „megy” („everything goes”), de mindennek az ellenkezője is. Gondolnunk kell a jövőre, az újra, az új imidzsre is vagy az új fogyasztókra. A vásárlóink pedig egyre szabadabbak, utaznak, szeretnek különböző stílusokat keverni, nagyon különbözőek. Különféle stílusokra, kultúrákra van igényük, különböző tárgyakkal akarnak találkozni. Nekünk, akik a designnal foglalkozunk, figyelnünk kell erre. Nem csak arra kell gondolnunk, hogy önmagukban szép tárgyakat készítsünk, hanem, hogy mi is az, amit az emberek elvárnak a cégünktől. Ez igazán fontos. Most arra kell figyelnünk, arra az oldalára a dolgoknak, ami általános. Ami globális és humánus is egyben. Mi nem azért vagyunk, hogy elmondjuk az embereknek azt, hogy hogyan éljenek, nem mutatunk életstílust A fogyasztók pontosan tudják, mit akarnak, nem akarnak x módon élni. Pusztán egyetlen utat követni. Mindig az innovációba kell a legtöbbet fektetni. Innováció, innováció és innováció — egyszerűen ez a jövő szellemisége.
Fotó: Gulyás Attila, Cappellini Archive
Az interjú nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazinban.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
