„Bőven készülnek itthon olyan könyvek, amelyek beférnének a nemzetközi válogatásba” | Interjú Polgárdi Ákossal

Január 31-ig még lehet nevezni a Magyar Könyvtervezés 2022 díjra.

• Szöveg: Viski Noémi
• Olvasási idő: …

A 2022-es alapítású Magyar Könyvtervezés díj nem kisebb céllal indult, minthogy évről-évre összegyűjtse és bemutassa a hazai könyvkiadás legmagasabb színvonalon tervezett és gyártott kiadványait. A szervezők vágya, hogy a magyar designereket bekapcsolják a nemzetközi vérkeringésbe, felpezsdüljön a hazai szakmai élet, és a magyar tervezőgrafika- és designtörténet is jól dokumentált anyagokkal gazdagodjon. Mindezt alulról szerveződve, állami és önkormányzati pénztámogatások nélkül, ingyen dolgozó lelkes szakembergárdával teszik. Az újonnan indult versenyről Polgárdi Ákos tervezőgrafikust, a díj alapítóját kérdeztük.

Mióta foglalkoztatott a díj alapításának ötlete, és miért vágtál bele most?
 
Polgárdi Ákos: Már évek óta foglalkoztatott, de van egy konkrét előzménye is az indulásnak. A díj előképe a Németországban alapított Die Schönsten Deutschen Bücher díj, amelynek mintájára jött létre a hazai Szép Magyar Könyv is az ötvenes években, és sok más országban is meghonosodott ez a típusú verseny. A németek versenye a húszas években indult, és egészen más felkészültséggel, más színvonalon és más hagyományokkal megy, mint nálunk. Egy jó ideje már csinálnak nemzetközi gyűjtést is, a legjobb munkákat kiállításon és katalógusba szedve mutatják be. Ezekbe már többször belefutottam, van régebbi évekből katalógusom, és amikor Lipcsében jártunk a könyvvásáron, akkor láttam az éppen aktuális kiállítást is. Furcsának találtam, hogy sosincsenek magyarok, pedig már bőven készülnek itthon olyan könyvek, amelyek beférnének a nemzetközi válogatásba.

Egy évvel ezelőtt írtam egy e-mailt a német szervezőknek, megkérdeztem tőlük, hogyan lehet nevezni könyveket, és kiderült, hogy tervezőként nem lehet jelentkezni, csak a helyi szervezetek tudnak nevezni munkákat. Ebből az is világossá vált, hogy ez nem történik meg itthon semmilyen hasonló verseny vagy szervezet által. Végül azt mondták, nekik kevésbé fontos, hogy ki nevez, mint az, hogy legyen egy előszelekció, legyenek szakmai vélemények azokról a munkákról, amelyek eléjük kerülnek. Azt tanácsolták, hogy ha nincs ilyen hazai díj, nincs kamara, nincs megfelelő szervezet, akkor rakjunk össze mi egyet a hazai szakemberekből.
 
A hazai könyvtervezés területén van egy látható felívelés minőségi és mennyiségi szempontból is. Szeretnénk ezt megmutatni, mert jelenleg nincs itthon olyan komolyan vehető esemény, amely ezt valóban nagy elhivatottsággal tenné. Időnként kap egy-egy könyv Magyar Formatervezési Díjat, és a Szép Magyar Könyv is létezik, de teljesen más megközelítéssel áll a feladathoz.

Miben képvisel mást a Magyar Könyvtervezés 2022 díj?
 
Mindenben. A legfontosabb dolog számunkra talán nem is maga a díj. Én amiatt tartom példaértékűnek a német, az osztrák, a svájci, a holland, a dán díjakat, mert a honlapjukon meg tudom nézni évekre, akár évtizedekre visszamenőleg, hogy az adott időszakban milyen volt a szép könyv. Szeretnénk, ha húsz év múlva ez a díj is be tudná mutatni ezt a folytonosságot. Ugyan ez ma már nem mondható el róla, de a Szép Magyar Könyv Díj ebből a szempontból sokáig kifejezetten jól működött, rengeteg katalógusuk megtalálható az Arcanumon az ötvenes évektől a kilencvenes évek végéig. Izgalmas olvasni, hogy például a hatvanas években milyen véleményeket írt a zsűri könyvekről vagy egész kiadókról. A folytonosság mellett pedig fontos, hogy egy nemzetközileg érthető, nemzetközi nyelven kommunikáló, printként és online is reprezentatív módon elérhető szerveződés legyünk, ami valóban a szakmailag értékes munkákat gyűjti össze az egyes könyvkategóriákban.
 

Milyen állomásai voltak az előkészületeknek? Hogyan kell díjat alapítani?
 
Az elején Rubik Ági és Tóth Lili tervezőtársaimmal csináltunk egy szimulációt. Ha lenne egy ilyen díj, kik lehetnének a zsűriben? Mely könyvek nyerhetnének? Egyáltalán jelenik-e meg annyi jól tervezett könyv – például gyerekkönyv kategóriában – egy évben Magyarországon, amihez már érdemes díjat indítani? A korábbi évek alapján összeírtunk egy szubjektív válogatást, és ez a viszonylag korlátolt gyűjtés is kirajzolta a díj relevanciáját. A második lépés a szponzoráció volt, hiszen attól nagyban függ, hogy mennyire lehet egyáltalán a kezdeményezést megvalósítani. Arról is volt elképzelésünk, hogy mi az a minimum és maximum csomag, amit szeretnénk létrehozni. A pénz jelenlétét ki akartuk küszöbölni, amennyire csak lehet.

Mindenki ingyen dolgozik: a SUBMACHINE-nél ingyen végezzük a tervezési és szervezési feladatokat, a zsűri sem kap pénzt és nincs pénzjutalom a nyertesek számára sem. Ezek egyszerre statementek is, amelyekkel ellene megyünk annak a kortárs designdíj-kultúrának, ami pénzért megvásárolható minősítésként tekint magára. Az egész szervezésben ez okozta idáig a legtöbb pozitív csalódást. Nem nagyon volt olyan ember, akit felkértünk és elutasította volna a zsűrizést, vagy olyan szponzor, akit ne segített volna. Ők sem pénzzel támogatnak minket: a papír-nagyker papírt ad, a nyomda nyomtat, a tervezőstúdiók bútort adnak kölcsön a kiállításra. Teljes mértékben alulról építkező rendszerben működünk.


Egyértelmű volt, hogy kik lesznek a zsűritagok?
 
Egyáltalán nem volt az. Magyarországon a nyílt pályázatok egyébként is problémás műfajára eléggé jellemző, hogy sokszor a zsűri névsora nem ismert a pályázók előtt, pedig ez az egyik legfontosabb információ egy pályázó számára. Számunkra alapelv volt, hogy ez átlátható legyen, és az is, hogy hangsúlyosan tervezők legyenek a zsűriben, mivel a díj a könyvgyártáson és kiadáson belül a tervezésre fókuszál. Mindemellett a kereskedelem, az oktatás, az irodalom és a társterületek is képviseltetik magukat a zsűrin belül. Jelenleg az a szabály, hogy aki zsűritag, az nem adhat be pályázatot. Nagy dilemma volt számunkra, hogy mi legyen az összeférhetetlenségekkel. A német díjon egyébként ilyen kikötés nincs, csak annyira figyelnek, hogy azok a zsűritagok, akik érintettek, nem szavazhatnak. Paradox helyzet, hogy amit mi csinálunk, azt igazából egy szakmai szervezetnek kellene.


Mik lesznek a szempontok, amelyek alapján értékelni fogjátok a könyveket?
 
Ezt még egyeztetjük a zsűrivel, de alapvetően a formai és tartalmi kritériumok harmóniájára fogunk törekedni. Ez egy szubjektív folyamat, de valamennyire muszáj lesz számszerűsíteni. Első körben digitálisan neveznek a pályázók, ekkor dől el, hogy mely könyvet érdemes megnézni fizikailag is, a következő fordulóban pedig már a bekért könyveket értékeli a zsűri.

Említetted, hogy jelentős felívelést látsz a könyvtervezésben itthon. Mi lehet ennek az oka?
 
A pontos okát nem tudom, de azt látom, hogy például az építőiparhoz kapcsolódó tervezési területek valamiért a könyvet most olyan formátumként kezdik értelmezni, amivel reprezentálni tudják saját ágazatukat. Arról nem beszélve, hogy a rendszerváltás után alakult és azóta is fennmaradt magyar cégek többsége most ünnepli a kerek évfordulókat, és sokuk ebből az alkalomból jubileumi kiadványokat készít. A múzeumok és a kulturális szféra különböző területeinek kiadványainál is látszik a fejlődés, megjelentek olyan kivitelű kiadványok is, amelyek nem jöttek volna szóba például tíz évvel ezelőtt. A kommersz könyvpiacon is megfigyelhető a szemléletváltás, ma már több könyv is különböző felületnemesítési eljárásokkal, jobb minőségű alapanyagokból készül.


A díjazott munkákból kiállítást is rendeztek. Milyen típusú tárlatra számíthatunk és hol?
 
A FUGA-ban lesz a kiállítás, április első felében nyílik. Amikor a díj tervezésekor meghatároztuk a minimum és maximum vállalásokat, akkor az utóbbiban a kiállítás is szerepelt a website és a nyomtatott katalógus mellett. Mind a három nagyon fontos kommunikációs csatorna számunkra. A website – bármennyire is efemernek tűnik – inkább az örökkévalóságnak szól, a kontinuitást szolgálja, a print pedig egy ilyen típusú díjnál elengedhetetlennek tűnik. A kiállításon pedig bemutatjuk a könyveket, melyeket majd át is lehet lapozni – semmiképpen sem szeretnénk cérnakesztyűs kiállítást. Egy kis installáció is tervben van, egy olvasósarok, amelynek a Komok és a Studio Nomad bútorai is a részei lesznek.


Mindez együtt nagy szakmai vállalásnak hangzik egy olyan alulról építkező szerveződéssel kísérve, mint amikre mostanában a képzőművészeti közegben is egyre több példát látunk. Hasonló elven működik például itthon az OFF-Biennále is…
 
…amire talán amiatt is hasonlítunk, mert mi is szerettük volna elkerülni az állami vagy önkormányzati támogatásokat. Persze ez nem kéne, hogy így legyen feltétlenül, nem ez a dolgok normális menete. Külföldön szinte kivétel nélkül valamelyik kormányszerv vagy valamilyen állami támogatásban részesülő alapítvány intézi ezeket a díjakat. Mi most úgy éreztük, hogy a különböző, alkalmazott tervezői megbízásaink mellett van ennek egyfajta terápiás jellege számunkra – egy szerveződés, ahol pénzforgalom nélkül, függetlenül, tisztán lelkesedésből és elhivatottságból dolgoznak a szakemberek.