Simonkovits-Légrádi Petra, a Le Grandi Interior Design tervezőjével beszélgettünk.
Várakozáson felüli nézettségeket produkál Az alkotók – egy ház átalakításának története című doku-reality, aminek jelenleg futó, ötödik évada a TV2 műsorán látható. Cikksorozatunk első részében Simonkovits-Légrádi Petra, a Le Grandi Interior Design tervezőjének segítségével igyekszünk bepillantást nyerni a kulisszák mögé, és hasznos ötleteket adni mindazoknak, akik házfelújításra adják a fejüket.
Honnan jött Az alkotók doku-reality ötlete?
A műsor producere és rendezője, Simonkovits Ákos régóta gyárt tévéműsorokat különböző csatornákra, és számára mindig az a legfontosabb szempont, hogy mi az, ami megfelelő nézettséget tud produkálni. Mivel tisztában voltunk azzal, hogy nagyon felpörgött az építőipar, és hogy ez egy olyan téma, ami érdekli a nézőket, megálmodta, hogy szeretne egy ilyen témájú sorozatot. Azt is tudtuk, hogy nem akarunk ugyanolyat, ami már van a piacon, ezért megnéztük a hazai és a nemzetközi formátumokat; összeszedtük a gondolatainkat, és elkezdtük felépíteni a tematikánkat. A végeredmény pedig Ákos saját fejlesztésű műsora lett.
Ezt követően elkezdetünk ingatlant keresni, ami hosszadalmasabb folyamat volt, részben azért, mert tudatosan olyan épületet akartunk, aminek rendkívül rossz az állapota, hogy minél sokrétűbben be tudjuk mutatni, mi mindent lehet felújítással megvalósítani. Így találtunk rá a domboldali, több szintes, budai házra az erdő mellett, amiben a műsor során két lakást alakítottunk ki. Alul az egyszintes, 65 négyzetméter körüli, analóg rendszerű kislakást, amit a magyarországi trendeknek megfelelően terveztünk meg, ezért főleg a szürke-ezüst színhasználat látható királykék kiegészítő színnel. A felső, kétszintes, galériás okosotthon-rendszerű lakásban pedig a krémszín, a fekete, és az arany dominál. Megpróbáltuk úgy szétszedni témakörönként a lehetőségeket, hogy be tudjuk mutatni mind a felső-közép kategóriás termékeket, valamint a legmagasabb, luxus, prémium színvonalat is.
  |
Miért döntöttetek úgy, hogy bontás helyett átépítitek az épületet?
Egyrészt a bontásnak olyan környezetkárosító hatása van, amibe sokszor bele sem gondolnak a laikusok. Mi nagyon odafigyelünk a környezetre, különösen ezen a helyszínen, mert az erdő közelsége miatt itt ténylegesen aktív élővilág van. A másik szempont az volt, hogy tekintettel arra, hogy egy televíziós produkció keretében mutatjuk be az átalakítást, a lehetőségekhez mérten igyekeztünk minél gyorsabban haladni vele. Ha változtattunk volna az épület kubatúráján, már építési engedélyre lett volna szükségünk, ami természetesen plusz időt jelentett volna. Mindamellett, hogy a kubatúra megmaradt, gyakorlatilag semmi más nem: a belső falak nagy részét kivettük, a nyílászárókat lecseréltük, a hagyományos, kis ablakok helyére nagyméretű, emelő-toló nyílászárók és teljes üvegfalak kerültek, ami egyrészt rengeteget dobott az épületképen, másrészt energetikai hatékonyságát is megsokszorozta. Ugyanezt a szempontot követve használtunk rengeteg olyan szigetelőanyagot a külső felújításnál – mint például a tetőszerkezetnél alkalmazott paneles megoldás –, amik teljesen új technológiák a piacon.
A műsor műfaja doku-reality, ez azt jelenti, hogy a képernyőn megjelenő szakági dolgozók ténylegesen részt vesznek a felújításban?
Igen, én azt szoktam mondani viccesen, hogy mi építőipar castingokat tartunk. Fontos szempont, hogy olyan referenciákkal rendelkező, jó szakembereket találjunk, akik képernyőképesek is. Ez nagyon nehéz feladat. Próbálunk mindenre figyelni, így arra is, hogy a nézőknek mi tetszik, hogy a szereplők, akik az építőiparban dolgoznak feloldódjanak, hiszen nekik ez az első kamerás és tévés szereplésük. Mivel ez egy reality, így a jelenetek nagy része improvizációkból áll, és tudatosan benne hagyjuk a bakikat, meglepetéseket, vagy akár az olyan, a valós életben is előforduló negatív élményeket, mint, amikor lelép egy munkás.
Hogy készültek a lakások tervei?
Miután megtaláltuk az épületet, nagyon sokat jártam bejárásra, tudatosan időt hagyva magamnak, hogy átlássam az egészet, amit szerintem nem lehet pusztán az alaprajzról. Ott a helyszínen, a térben kell, hogy beinduljon a fantáziám. Nagyon hamar éreztem, hogy milyen falakat akarok kivenni, mit hová szeretnék áthelyezni. Már a legelején tudtuk, hogy a lépcsőket, hogy akarjuk majd átalakítani. Amit viszont nem lehetett tudni, és szintén benne van a műsorban – emellett iszonyatos plusz költséget és időt is jelentett – az például a födém megerősítése, és a tető teljes cseréje volt. Ugyanakkor ebben az esetben is be tudtunk mutatni egy olyan korszerű, acéllábas szerkezetet, ami, mint egy pók, gyakorlatilag ráül a koszorúra, és ez is egy olyan megoldás, ami extra dolog a piacon.
Milyen szempontok alapján választottátok ki a nyílászárókat?
Két szempontot vettünk figyelembe a nyílászárók kiválasztásánál, az egyik az energetika, a másik a design volt. Azt tudtam, hogy nem a klasszikus fa, hanem modern, antracit nyílászárókat szeretnék, és azt is, hogy nagy üvegfelületeket, amikkel beengedjük az erdő látványát. Én mindig azt mondom, ha a látvány indokolja, akkor igenis merésznek kell lenni, és meg kell nyitni a falakat, még ha az költséges megoldás is, mert ma már áthidaló gerendákkal meg lehet nyitni akár a külső falakat is, amit szintén bemutatunk a műsorban.
  |
Rengeteg hidegburkolatot használtatok a lakásokban. Miért pont ezekre esett a választásod?
Hozzám a nemzetközi trendeknek megfelelően nagyon közel állnak az újra reneszánszukat élő márványos, gránitos felületek. Azt tudtam, hogy nem szeretnék sok faanyagot használni, tudom, hogy a kő ridegebb, de én nagyon szeretem, és így tudtam bemutatni azt a nívót, amit elképzeltem. A felső lakáshoz főleg márványt és gránitot, illetve egy spanyol cég kőhatású, nagyméretű lapjait használtuk. Ezek a lapok hozzák azt a látványt, amit a márvány és a gránit, de sokkal vékonyabbak, amire azért volt szükség, mert az egyik födémet statikailag nem volt mód megerősíteni, és így könnyítettünk a terhelésen.
Ha jól tudom, nem olyan régóta dolgozol lakberendezőként. Hogy jött a pályaváltás?
Korábban különböző nagyvállalatok marketing-kommunikációs igazgatója voltam – azt megelőzően pedig a divatszakmában dolgoztam – majd miután négy és fél évvel ezelőtt megszületett a kisfiunk, azt mondtam, nem szeretnék visszamenni vezető pozícióba. Mivel már korábban is rengeteg ismerősömnek adtam tanácsot lakásfelújítással, átalakítással kapcsolatban, felmerült a kérdés, hogy miért nem kezdek el a baba mellett ezzel foglalkozni. Ellátogattam világhírű design kiállításokra, beiratkoztam tanfolyamokra, rengeteget olvasok hozzá. Valójában a mai napig tanulom a szakmát, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a legtöbbet még mindig a munkásoktól tanulom meg, amiért nagyon hálás is vagyok, mert szerintem az ízlés mellett ezek azok a dolgok azok, amiket nem lehet az iskolában megtanulni, csak az építési területen.
Könnyű nőként elfogadtatni magad az építési területen?
Mivel a műsor kapcsán nem csak tervezői feladatokat látok el, hanem a teljes generálkivitelezés ütemezését, összeszervezését, koordinálását is végzem, sokszor kell kivívnom, hogy nőként a szakik elfogadjanak. Büszke vagyok arra, hogy nyitottak felém, és a tanítás-tanulás mellett ma már a véleményemet is kikérik, elfogadják, sokszor elismernek, ami nekem is fontos és megtisztelő. Emögött sok-sok munka van. Korábban nagyon bántott, hogy a szakik azt mondták rám, hogy túl merész vagyok, túl bátor, nagyon bevállalós. Sokszor nem értettek egyet az ötleteimmel, de mindig találtam érveket és megoldást, a végeredmény pedig engem igazolt, és ez is segített abban, hogy elfogadjanak engem. Ma már éppen a bátorságom, a bevállalósságom, a merészségem az erősségem. Így vagyunk mi közösen AZ ALKOTÓK.
Az alkotók - egy ház átalakításának története legújabb részei szombat délelőttönként a TV2 csatornán látható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
