Augusztus 4-én Cellux – Problem solved címmel nyílt kiállítás Szentendrén.
Kortársékszer- és képzőművészeti kiállítás nyílt augusztus 4-én Cellux – Problem solved címmel a szentendrei ÚjMűhely Galériában. A kortárs művészi ékszer műfaján belül többnyire a konceptuális, illetve a konceptuális és designékszer határán elhelyezkedő tárgyak alkotják a kiállítás anyagát, amelyeket kortárs képzőművészeti alkotások egészítenek ki fotók, installációk, videómunkák, intermediális művészeti alkotások formájában.
„Rögzít, összefog, eltakar, nyom nélkül leszedhető, nyomot hagy, kiszárad, idővel opálossá válik, a színesen átlátszik, az átlátszón jól látható réteget képez. A köröm percekig keresi a letapadt végét. A cellux, a köznapiság tárgya, mindennapi gyógyír a minket körülvevő emberi és társadalmi problémákra, szakadásokra, melyeket a gyors eredmény reményében nem anyagában kezelünk, csupán egy celluxdarabbal összeragasztunk, és saját megnyugtatásunkra megoldott problémának tekintünk.
A cím a kortárs művészi ékszer műfajának egyik központi témájára is reflektál, az érték fogalmának megkérdőjelezésére, amely az ékszerek anyagában, a művészek kompozíciós eljárásaiban, illetve témaválasztásaiban jelenik meg” – mondta Roskó Mária, a kiállítás egyik kurátora.
A kiállított alkotások között a konceptuális ékszerekkel egy térben kapnak helyet a kortárs képzőművészeti alkotások fotók, installációk, videómunkák, intermediális művészeti alkotások formájában, amelyek a társadalmi lét, az énkép, a betegség és annak elfogadása, a látszat és valóság kérdéseit vetik fel a művészek egyéni alkotói programjának részeként.
 Fotó: Csákvári Zsigmond Fotó: Csákvári Zsigmond |
A művészékszerek műfajának az elmúlt évtizedekben történt határtágításai nyomán a hagyományos értelemben vett hordható ékszerek a design, az ipar- és a képzőművészet uniójában az objektek, installációk irányába is kibővültek. A kiállításon a funkciótlan vagy funkcióval rendelkező tárgyak azt is megkérdőjelezik, hogy mit tekintünk egy tárgy rendeltetésének vagy szerepének. Nyithatatlan dobozokban lelnek otthonra a design világában létező vagy a design világán kívül álló ékszerek, a test dekorálásának ősi vágyát, a díszítést az érzéki tapasztalaton kívül a kommunikáció vágyával kibővítve.
A kiállításon látható műalkotások a látszat és a valóság kettősségének terében vetik fel más-más retorikával és megfogalmazásban az emberi lét alapvető kérdéseit. A közvetlen nyelvtani formában megfogalmazott, az elfedésre vagy a megmutatásra bíztató a közösségi felületekről ismert imperatívuszok, kortárs vezényszavak, olykor egymással ellentétes cselekvésekre is buzdítanak, ugyanakkor kontextusukból kikerülve univerzális gyógyírt ajánlanak egyéni problémáinkra. Az önismeret tégláiból építhetünk magunknak sziklaszilárd törékeny várat, és a végén az sem derül ki, hogy ki az erősebb.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
