Erről szóló cikkünk a 197-es, 2025/1-es lapszámunkból közöljük.
Akár közhelyesen is hangozhat az ezerszer elmondott tétel, miszerint az építészet, az építészeti tervezés folyamata belső, külső, illetve közösségi beszédaktusok sorozata, aminek médiuma egyaránt lehet a szó, a rajz, a mozdulat. Ösztönös és tudatos gesztusok áradata, kiáradása, aminek medrét, formáját közösen keresi az építész akkor, amikor önmagával, az anyaggal, az alkotótársakkal, megrendelőkkel, építőkkel kommunikál. Van szűkszavú építész ugyan, de biztosak lehetünk abban, hogy ahol kevés a szó, ott más csatornák válnak bőségessé. Fontos azonban látni, hogy az érdemi kommunikáció rendkívüli mentális beruházást igényel a tervezők részéről. Figyelmet, ami egyaránt lehet belső és külső figyelem, mindazonáltal mentálisan nagyon megterhelővé is válhat, ha a tervezésbe bevont megrendelő, illetve külső partner nem érti azt az értékrendet, amit az építész vagy tervező közösség magáénak vall.
Reisz Ádámnak és munkatársainak házai az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb alkotásai. Megkockáztatom, hogy a RAPA építészete egyfajta konceptuális építészet, amiben a tér- és formaalakítás, illetve az anyaghasználati kérdések gyakran mutatnak jóval túl az építészeti feladatmegoldás szintjén. Sohasem
egyszerűsítik le a kérdéseket, sohasem adnak sablonos, kiszámítható válaszokat. Ebben az erős karakterű építészeti világban kiemelt fontossága van annak, hogy a megbízó és az építészek közös, személyes ügyként kezeljék az adott projektet. Jó kifejezés ez a „közös személyesség”, ugyanakkor távolról sem kézenfekvő. Arra teszünk most kísérletet, hogy a RAPA építész stúdió új műtermének bemutatásával ennek a fogalomnak eredjünk a nyomába.
Az utcai homlokzat fotóján jól látszik az eredeti üzlethelyiségek és a felette lévő szint kapcsolata
Lipótvárosban, az Aulich utca egyik legszebb házának emelete amolyan érdekes, átmeneti tér, ami ugyan tömegével volt jellemző az eklektikus Budapestre, mára azonban lakássá alakítva vesztették el eredeti karakterüket. Ezek a földszinti, elegáns üzletek feletti, de a nagyszabású, hatalmas belmagasságú nagypolgári lakások alatti emeletek eredetileg az üzletek raktáraként, akár műhelyeként működtek. A közeli Code Showroom mögött álló nagyszerű bútoros, belsőépítészeti céggel partnerségben összefogva költözött az építész iroda egy ilyen sajátos karakterű térbe, aminek rövidebb utcafronti szakasza, illetve hosszabb, mélyebb, udvari belső szárnya erős és tiszta belső téri képletben és egyszerűen átlátható alaprajzi rendszerben járható be.
Első találkozásunkkor olyan érzésünk van, mintha egy egyre mélyülő ismerkedési folyamatot látnánk, aminek első szintje a megérkezés tágassága, második szintje egyfajta otthonosság biztonsága, harmadik szintje bizalmon és elfogadáson alapuló közös munka. Így a bejárat után feltáruló, gyönyörű kerámiával borított fogadópult és zárható kávézópult, illetve az attól jobb kézre eső nagyobb tárgyalórész fogadja az érkezőt. Ennek a térrésznek a folytatásában egy kanapéval, kör alaprajzú dohányzóasztallal berendezett, illetve a legendás Gaetano Pesce 1969-es design foteljével, a nőiességet, érzéki feminitást ikonikusan szimbolizáló UP fotel csíkos, némileg op-artos megjelenésű változatával megkoronázott térbe érkezünk.
Különleges mennyezetvilágítást kapott az udvari szárnyban futó nyitott irodatér
Itt nem csak az utcafronti ablakkeretek szépsége, a természetes fény jelenléte és a bútorok kényelme, otthonossága van jelen, hanem egy szegecselt acél tartóoszlop képében az építészeti tervezés technikai, statikai, szerkezeti témaköre is mintha előtérbe kerülne. Balra fordulva a folytatásban egy kisebb üvegfalakkal szeparált, illetve egy hosszabb, nyitottabb munkatérbe jutunk, ahol a fókusz immár a tervezés és megvalósítás, a közös munka konkrét kidolgozásán van. Ez a komponált útvonal tehát egy kapcsolat, együttműködés személyességének, elmélyítésének fázisait szimbolizálhatja.
A kapcsolatnak, a közös személyesség megteremtésének folyamatát, illetve az építész iroda munkatársainak esztétikai, művészeti értékrendjét, a kommunikációs regiszterüket látványosan keretezi a szokatlanul gazdag és sokszínű art workök jelenléte az irodai térben, ami ritkaság a hazai építészirodai terek világában. Ezek közül kiemelném az otthontér falán látható Lantos Ferenc festőművész, grafikus tervezte munkát. A ZIM Bonyhádi Zománcgyárában 1969-ben készült 60x120 cm méretű, színes, pozitív-negatív absztrakt geometrikus mintákat Lantos a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (DÉDÁSZ) számítógépközpontjának frízeként készítette el.
Art work a nyitott irodatér folytatásban lévő étkezőben
Az Erdélyi Zoltán tervezte épületet díszítő tűzzománc táblák az épület felső élén körbefutó, 144 méternyi hosszú szakaszt díszítették. Ezekből a díszítő lemezekből láthatunk az irodában kettőt. Az építészeti elemként és műtárgyként is lenyűgöző, ugyanakkor ipari eljárással előállított alkotás mintegy manifesztóként, kinyilatkoztatásként hat. A RAPA építészete konceptuális, önmagán túlmutató, személyes ügy, amivel kapcsolatban a megvalósítás folyamatában résztvevők minden szereplőtől elvárható valamiféle ehhez hasonló elkötelezettség.
Tervező: Reisz Ádám, Jakab Dóra, Varga K. Krisztián
Kivitelezés: Oroszlán Híd Kft.
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
