A Labrosse x Murakami – Monuments of Everyday Life című kiállítás szeptember 23-án nyílik a Kahan Art Space-ben. Interjú az alkotókkal!
Vajon mi történik, ha egy francia-magyar és egy japán-magyar fiatal, tehetséges művész összefog? A válasz valószínűleg nem meglepő: olyan izgalmas, egyedülálló alkotások jönnek létre, amelyekre ritkán akad példa a hazai művészeti szcéna berkein belül. A Kahan Art Space-ben szeptember 23-án nyíló Monuments of Everyday Life kiállítás alkotóival, Labrosse Dániellel és Murakami Patrickkal beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, felkérés, hogy közösen állítsatok ki?
Labrosse Dániel: Patrick munkájával tavaly találkoztam először „A művészet mindenkié” című projektje kapcsán, amely során hazavihető festményeket helyezett el Budapest belvárosának különböző pontjain. A barátnőmmel épp a Hollán Ernő utcában sétáltunk, amikor megpillantottuk az egyik festményét egy lámpaoszlophoz kötözve. A ráapplikált kis cetlin ott volt Patrick Instagram-profilja, úgyhogy hazaérve egyből be is követtem. A barátnőm felvetette, milyen érdekes lenne pár közös képet készíteni, és ez engem is rögtön megmozgatott – vajon milyen alkotások születhetnének a két hasonló, noha mégis nagyon eltérő világunk találkozásából. Nem sokkal ezután fel is kerestem, és mivel Patrick már ismerte a munkáimat még a 2018-ban debütált Footshoppos augmented reality kiállításom révén, innen már szinte egyenes út vezetett a ma megnyíló kiállításunkhoz.
Mi az, ami a pop art műfaján kívül még összeköt benneteket?
LD: Bár a pop art egy elég tág fogalom, közös, összetartó és fontos eleme, hogy a mindennapi életre reflektál, sokszor humorral, cinikusan, erős vibráló színekkel. Ez mindkettőnk munkájában jelen van, viszont míg az én képeim inkább rajzfilm figurákból és képregényes elemekből állnak, Patrick egy kollázsszerű irányt képvisel, rengeteg disszonáns textúrát és anyagokat használ.
Mindkettőtök részéről van egy nemzetközi szál – francia és japán. Ez hogyan jelenik meg a munkáitokban, az alkotói gondolkodásotokban?
LD: Úgy gondolom, rám nincs kifejezetten nagy hatással a francia kultúra, de persze van jó pár francia művész, akik nagyon inspirálóak számomra. A festők kevésbé, de például filmrendezők, mint Jean-Luc Godard vagy a képregényrajzolók, mint Moebius és a zenészek, mint Serge Gainsbourg munkáiból már többször merítettem ihletet.
Murakami Patrick: Ha máson nem is, a munkamorálomon érződhet az úgynevezett „japán szorgalom”, mert ha úgy van, képes vagyok teljesen kizárni mindent és akár két napig, alvás nélkül dolgozni egy-egy alkotáson, csak azért, hogy mielőbb láthassam a végeredményt. Ugyanakkor a japán kultúra, a japán szimbólumok is meg-megjelennek a képeimen.
  |
Míg Dani határozott fekete kontúrokkal és vibráló színekkel ábrázolja a karaktereit, Patrick kollázs-szerű, textúrákat és stílusokat vegyítő elemeket alkalmaz. Általában hogyan dolgoztok? Milyen folyamatok, stációk mentén hozzátok létre alkotásaitokat?
LD: Az összes képem egy kis füzetben születik, amit mindenhová hordok magammal, hogy ha épp valami eszembe jut, gyorsan le tudjam rajzolni. Kvázi naplóként is funkcionál – minden rajzom a pillanatnyi lelkiállapotomat tükrözi. Amikor épp kedvem van festeni vagy úgy érzem, hogy összegyűlt elég ötlet, akkor átlapozom a füzetet és kiválasztom a kedvenc skicceket. Ezeket általában először digitálisan, Photoshoppal átdolgozom, kipróbálok különféle színeket, textúrákat, átrendezem a kompozíciót, és amikor már elégedett vagyok az eredménnyel, akkor kezdem el megfesteni. Elég hosszadalmas folyamat, de szeretek improvizálni, így a kész kép sokszor végül teljesen más lesz, mint az eredeti skicc.
MP: A munkát általában az adott témával kapcsolatos kutatással kezdem, majd a közben elkészült elemeket digitálisan a helyükre rendezem, amivel gyakorlatilag egy látványtervet kapok a végleges eredményről. Csak ezután kezdődik a kép fizikai megvalósítása. Többnyire akril festékkel dolgozom, de előfordult már, hogy olajkrétát, filceket vagy tintát is használtam. Az utóbbi időben feszített vászonra alkotok, korábban azonban volt pár kísérletem arra, hogy különböző újrahasznosított anyagokra, felületekre (deszkák, kidobott ajtó, gördeszka) képeztem festhető felületet. Szeretem ötvözni a különböző technikákat, a hagyományostól, az ősi, kézzel való festésen keresztül, a fluid painting-en át, a graffitis megoldásokig minden szóba jöhet.
A Labrosse x Murakami - Monuments of Everyday Life kiállításra öt közös festményt is készítettetek. Hogyan zajlott a közös munka?
MP: Teljesen zökkenőmentes volt, mondhatni kiegészítettük egymást. A folyamat nagyjából úgy nézett ki, hogy ha az egyikünk felvetett egy ötletet, azt átbeszéltük, majd digitálisan megterveztük, és míg az ötletgazda elkészítette az alapot, a másik megtervezte a saját részét, aztán ő is a vászonra vetette a hozzáadott gondolatait.
Zoób Kati divattervező nyitja meg a kiállítást.
MP: Igen, és nagyon örülünk, hogy elvállalta. Pár évvel ezelőtt – és a mai napig is – rendkívül érdekelt a ruhatervezés. Tulajdonképpen az utcáról estem be Katihoz, aki akkor meglátta bennem a potenciált, a kellő kreativitást és felvett tervezőnek. A mai napig a mentoromnak tartom és örülök, hogy a szárnyai alatt dolgozhattam. Mivel nekem ez az első kiállításom, így nem is lehetne más ember, aki megnyitja, mint Kati. Dani pedig egyetértett.
A kiállítás egy közösen kijelölt alkotásának teljes bevételét az Igazgyöngy Alapítvány javára ajánljátok fel. Miért pont rájuk esett a választásotok?
MP: L. Ritók Nóra alapítványára édesanyám hívta fel a figyelmünket. Az Igazgyöngynél, harcolva az esélyegyenlőségért, illetve a gyermekszegénység felszámolásáért, nehéz sorsú gyermekek társadalmi integrációját próbálják elősegíteni legfőképpen művészeti oktatás révén, melyen keresztül rendkívüli eredményeket érnek el. A társadalmi kérdések minket is erősen foglalkoztatnak, mi most ezúton szeretnénk segítséget nyújtani.
Ahogy említettétek, nagyon élveztétek ezt az első közös munkát. Terveztek még továbbiakat is?
LD: Jelenleg nincs konkrét tervünk, egyelőre a saját projektekre koncentrálunk, de valamikor a jövőben mindenképp szeretnénk újra együtt dolgozni. Ugyanakkor örülnénk, ha ez a kiállítás más alkotókat is inspirálna arra, merjenek összedolgozni, az ilyesfajta együttműködésekből ugyanis mindig izgalmas, új utak nyílnak, még akkor is, ha nem feltétlenül hasonló stílusokat képviselnek.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
