Az új helyzet alapjaiban változtathatja meg a tulajdonjoggal kapcsolatos eddigi elgondolásainkat és az építészet szerepét is.
1950 és 2011 között a világ városlakóinak száma megötszöröződött, 2019-ben a teljes népesség 55%-a élt városokban. A szám egyre csak növekszik, 2050-re a becslések szerint a lakosság több mint kétharmada urbánus környezetben fog majd élni. A növekedés azonban nem mindenhol ugyanakkora, az ENSZ 2018-as jelentése szerint Afrikában és Ázsiában várható nagy mértékű emelkedés. De mit fog ez jelenteni a társadalomra és az építészeti szakmára nézve?
Ahogy egyre többen költöznek a városokba, megnő az energia, a víz és az élelmiszerek iránti kereslet is, ami egyfelől szűkülő erőforrásokhoz vezet, másfelől a városiasodás környezetre gyakorolt negatív hatásait is felerősíti. Mindeközben a társadalom elöregedése is felgyorsult, az előrejelzések szerint 2050-re kétszer annyi 65 évnél idősebb ember lesz, mint amennyi öt év alatti gyermek vagy 15 és 24 év közötti fiatal.
A koronavírus járvány rámutatott arra, hogy amit korábban biztosnak hittünk, az pillanatok alatt kifolyhat a kezeink közül. A szakemberek már jóslatokba se mernek bocsátkozni azzal kapcsolatban, merre megy a világ és mit fog okozni a járvány a gazdaságban, hogyan változnak majd meg a munkahelyek, az utazások és milyen hatással lesz mindez a migrációs folyamatokra.
Az építészek számára is nyitott kérdés, hogyan reagáljanak a változó környezetre, amelyben a túlzott városiasodásra és az esetlegesen állandóvá váló vírushelyzetre is fel kell készülni.
Azzal mindenki egyetért, hogy a jövőben tudatosabban és következetesebben kell felhasználni a rendelkezésre álló emberi, természeti és pénzügyi erőforrásokat. Nem hagyható figyelmen kívül az internet egyre nagyobb térnyerése sem, amely gyorsan átalakíthatja a fogyasztási szokásokat és az üzleti modelleket. Becslések szerint több mint 5 milliárd internethasználó van a világon, a technológia fejlődésével már olyan területeken is hozzáférnek a 4G-hez, ahol korábban elképzelhetetlen volt. Ez a robbanás kihatással lesz az építészeti szektorra is. Az ArchDaily cikkében rámutat az előttünk álló kihívásokra és a lehetséges megoldásokat is felvázolja.
Lakhatási szokások megváltoztatása: a saját otthon már nem lesz elsődleges cél
A termékekhez és szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés az internet segítségével megváltoztathatja azt, amit eddig a tulajdonjogról gondoltunk. Sokkal több pénzbe kerül egy saját autó használata és fenntartása a városokban, mint például a telekocsi szolgáltatások igénybevétele. De ugyanez igaz lehet egy munkahelyre vagy egy otthonra is.
Becslések szerint a sharing economy bevételei 2025-re 335 milliárd dollárra nőnek majd, ez az összeg 2014-ben még csak évi 14 milliárd dollár volt. Szociológiai kutatások szerint az előző generációktól eltérően az otthon birtoklása már nem lesz elsődleges cél a fiatal generáció körében.
A lakhatási formákban tekintetében a co-living előretörése prognosztizálható, egy olyan közösségi lakóhely modellé, amelyben akár egymással rokoni kapcsolatban nem állók tömörülnek egy közösségbe. A fogalom először a hetvenes években jelent meg Dániában, amikor a lakosok a magas ingatlanárak és az egyedüllét elkerülése miatt új lakhatási formákat kerestek maguknak. A közelmúltban a co-living gyors növekedésnek indult a nyugati országokban, egyre több család választja ezt a létformát, amelyben mindenkinek van saját élettere, de közös helyiségek is, erőforrásaikat pedig megosztják egymással.
Az otthon funkciója megváltozik
A koronavírus idején sokan dolgoztak otthonról, holott sok lakásban nem volt korábban kialakított munkaterület. A jövő várhatóan azoké a lakótereké lesz, amelyek figyelembe veszik a fennálló társadalmi és környezeti változásokat.
Jöhetnek a nagy, nyitott belső terek (amelyek létrehozását Le Corbusier már több évtizeddel ezelőtt kívánatosnak tartott),
az otthoni irodák, a rugalmasság szempontja szerint kialakított funkciók és elosztások és a lakóházak udvarain, vagy akár a homlokzaton megjelenő zöld felületek.
Az Egyesült Királyságban a növekvő lakásárak miatt az elmúlt 10 évben a Nemzeti Statisztikai Hivatal (ONS) adatai szerint mintegy 42%-kal nőtt a multigenerációs családok száma, a mostani lakóházak jó részét viszont nem úgy tervezték, hogy egy hirtelen fellépő pénzhiány vagy betegség következtében be tudjon költözni egy új családtag úgy, hogy a lakás továbbra is harmonikus lakhatást biztosítson a tulajdonosainak. A moduláris szerkezetek, a mozgatható falak tehát a jövőben meghatározó elemei lehetnek az építészeti tervezésnek.
Központban az egészség és a biztonság
Ahogy korábban említettük, 2050-re várhatóan megduplázódik a 65 évnél idősebb emberek száma, ezért olyan lakóterek kialakítására lesz szükség, amely bármely korosztálynak és bármilyen egészségi állapotban lévő embernek megfelelő lakhatást biztosít. Utólagosan már nehezen oldható meg a lakások átalakítása úgy, hogy a fogyatékkal élők számára is biztonságos legyen, így a jövőben a közterületek mellett az otthonok kialakításakor is tekintettel kell lenni ezekre az igényekre, megfelelő nagyságú terek és anyagok használatával kell biztosítani, hogy olyan funkciójú lakások jöjjenek létre, amelyek sokféle emberi szükségletre tekintettel vannak.
Mivel életünk nagy részét a lakásban töltjük, a jövőben elengedhetetlen lesz az anyaghasználat újragondolása és a hosszú távon olcsóbb és sokkal fenntarthatóbb megoldások használata is. Egy hidegebb éghajlatú ország esetében a jó hőszigetelésű falak tekinthetők a tervezés origójának, a huzatmentesség megvalósítása, az energiatakarékos üveg használata és egy jól szabályozott fűtési rendszer elősegítheti az optimális belső hőmérséklet fenntartását. Most probléma, hogy éghajlattól függetlenül sok helyen ugyanazokat az anyagokat használják és előszeretettel nyúlnak a légkondicionáló berendezések alkalmazásához, amelynél nem veszik figyelembe azok környezetkárosító hatásait.
Ebben a tekintetben vannak, akik a nagy építészeti mesterek megoldásaihoz nyúlnának vissza, azokba az időkbe, amikor a belső terek hűtése megfelelő anyag- és árnyékolástechnikai rendszerek használatával valósult meg.
Nemrégiben Bjarke Ingels építész is elmondta, hogy át kell térni az újfajta tervezési modellekre és öt pontban foglalta össze a legfontosabb lépéseket. Szerinte:
- újra kell gondolni a hagyományos lakótereket, amelyek nem felelnek meg minden családtípusnak, beleértve az egyszülős háztartásokat;
- az erkélyek szerepe felértékelődött a pandémia idején, a jövőben a lakás részeként kell tekinteni rájuk;
- zöld a lelke mindennek, így a lakóházakban dominánsnak kell lennie a zöldfelületeknek
- át kell gondolni, valóban a márvány számít-e manapság is luxusnak
- újra kell tervezni az utcákat, amelyek a gyalogosoké, a biciklistáké és az elektromos autóké lesz.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
