A Szentendrei Skanzen digitális kiállítása kapcsán Vereczkei Döme gyártásvezető mesélt a tapasztalatairól.
Nemrégiben írtunk arról, hogyan hathat a koronavírus járvány a múzeumok jövőjére. Az elmúlt hónapokban a múzeumok nyilvános épületei közönség nélküli objektumokká váltak, a legtöbben ebben a helyzetben az internetet hívták segítségül, és a virtuális térbe való legalább részleges költözés a jövőben is fennmaradhat. Az egyik fontos kérdés az, hogy milyen technológiával lehet elérni a múzeum-hatást az online térben, erre pedig jó példa a Szentendrei Skanzen Trianonnal foglalkozó digitális kiállítása.
Az Amikor minden más lett című tárlatának digitalizálásával kapcsolatban a hypeandhyper készített interjút Vereczkei Dömével, a Play Dead Studio gyártásvezetőjével. A helyzet számukra azért is volt különösen érdekes, mert éppen a kiállítás megnyitása körüli napokban kezdődött a karantén időszaka, már folyamatban volt a kiállítás épített elemeinek behordása, amikor a teljes leállás bekövetkezett.
Bár minden hirtelen történt, nem volt kérdés számukra, hogy a kiállítás az online térbe költözik, már csak azért sem, mert a stáb rengeteg munkát fektetett a tárlatba és nem akarták, hogy kárba vesszenek az erőfeszítések. A veszélyhelyzet kihirdetésekor ráadásul nem volt tiszta, meddig tart majd a járvány, szóval úgy készültek, hogy ha mindenki hónapokra otthon ragad, legalább virtuálisan meg tudja tekinteni a kiállítást.
Vereczkei Döme elmondta, hogy a kiállításhoz több mint 300 tárgyat és 200 fotót, valamint szkennelt dokumentumot kellett feldolgozniuk, a tárgyakról túlnyomórészt referenciafotók és méretadatok alapján készítettek 3D-s modelleket Cinema4D-ben.
Voltak azonban olyan darabok is, amelyekről a Skanzen segítségével komplett fotósorozatok készültek, ezekből egy fotogrammetriai szoftver segítségével közel valósághű modelleket tudtak generálni.
Lehet a virtuális változat ugyanolyan jó, mintha bemennénk a múzeumba?
Jó kiindulópont volt, hogy az eredetileg tervezett tárlathoz egyébként is 3D-ben készültek a tervek. A kiállítás elemeinek elhelyezéséhez korábban alapos felmérés készült a teljes kiállítótérről, amelynek így szintén rendelkezésre állt a modellje. Így adott volt a lehetőség, hogy szinte egy az egyben felépíthessék a kiállítás virtuális verzióját. Azt azonban Vereczkei az interjúban elmondta, hogy ha technikailag megvalósítható is valami, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ezáltal nyújtott lehetőségekkel teljes mértékben élni is tudnak.
Egyfelől nem feltétlenül tudja ugyanis pótolni a testközeli múzeum élményt és a technológia sem eredményezhet teljes körű megvalósítást.
Bár meg tudnak építeni egy ilyen virtuális teret, ez nagyon időigényes feladat, az átlagfelhasználó számítógépe, internetsebessége pedig ma még nem tart ott, hogy ilyen tartalmakat megjelenítsen. Részben emiatt, részben pedig azért, mert sajnos nem minden tárgyról állt rendelkezésükre kellő minőségű nyersanyag, az online verzió megvalósításakor racionalizálni és limitálni kellett azt, hogy merre közlekedhetnek a felhasználók. Ezért úgy döntöttek, hogy 360 fokos panorámarenderekből állítják össze a kiállítást. Csak ezek között, adott útvonalon járhatják be a teret a látogatók.
Viszont ennek van előnye is – így tudatosan lehet vezetni a tárlatot, és a látogató számára is átláthatóbbá válik, hogy a különböző részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Milyen előnyei vannak egy online kiállításnak?
Vereczkei szerint a valós és virtuális kiállításoknak egyaránt van létjogosultsága, mert teljesen más élményt nyújtanak. Az elmúlt időben viszont nagyon megváltozott a világ. Még a tizenöt-húsz évvel ezelőttihez képest is sokkal több turista özönlik a világ nagyobb múzeumaiba, amitől néhány kiállítás nemhogy nem élmény, hanem inkább kifejezetten lehangoló.
Ezzel ellentétben egy virtuális kiállítást teljes nyugalomban végig lehet nézni, anélkül, hogy a tömeg miatt azt érezné az ember, hogy inkább továbbáll vagy épp a záróra miatt aggódva kirohan az épületből, miközben csak a kiállítás felét látta, vagy a leírásokat csak felületesen futotta át.
Szintén pozitívumként emelte ki, hogy egy virtuális kiállításnak nincsenek térbeli korlátai. Lehet, hogy az Ermitázsnak több, mint 3 millió darabos gyűjteménye van, de csak a töredékét tudják kiállítani, még úgy is, hogy a világ egyik legnagyobb múzeumáról van szó. Ez online nem probléma. Egy múzeum, ha anyagilag megteheti és van rá igénye, akár a komplett gyűjteményét digitalizálhatja.
A kiállítást ide kattintva nézheted meg.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
